Fézler Georgina

Árulkodó szavaink

2012-01-25T13:21:00.004+01:00

Az, vagy amit....

megeszel...

megteszel...

kimondasz.

Jelenlegi tanulmányaim miatt (is) sokkal jobban odafigyelek arra, ki, mit és hogyan mond. Hazudni könnyebb szavakban, mint a testbeszédben, de vajon hányan állíthatjuk azt, hogy teljes tudatában vagyunk annak mit-miért mondunk?

Castillo Dominici

Metanyelv:

"A testbeszédhez hasonlóan a metanyelv is felkelthet “ösztönös megérzéseket”, felébresztheti az “intuíciókat”, a “hatodik érzéket”, hogy a másik nem azt gondolja, amit mond. "

Ismerős érzés ugye? Sokszor nem akarjuk megmondani, még többször talán nem is realizálódik bennünk egy-egy mondat, szó valódi jelentése. Az érzés, a vágy, a félelem, ami a szavak mögött megbújik. Arra gondoltam, új sorozatot indítok, melyben szeretném veletek megvitatni, hogy vajon hogyan olvashatunk a sorok között. Vajon mit jelenthetnek bizonyos berögzült mondataink, mit akar a másik vagy épp mi magunk VALÓJÁBAN kifejezni.

A bizonytalan, a hárító és rejtélyes

Tételezzük fel, hogy a lenti kijelentéseket már mind használtuk, valahol, valamilyen formában. Tételezzük fel, hogy ezt egyetlen ember, de akár több különböző is kimondhatja, egy adott vagy többféle szituációban. A konfliktus, az önigazolás vagy a kényelem (biztonság) elérése érdekében három stratégiát alkalmazhatunk (ennél többet, de hagyjunk későbbre is valamit.)

a Bizonytalan

A bizonytalan jellemzője, hogy soha semmiben nem biztos. A valóságban persze neki is van betonba írt véleménye, de ezt "jobb hallgatni, mint koppanni" elven, inkább megtartja magának. Többségében magabiztosnak tűnő és tudatos beszéd jellemzi, amivel egy dolgot akar kifejezni: a dolgok változnak, nem foglalok állást; ingó talajon, még a legjobb egyensúllyal rendelkező is könnyen pofára eshet.

"Inkább mondd. Jobb hamarabb, mint később, vagy soha."

Akkor mondhatnánk ezt, amikor először azt próbáljuk elhitetni a másikkal, hogy nem érdekel, nem érint meg egy történet. A kíváncsiság és a félelem, ami viszont az információ "nem időben való megtudása" rejtett magában arra sarkall, hogy árnyaltan azt sugalljuk "Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom", de ha nem tudjuk, akkor biztos bajunk származik belőle.

a Hárító

A Hárító látszólag szabad szellemű, szereti nem csak a saját egyéniségét és szabadságát, de a kommunikációs társának is szeretné ezt megadni. Azonban a hatalom és az irányítás érdeklében mindezt csak látszatként használja. Természetesen nem szánt szándékkal - legtöbbször - inkább önvédelemből vagy jófejségből alkalmazzuk ezt a stratégiát.Könnyednek tűnhetünk, de közben a feszültség érződik a mondatunkban, a hangsúlyban, a testbeszédben.

"Azt csinálsz, amit akarsz/jónak látsz."- "Nem engedély vagy ilyesmi."

Dehogynem. És örülj, hogy megadom. Sokszor így halljuk ezt a mondatot, ezt feltételezzük. A valóságban az igazság talán a mondat és az értelmezés között keresendő. Ha valamire rábólintunk, de hozzáteszünk egy olyan szót, mint az "engedély" az előfeltételezi, hogy vmi olyasmiről van szó, amit "normál esetben" a másik nem tenne, vagy nem tehetne meg. Jóváhagyjuk a dolgot, mert "ehhez nekem úgysincs semmi közöm" és ezáltal a felelősséget a másikra hárítjuk. "A te döntésed, te viseled majd a következményét", még akkor is, ha az Én rosszkedvem lesz a következménye. Valljuk, hogy ez a mondat inkább jelenti azt, hogy " nem akarok az életedbe beleszólni, de ha az érzéseimre/véleményemre vagy kíváncsi, akkor ezt nem teszed/mondod." Mit gondoltok?

a Rejtélyes

imagerymajestic / FreeDigitalPhotos.net

A rejtélyes egy igazán izgalmas stratégia. legtöbbször mindenki élvezi a kétértelmű, játékos és teljesen homályos kommunikációt, ami nélkül egy flört el sem képzelhető. Itt lenne a helye a rejtélyes beszéd helye, nem pedig egy vitában, kommunikációban, érvnek öltöztetve. A kiszámíthatatlanság, a "tudom mire gondolsz" jellegű beszélgetések eredménye általában a teljes talajvesztés és egyenes út vezet a hangos, esetekben szitkozódó, minden esetben vádaskodó, másra mutogató vita. A Rejtélyes nem ezt szeretné kiváltani, de vagy nem érdekli az adott téma, vagy az adott partnert nem tartja annyira, hogy "megértse", "felfogja" vagy pontosan tudja a másik álláspontját, de "nem akarja lenyelni, azt". Tulajdonképpen sem nem akar vele kezdeni. A Rejtélyes mondatok, mindig kijelentéssel zárulnak. A szám-személy tekintetében, mindig "E/2- Te" kerül használatra, holott a valóság talán "E/1- Én" lenne. Fura, de néha úgy hat, azért mondjuk, hogy "te", ahelyett, hogy "én" mert nem nem akarunk vitát. De mi történik valójában?

"Te nem ezt a valakit ismerted meg és nem ezt a valakit akarod. Ezt én tudom."

Akkor miről beszélünk? Kérdezném reflexből. Itt nincs kérdés. Ez egy kijelentés, mégis fogadni mernék rá, hogy 10-ből 9 ember csípőből menne bele a vitába. Még akkor is, ha VÉLETLENÜL egyetértünk a kijelentéssel. Miért? Ez nagyon egyszerű. Nem szeretjük a gondolat olvasókat. Ha eldöntik helyettünk mit gondolunk/érzünk/tegyünk. Földöntúli kíváncsiság nyúlik bennünk ilyenkor: Honnan tudod? Miből gondolod? Miért gondolod? Észre sem vesszük és a valódi témáról és jelentésről már is egymás analizálásába, hibáztatásába kezdünk. A helyzet nem jobb, ha valaki úgy mondja ezt a kijelentést, hogy "úgy gondolom, úgy érzem, stb.

De mi lenne, ha úgy fognánk fel, hogy, aki ezt mondja valójában így érti:

1. Te nem az a valaki vagy, akit megismertem és én ezt a valakit nem akarom."

2. Én nem az a valaki vagyok, akit megismertél és ez a valaki már akar téged."

3. (úgy érzem/látom) Más lettem/vagyok, mint amikor megismertél. Mit akarsz ezzel (az énnel) kezdeni? (Mert úgy látom semmit.)

Nem kell, uram bocsá' minden mondatban, főleg nem szóban eldugott jelentést keresni, de ha néha nem csípőből reagálunk, akkor esélyünk van arra, hogy értelmes, hasznos eredményre vezető kommunikációt folytassunk.

Ti mit gondoltok a fenti példákról? Tudnátok esetleg hasonló (Bizonytalan/Bizalmatlan/Rejtélyes/Hárító vagy más) példákat mondani?

Visszajelzések mentén

2012-01-04T18:56:00.000+01:00

A Változás gyógyít bejegyzésre érkezett egy kedves barátomtól némi visszajelzés és gondolat indító komment. Ezt szeretném most megosztani és kicsit talán jobban célkeresztbe állítani a vélemények különbözőségét és azt, hogy mennyire "más szem, másként lát".

"Olvasgattam a blogod. Én kicsit erősnek találom ezt a kaland szerű dolgot. Első részben, otthon legtöbbször nincs is más lehetősége az embernek csak meló, hazamegy, mos, vasal, miegymás és alszik. Hétvégén külön meló, így nagyon nehéz változtatni. Apró dolgokon lehet, de sajnos 2 "hogy fizetem be a számlát" és "miből veszek új könyvet a gyereknek" gondolat között igen nehéz apróságokon változtatni.
A másik fele pedig, akinek meg jobban megy, van, amit nem véletlenül csinál. Szóval én is melóba mindig az indexet olvasom meg a bbc-t és nem érzem úgy, hogy rossz lenne. A tartalom rajtuk mindig új. Ugyanez, hogy ne rágyújtsunk valahol, ha úgy érzi az ember rágyújt, ha nem- nem. Sztem ez a szabadság, amikor nem befolyásol semmi, azt csinálsz majdnem, amit akarsz. Lehet én vagyok túl hippis felfogású, de pont olyan dolgokon nem kéne változtatni, amik kis dolgok, de nagy szabadságot adnak. Hogy pontos legyek: mindig azt kell csinálni, amihez kedvünk van és ezt munkában is lehet. Én például reggel 7kor mindíg boltba járok és jó szokás. A lényeg inkább azon van, hogy egy aktuális nap mennyire érzed magad szabadnak? Ez sajnos otthon kicsit nehezebb, de nem lehetetlen. Az én szavaimmal " szarok a világra, irány a buli".

Először is szeretném megköszönni, ezt a gondolatot! Ezek a hozzászólások és visszajelzések azok, amiért érdemes megosztanunk egymással a gondolatainkat. A változás gyógyít - azzal kezdődik, hogy sokunk életéből eltűnik az izgalom, ezek a jó dolgok, mint például a reggel7kor jó boltba menni. De miért is változtatna az ember a "jó" dolgokon? Hiszen, ezeken nem akarunk változtatni és nem is kell.

Viszont mi van akkor, ha egy aktuális napon nem érezzük szabadnak magunkat? Tovább megyek. Mi van akkor, ha azt érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk, és abszolút minimálisra csökken a szabad akarunk? Hiszen nem csinálhatjuk mindig azt, amit akarunk. Igaz? Sok olyan emberrel találkozom, akik tudják, hogy kellene változás az életükbe csupán 1. nem tudják mi, 2. nem tudják hogyan, 3. tudják mit és hogyan, de félnek belevágni.

Az 5 változtatás egy napon nem az általunk kedvelt szokásainktól akar megszabadítani, csupán egy módszert és valószínűleg kevés kockázattal járó próbaként szolgál, ami által átélhetjük a "változás mechanizmusát". Ösztönszerűen a megvonásra gondolunk, amikor a változás kerül szóba, pedig ennek nem kell így lennie. Sőt, ne így legyen. Ne a reggeli cigiről, a korai bevásárlásról mondjunk le, ha ahhoz ragaszkodunk. Egyszerűen tegyünk valamit másképp. Ne elvegyünk és még csak azt sem kell mondanunk, hogy most akkor hozzáteszek valamit az életemhez. Csupán próbáljunk ki olyan dolgokat másképp, amiket eddig nem próbáltunk. Játszunk! Azért, hogy amikor az élet majd szembelök velünk egy szituációt, amiben valamin változtatnunk kell, akkor merjünk! Ez a módszer persze tökéletesen vegyíthető a rossz szokásoktól való megszabadulásra is, de nem jelenti azt, hogy kötelezően erre kell alkalmazni. Hiszen ahogy kedves barátom is említette, a lényeg szabadnak érezzük magunkat a kényszerektől vagy a változástól való félelemtől. Akinek azonban nincs szüksége változásra, az talán már ebben a pillanatban is szabadnak érzi magát.

Továbbra is sok szeretettel várok minden emailt, visszajelzést ezzel vagy a blogon található bármelyik témával kapcsolatban!

Üzenet

2011-12-31T12:26:00.000+01:00

BOLDOG,

SIKEREKBEN

ÉS

MEGVALÓSULÁSBAN GAZDAG

ÚJ ÉVET

KÍVÁNOK MINDENKINEK!

A tehetetlenség dühe

2011-12-30T14:45:00.000+01:00

A lustaság dühe

Sokszor kerít hatalmába a düh. A kereszténylelkületűek ez talán még nagyobb lelkiismeret furdalást jelenthet, azonban a hétköznap ember vallástalanságában nem pusztán Istent, sokkal inkább másokat és önmagát hibáztathatja ezért a kellemetlen érzésért.

A düh forrásának felfedezése
Apró dolgok is képesek lehetnek dühödt érzések kiváltása. Egy félrenyomott billentyű, egy elveszett anyag, egy lemondott megbeszélés, egy be nem tartott ígéret, egy autós, aki direktbe lefröcsköl az utcán, eleredő eső a fodrász után és a listát a végtelenségig folytathatnánk. De, kit hibáztassunk?

A források millió és egy irányból érkezhetnek. A düh megértéséhez az első lépcsőfok az, hogy elfogadjuk az érzés bennünk elvárásaink miatt keletkezik. Vártunk valamit, kimondva vagy kimondatlanul. Elképzelésünket betonba öntöttük, de a friss betonba valami szemét alak belegázolt. Paprikás hangulatunk az egekbe nyomja a vérnyomást és a vörös ködtől elvakultan csak üvöltő hangok jöhetnek ki a torkunkon.

A lustaság dühe
A tehetetlenség tulajdonképpen egy nem létező fogalom. Képzeljünk el egy lekötözött, elnémított embert, akinek látszólag semmi esélye nincs a szabadulásra. Nem kiálthat, nem mozdulhat. Testtömegéből adódóan azonban felboríthatja a széket amire kötözték, ha a földön hever mászhat. Körülötte valószínűleg több tárgy is hever. Még akkor is, ha egy teljesen hermetikusan elzárt, üres szobába csöppen, imádkozhat. Mit kezdjünk egy imával? Higgyünk a csodákban! Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, a legutóbbi szituáció nagyon-nagyon ritka esetben következik be. A probléma gyökere a vakságban és a kényelmünkben rejtőzik. Ahogy a megoldás ezen tényezők ellentétében.

Legyőzni a vakságot és a lustaságot
A háromig számolós módszer, nem éppen bevált népi hagyomány, de időt ad arra, hogy megpróbáljuk a ködöt feloszlatni. 10ből 9 esetben ez a módszer csődöt mond. A dühödt vakság egyetlen módszerrel lehet eloszlatni, aktív cselekvéssel. Na már most, az emberek többsége a legegyszerűbb módot választja arra, hogy levezesse a feszültséget. Bűnbakot keres, számon kér, önmagában fortyog, amíg valami el nem tereli a figyelmét! Ez a megoldási módszer csak tüskéket hagy és bár az adrenalin roham megszűnik - idővel magától is- azt az energiát, amit a testünk lök ilyen helyzetben a testünkbe, a magunk javára fordíthatjuk. Mondjunk le a kényelmes megoldásokról, ne okoljunk másokat, magunkat se.

Nézzük meg mi volt az eredeti cél? értelmesen eltölteni az időt, befejezni a munkát, épp frizurával megúszni a hazaérkezést? Mit tehetünk azért, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodjunk? Hívjunk fel valakit aki segíthet, nézzünk körbe, milyen tárgyak és személyek vannak a közelünkbe, akik eljuttathatnak minket a várva várt célhoz. Ne adjuk fel! Hiszen a düh erőt vehet rajtunk, vagy kezelhetjük az adott szituációt egy kiképzés próbájának, amiben a kreativitásunk és akaraterőnket mérettetjük meg. Mindez csupán nézőpont kérdése, mégis a nézőpont az, ahol a düh erővé, a tehetetlenség akarattá, a lustaság tetté válik!

Játék kötetért

2011-12-27T15:25:00.003+01:00

A változás gyógyít

2011-12-27T11:00:00.000+01:00

Egy kalandra hívom a kedves Olvasókat, Barátokat!

Azt mondják a változatosság gyönyörködtet.
Úgy vélem, nem csak örömet okoz, de gyógyít is.

Mire gyógyír?
Az állandó mindennapi robotban, elveszik az izgalom. Az izgalom, amit az élet fűszerének nevezhetünk. Az a bizonytalan mozgató rugó, méltán mondhatjuk, hogy motiváló erő ami hajt előre, amitől színesebbek lesznek a nappalok.

Sokan nem szeretik a változást. Mégis amikor egy mocsárba ragadunk, a megszokás rabjaivá válunk, akkor a változás az egyetlen megmentő angyal. Úgy gondolom, a változásra edzeni kell magunkat. Kihívásként és kalandként kellene az életünkre tekintetni, nem pedig kötelező, kínos és kényszeres teendők sorozatára. Hogy elkerüljük ezt a gondolkodás módot, erre lehet gyógyír a következő feladat!

Keretek, szabályok, megszokások
A keretek nem csak biztonságot adnak, de ugyanakkor határt is szabhatnak a kreativitásunknak és a rugalmasságunknak. Amennyiben egy bokszoló fa korlátok között edz, könnyen megsérül, míg a rugalmas gumiszerű korlátról könnyebben visszapattanthat. Első teendőnk tehát az, hogy felvéssük egy 10-es listára, mik azok a dolgok, amiket rutinszerűen csinálunk. Apróságokat keressünk. Például azt, hogy munka közben egy adott oldalra látogatunk, ahol aztán órákig ott ragadunk. A rossz szokások ismertető jele, pont az, hogy elveszik a rugalmasságunk! Keressük a merevséget és tűzzük képzeletbeli céltáblánk elé!

A kaland
5 változtatás egy nap
Nincs más dolgunk, mint jelen lenni. Lefülelni saját magunkat és az adott megszokáskor valamit máshogy csinálni. Ha minden buszmegállóban rád tör a kényszer, hogy rágyújts, akkor most vegyél elő egy rágót, egy könyvet és olvass inkább. Ha minden napot úgy kezdesz, hogy bekapcsolod a számítógéped, akkor most mozogj, táncolj 5 percet ahelyett, hogy az ágyból egyből a gép elé folynál. Ha unatkozol és egy csoki jelenti a megoldást a problémádra, akkor inkább hívj fel valakit, akivel már régen beszéltél, vagy szeretsz beszélni. A változások egyetlen pillanat alatt következnek be az életünkben. Sokszor úgy gondoljuk, nehéz egy rossz szokást kiirtani az életből. Azonban ha nem vagyunk restek, odafigyelünk arra, mit és miért csinálunk és a fölösleges köröket elhagyjuk, hamar építő jellegű szokásokat vonzhatunk az életünkbe. Megváltozik a hozzáállásunk és látásmódunk a hétköznapokhoz! Színesebb és boldogabb életet élhetünk. Mindössze annyira van szükség, hogy naponta 5ször tetten érjük magunkat és legyen akaraterőnk és bátorságunk arra, hogy minimálisan változtassunk valami olyasmiben, ami nem elvesz, csak hozzáad az életünkhöz!

Ha kipróbáltad a jelenlegi Kalandot, kérlek írd meg a tapasztalataidat!

Személyre szóló ajándékok

2011-12-02T12:21:00.001+01:00

Decemberi cikkem a frappa magazin virtuális lapjain!

Klikk a képre a teljes cikk elolvasásához!

Ideiglenes ősziszünet

2011-11-04T10:50:00.001+01:00

Kedves Olvasóim,
a statisztikákból kiderül, hogy sokan látogatnak vissza új és újabb tartalom reményében
az utóbbi időben sajnos és örömmel az írói munkásságom terhei mellet, ide nem maradt időm bejegyzést feltenni, azonban ez hamarosan orvoslásra kerül. Addig is mindenki türelmét köszönöm!
Üdv,
Gina

Interjú önmagammal(4)

2011-09-26T09:50:00.000+02:00

2001- 2005
- Legtöbbet (meg)élve
Gimnázium, Amerika, első szakma, angol tanítás
(I.rész)

Azt mondják az igazi élet akkor kezdődik, amikor az ember kikerül az általános iskolából. Veled, hogyan történt ez?
Nem tudom, melyik lehetett az igazi. Az általános, nekem elég nagy falat volt, főleg azért, mert már akkor elszakadtam önmagamtól. De tény, hogy 15-20 éves korom között éltem eddig a legtöbbet. Meg. Négy helyre jelentkeztem gimnáziumba, mert fogalmam sem volt milyen szakmát kellene választanom. Hirtelen jött ötlettől vezérelve belőttem magamnak egy japán-angol szakot és dráma tagozatot a "normális" gimik mellett.

Hová vettek fel? Hogyan zajlott a felvételi időszak?
Nehezen ment, hiszen a kutyusom akkor szült. Nem volt jó anya, így nekem kellett a kutyusokat életben tartanom három óránként etetni őket a táppal. Ez főleg akkor volt fárasztó amikor másnap felvételizni kellett menni. Ahová felkészítőre jártam, direkt rontottam el a felvételit. Nem volt szimpatikus az iskola. Vácra felvettek, de a sorrendbe előbb volt a Bródy Imre Gimnázium és a Babits Mihály (japán-angol). Az élet fintora, hogy a két iskola, ahová valóban szívesen jártam volna, egy időre tette a felvételit. A döntésem a Bródyra esett, mert oda művészeti és dráma tagozatra is jelentkeztem. Mindkét szakra felvettek.

Miért pont dráma tagozat?
Szerettem írni és az utolsó évben úgy gondoltam, talán a színészetet is szeretni fogom. Valójában semmi közöm nem volt hozzá és pont ezért választottam. Igyekeztem szögesen az ellen menni, ami ésszerűnek tűnt.

Mit kaptál az iskolától?
Bátorságot, önkifejezést és életem legjobb barátait és kapcsolatait. Nem egyszerű egy 30 fős, ego-centrikus osztályban barátokra lelni, de hála a makacsságunknak, idén elmondhatom, hogy 10 éve 3 ember fontos helyett tölt be a szívemben és az életemben. A legnagyobb érték, amit az iskolától kaptam, ők.

Hogy-hogy csak két évet jártál gimnáziumba?

Már az általános iskola után szerettem volna külföldre menni. Angliába vagy Új Zélandra. Amint megismertem az internetet (14 évesen) ezeket a helyeket és lehetőségeket követtem. Találtam is járható utat, de csak a gimi második évében ért az a szerencse, hogy anyagi támogatásra talált az ötletem. Nem volt kérdés, hogy megyek-e. Mennem kellett. Így kerültem Amerikába.

Miért mentél külföldre?
Azt szoktam mondani, hogy menekültem. De ez azért nem annyira nyersen vágott belém, mint amennyire hangzik. Első párkapcsolatom éppen 3 hónapos volt, tudtam, hogy nem vagyok jó színész, azt viszont nem, hogy mi vagyok és miben vagyok jó. Merő káosz volt az életem, amibe minden új ember és mozzanat csak egy zavaró tényező volt. Vágytam a kalandra, a szabadságra és kapóra jött családi szinten is, hogy megtanuljak egy nyelvet és 17 évesen (2003) önálló útra lépjek. Akkor azt gondoltam ez így, ennyivel, lehetséges.

Hogyan jellemeznéd Amerikát?
Az alapítvány vezetőjét szoktam idézni, amikor ezt kérdezik: "Amerika nem jó, Amerika nem rossz, Amerika más."

Mi volt a legnagyobb élmény?
A kultúra, a magyar szavak megtalálása, a saját verseim és hangom megtalálása egy nagy és idegen közegben, minden nap kaland, megtanulni mit jelent haza vágyni, mi a honvágy. Rengeteget tanultam, tágítottam magamat, más kontextusba sikerült helyeznem az emberi és társadalmi értékeket. Sok álmom tört meg és még több született újjá. Nem tudok legnagyobb élményt mondani. Új családot szereztem, leérettségiztem, sokat tapasztaltam. Nem merem azt mondani, hogy tanultam. Tapasztaltam.

Hogyan teltek a mindennapok?
Erről bővebben most írok, ezért nem mennék mélyen bele, akit érdekel majd elolvashatja a Tíz hónap a purgatóriumban című könyvben. Röviden: felkeltem 7-kor, elkészültem az iskolába, elvitt a host-anyukám a húgaimmal együtt, ott reggeliztünk, délután kettőig órákra jártam (közben ebéd), majd vagy tánc vagy kosár edzés. A délután további része vagy az iskolában telt netezéssel, könyvtárral, vagy barátoknál lébecolással, időnként babyszitterkedéssel, a kezdetek után az este munkával, tanulással és írással.

Mi történt amikor hazaérkeztél?

Azt reméltem megnyugvást találok. Lezárt lapokat. Ehelyett mindent ott folytattam ahol abbahagytam. Nem nevezném ezt hibának, csupán késleltetett reakciónak. Május végén értem haza, amivel a főiskolai jelentkezésekről lecsúsztam, sőt, még honosítani kellett volna az érettségim, amit sosem ütöttem nyélbe.

Tehát nincs magyar érettségid?
Nincs.

Nem jelentett ez problémát?
Nekem nem. Sőt az iskoláimnak sem. A felvételi időszakba még belefértem az AKG 5. évfolyamába, ahol PR munkatársnak jelentkeztem. Mint Amerika előtt, természetesen még akkor sem tudtam mi leszek, hogyan és miért leszek, de ez valahol szimpatikus volt. A PR-os Híd. Ez maradt meg. Hogy mi között és hogyan azt csak a képzés alatt tanultam meg. Megszerettem a marketinget és PR-t is.

Sikerült egyből megszerezned a végzettséget?
Nyelvvizsgám volt (azt minden gond nélkül megadták az amerikai érettségi mellé), azonban nem voltunk elegen a suliban, akik készen álltak volna a végső megmérettetésre, így 2005 helyett, csak 2006-ban sikerült levizsgázni. De úgy tűnik, nálam ez már tendencia. Sosem elsőre, csak jóval idő után.

Mikor kezdtél angolt tanítani?

2004-ben amikor hazaértem, kezdtem el angolt tanítani először csak otthon, aztán ahogy haladtam előre és egyre többet pestre, ott is. Rémisztő belegondolni, hogy 7 éve kezdtem. Az angol tanítás számomra nagy falat volt, mert az egy dolog, hogy beszélsz angolul, de egy nyelvvizsgára felkészíteni valakit nem elég. Emlékszem befektetésként 5 nyelvtankönyvet vettem és minden óra előtt négyszer átolvastam az első részt. A tanítványaim angolt én meg a hatékony és kreatív tanítás élményét kaptam. Ezért szeretem csinálni.

A sok tevékenység, amit előtte végeztél, folytatódott valahogyan?
A középiskola mellett volt szerencsém megismerni egy nagyszerű embert, aki nem csak a wing-chun kung-fura tanított, de elég sok minden másra. Furcsa mód például arra, hogy bizonyos kapcsolatokat a távolság virágoztat fel és csak ebben a távoli dimenzióban léteznek. Az élet úgy alakította, hogy Amerika után még folytattam a kung-fu gyakorlását, de csak 2006-ig. Az első (komoly- bár nem tudom van-e első nem komoly) párkapcsolatom így a gimnáziumba kezdődött, Amerika szakította ketté, majd utána folytatódott szintén 2006-ig.

2. rész: 2006, amikor kiderült "Minden pohár félig üres és félig teli egyben"

Munkanélküliek generációja

2011-09-23T10:36:00.003+02:00

Egyetlen pillanatra eltérek a megszokott témáktól és az életünkbe sokkal élesebben belevágó témát vetek fel. Ez a bejegyzés nem lesz rendhagyó, hiszen a témát millión érintik naponta, mindenkinek meg van a maga története és végső választ, mint sok mindenre erre sem kapunk.

Párkapcsolat és a munkahely keresés
Döbbenten tapasztalom a saját bőrömön és korosztályom többségénél, hogy a munkatalálás egyre jobban hasonlít a párkapcsolat keresésre. Adottak a keresők, akik a megfelelő pár után kutatva meghatározzák a lehetséges jelentkezők paramétereit, majd várnak. A képzeletbeli platform mögött felsorakoznak a jelentkezők, beadják a papírjaikat és várják a csodát. Egy társkereső oldalon az adatlapunkon ott figyel a saját leírásunk, mit tudunk nyújtani és mit keresünk. Tegyük fel, hogy őszinték vagyunk és valóban szűkíteni szeretnénk a lehetséges páciensek számát, ezért minél szűkebb körben megadjuk a pozíciót, a tapasztalati faktort, a nyelvi készségek igényét, sőt még azt is megírjuk a tökéletes "párnak" mit tudunk ezért cserébe nyújtani. Ezen felbuzdulva a perfekt társak jelentkezni kezdenek, és ha az élet egy mese lenne, rövid idő nyélbe üthetnénk az üzletet. A valóságban azonban sokan vannak, akik még nem voltak párkapcsolatban, filmekből, könyvekből uram bocsá iskolákban tanulták a szerelem művészetét így tapasztalattal nem rendelkeznek. Gyomorgörcsük, mely a nagy (munka)vállalás miatt áll be, csupán egy gyomorkorgásnak tűnik a jelentkezők tengerében. Egyetlen csepp lesz az óceánban, olyan, mint hímivarsejt sorstársa között és csak egy érhet célba. Ez az élet rendje, az erősebb győz, természetes kiválasztódás, nyeljük le. De ha az ember sokáig próbálkozik, akkor valahol- valaminek lennie kell.

Augusztusban küldte el a barátom a 144. jelentkezését egy munkára. Mint sokan mások, eleinte minél pontosabban akart bele illeszkedni a leendő munkavállalók körébe, majd ahogy lelkesedé alább hagyott, eljutott odáig, hogy bármi jó lesz. Végig járta az ismeretségi köröket és csak arra mondott nemet, ami már végképp nem fért bele a kategóriába. Aztán azt sem. van munkája, de tovább szeretne lépni, de az ismerőseim között, nem egy friss diplomás akad, akinek semmilyen piaci mustra, iskolai ajánlás és próbálkozás nem hoz sikert. Hatvan különböző stílusú, ilyen-olyan tippekkel tűzdelt önéletrajt után, millió fajta motivációs levelet hátrahagyva, olykor hazudva, hátha a kevesebb több és diploma nélkül legalább egy plázában lehet eladó is csak ül és bambul maga elé, felvetve a kérdést, mi lehet vele a baj. Nincs valódi párkapcsolata, nincs gyereke- nem is merne tervezni, nem akarja ellopni a cég adatait, nincs (még) semmilyen lelki vagy szervi baja, csupán akarata, hogy dolgozni akar. Mégsem elég.

Munkavállalók és munkáltatók
Talán nem látok eléggé bele a munkapiaci helyzetbe. Talán a túljelentkezések miatt, valóban nincs annyi munkahely vagy munka, amire jelentkezni lehetne. Hibást könnyű keresni. ma eszembe jutott egy gondolat, amikor kívülről tekintettem meg három különböző képességé, múltú önéletrajzot. Három ember, három különbözően megírt önéletrajzát. Óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, vajon ez-vagy az mit takar? Két eladó hogyan és miként végezte feladatát. A foglalkoztatás ideje vajon mit takar? Elküldték, magától szökött meg, kiemelték? Vajon a három "kreatív, csapatjátékos" ember ugyanazt takarja? Mi a jelentése a szavaknak? Hogyan tudnék én csak három 1-2 oldala nyomtatvány alapján eldönteni, hogy ezen emberek közül ki a megfelelő? És ha ez háromszor annyi lenni? Az egész művelet a zsákbamacska vásárlásra emlékeztet. Ha több mindent írt le egy gyorséttermi menedzser, aki állítása szerint tökéletesen trénigelte az alkalmazottakat, képes logisztikai feladatok elvégzése, satöbbi, tényleg képes rá? Mit és hogyan csinált? Én, elvesztem a részletekben, pedig engem nem hajtott felsőbb erő, záros határidőn belül nem kellett választanom és vettem volna a fáradságot, hogy egy személyes elbeszélgetés folyamán jobban megismerjem az embert, mert tudom, hogy a tudás egy dolog, a hozzáállás még egy, és a személyiség a harmadik, aminek a keresztmetszetében ott lapul a potenciális "te így fogsz dolgozni, erre vagy képes" és megszülethet a Nagy Döntés. Nem irigylem a munkavállalókat, de a munkáltatók sem. Ennek a problémának a megoldása sem idő, sem energia, de talán kedv sincs. Talán emiatt esnek ki első, második, vagy harmadik körben a pixisből az önálló egyedek.

Szerencsések és szerencsétlenek
A röghöz kötött szerencsétlenek megalkuvások között addig kajtatnak és kutatnak, míg rájuk talál valamiféle szerencse, míg a cigány életet élő nagymenők veszik a kalapot és a kabátot külföldre mennek és ha álmaikat nem is valósítják meg, találnak bármilyen munkát majd tovább lépnek. Egy villám felmérés alapján azon ismerőseim akik különösebb hátszél, esetleg végzettség nélkül belevették magukat a nagy Európába nem csak biztos munkahellyel rendelkeznek, de egyesek már Szingapúrban oktatnak jógát, mások saját vállalkozásba kezdet, a harmadik időszaki munkákra New Yorkba jár nyári munkára a konyhára, mind előre léptek és élik életüket. A hátszéllel rendelkezők saját vállalkozással vagy biztos pozícióval indultak már az iskola után, mások egyik-helyről vergődnek a másikra, próbálva ideálisabb helyet találni. Ők a szerencsések. A szerencsétlen még húzzák a szájukat, időnként amikor már komolyan morog a gyomor és számla mínusza a földig húzza őket, akkor már a szájhúzás sem segít, de még mindig semmi. Igyekeznek tovább tanulni, hátha a következő szakma kapcsán meg lesz az a plusz végzettség, kapcsolati tőke, amivel megtalálható az ideális partner, vagy csak valaki. Misztikus és különös az-az erő, mely a szálakat mozgatja és talán csak a remény marad, a kitartás, hogy a 145 talán bejön. Hogy úgyis lesz majd valami. Mert olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen. Mindig ott a Zepter, mindig lehet szórólapot osztani, egy-egy irodát kitakarítani. Hiszen tudjuk, hogy csak az nem talál munkát, aki nem akar, akinek az elvárásai magasabbak önmaga felé. Aki azt a bizonyos valakit keresi párnak, annak lehet mottót kellene módosítani, bármire. Nem lehetetlen küldetés munkát találni, elvégre a fent említett három ember is él valamiből. Talán az egész csak idő kérdése. Minden esetre érdekes tanulmány lenne, valós helyzetekből felfesteni a képet, ma 2011-ben, ki hogyan találta meg, amit talált.

Benyó Judit: Tetovált szavak

2011-07-31T09:10:00.000+02:00

Izgatottan álltam hozzá Benyó Judit első verseskötetéhez. Tetovált szavak. Micsoda cím. A hátlapon dicshimnuszt éneklő sorok készítettek fel az újabb rövidtávú vers maratonra. " Naiv realizmus, gyermeki fantáziából táplálkozó szürrealizmus, és mindkettőnél erősebben a szenvedély, zaklatottságot, indulatot és hangulat szélsőségeit, boldogságot és boldogtalanságot kifejező expresszionizmus váltakozik benne.."

Hát én felkészültem és talán a túl nagy várakozások miatt, vagy mert a férfi költők valahogy mindig közelebb suttogtak a fülembe, "nem estem hanyatt". Félre értés ne essék. Az 1945-ben született költőnő versei között találtam magamnak valót. Hogy miért nem tetoválták belém magukat Benyó Judit szavait, magam sem értem teljesen. Talán távol áll tőlem a természethez nyúlás, a leíró, egyszerű sorok, a hasonlatok furcsán visszhangzanak bennem.

A szerelem is

A szerelem is csak legyint rám
Magányomat csalánok növik körül
Szúrós bogáncsot dobnak rám
Elémjönnek szomorúszemű szürke elefántok
1966

Eljön a tavasz

Eljön a félelmetes tavasz
Eljönnek értem virágzó fák
Eljönnek puha földek esők
Nyakamban csillognak medáliák
1968

Szerelemről, hitről és családról szólnak a versek. Különös hangon, ami elsőre furcsa, de ahogy a művészfilmet megszokva lassan azért belső fülem meghallotta a költőnő hangját. A Tetovált szavak megkövetelte a sokszori újraolvasást. S harmadszor már nem is volt olyan távol. Az általam olvasott versek több kategóriába sorolhatók. A Tetovált szavak egy olyan ember sorai akik nem késztetnek versírásra, de ettől még barát, akivel szívesen leülök s hallgatom számomra szokatlan sorait. Megtanultam általa, hogy nem kell hasonlónak vagy szememben mesternek lennie a költőnek ahhoz, hogy megragadjanak sorai. Kifeszítette határaim, amiért hálás vagyok. S akad itt egy vers, mely mégis mintha a saját lelkemből szólna, mosolyt csalt arcomra, és a szívem egy eldugott sarkába mégis odatetoválom a záró sorokat. Ajánlom mindenkinek ezt az első kötetet és az utána következő többieket!

A Fészek-klubban
A klubba bársony-lépcsők vezetnek
és tétován járkálnak a művészek
egyik teremből ki a másikba be
Látom
a concertino zeneszerzője kártyákba bújik
mintha bor volna
úgy folyik el a Szerencséje
A lilában-pompázó szakállas ifjú
meg akarja hivatni magát egy italra
azt hiszi "nagy festő" lesz valamikor
Az őszülő-hajú
savanyú-képű szerkesztőt
ki éppen tejfölét hörpöli
a kávéfőzőnő "Tapsikámnak" becézi
Úgy tesz mint egy Fogadós
a Csevegős Kikirics- Színész
de jó nagyokat nevet
mint a Tisza utcai hentesünk
biztos a kártyában is ő a bankos
A növendék-komédiás az Ijedt-szemű
kiüríti a kristályhamutartótmat
lakáj a Szíve
Mások intim telefonbeszélgetést folytatnak
csak forgatják széküket
És fejükkel integetnek
a "Nagylegények"
még nyakkendőjükre tojik a sárga pók
Lassan mozognak
testüket lelküket talán még izgatja valami
A Jóisten filléreket csörget szemük előtt
és füstölővel jár utánuk
Mintha ismerősök lennének mind
Míg a sakknak vége lesz
eltűnök
Elátkozott Költő vagyok itt
a Híresek Között még Ismeretlen
1972

MTSZ - Kompromisszum

2011-07-13T09:00:00.000+02:00

Mit tanultam a szüleimtől....a kompromisszumról!

A kompromisszum egy különleges állatfaj. Hasonlít a "talán" kifejezésre, hiszen nem jelent "igent", de "nemet" sem. A "talán"-nal szemben azonban hatalmas előnyt jelent, mert nem bizonytalanságra épül, ép ellenkezőleg benne foglaltatik mindkét lehetőség.

Egyke gyerekként sokszor találkozom azzal az előítélettel, hogy biztosan önző, elkényeztetett kölök vagyok, akinek mindig mindent megengedtek. Aki olvasta az előző bejegyzéseket, az már biztosan látja, hogy ez félig-meddig így is van. A valóságban a megoldást a KOMPROMISSZUM szó jelenti.

Lássunk néhány példát: Az iskolai évek alatt szerettem volna különböző tanfolyamokra menni, gimnáziumba még több zsebpénzt kapni, de vehetjük példának azt is, hogy dráma tagozatos gimnáziumba akartam menni, vagy egy olyan egyszerű helyzetet, mint amikor három napig szerettem volna egy barátomnál maradni és bulizni- holott még nem voltam 18 éves. (Tudom, ma már ez nem jelent problémát, de akkor még nem volt mobiltelefon -nekem biztosan nem.

Kívülről úgy tűnt, ennek a gyereknek mindent szabad. A háttérben egy szülő-gyerek paktum állt, melynek pontja mind így kezdődtek: Elmehetsz, ha...
Fontos itt megemlítenem, hogy az "elmehetsz, ha" és az "elmehetsz, de" kijelentés közötti távolság kilométerekben mérhető. Míg az első választási lehetőséget ad, addig a másik egyértelműen maga után vonja, hogy a "de" után következő rész elutasításával, a "mehetsz" lehetőségtől is elesel.

Vicces visszagondolni, micsoda tárgyalások zajlottak nálunk.
- Elmehetek táncot tanulni? Heti 2 alkalom, esténként, Vácon, XY forintba kerül.
- Elmehetsz, ha nem megy a tanulás rovására, megoldod az utazásod.

Tekintsünk a fenti példa mélyére: Hamar megtanultam, hogy egy felvetés akkor kompromisszum képes, ha minél több objektív tényt és annál kevesebb szubjektív érvet tartalmaz.

A Lista
Felsorakoztattam a tényeket és erre viszonzásképpen megkaptam azokat az objektív feltételeket, amikkel ez a "project" megvalósulhatott. A szülő feladata, hogy gondoskodjon porontya rendes iskolai tanulmányairól. Minden ezen felül álló tanfolyam, szakkör plusz, de a szülőnek nem kötelessége megítélnie valóban szüksége van-e gyereknek erre (na jó ezzel vitatkoznék). Mégis, HA nem áll az első számú cél útjában (és anyagi és egyéb erőforrások vannak rá), akkor a legtöbben szabad utat engednek a lurkó kívánságainak. Egyéb erőforrás itt az utazás volt. Vác alig 5 percre volt tőlünk és bár sokszor megtették nekem azt a szívességet, hogy elvittek, az én feladatom volt, hogy megszervezzem, megtervezzem és megoldjam az utazást. Ezzel egy nagyon fontos dolgot tanultam. A felelősséget.

A kompromisszum szerződés, amiben a két fél megígér egymásnak valamit.

Szülő-gyermek felállásban ez legtöbbször az engedély kontra kötelezettség témákban valósul meg. A szülő megadja a lehetőséget, míg a gyermek vállalja, hogy megteszi azt, ami lehet, hogy magától nem jutna eszébe, vagy nem tenné meg.

Win-win szituáció és nem 50-50 felállás
A kompromisszumot sokan nehezen kezelik, mert úgy érzik többet ér az "áldozat" mint a valós "eredmény". Tételezzük fel, hogy én nem értem volna be azzal, hogy eljárhatok táncolni, de még azt is akartam volna, hogy vigyenek el és ne kérdezgessék a szüleim, hogy miért kapok rosszabb jegyeket, amióta táncolni járok. Egyoldalú elvárások lettek volna ezek.

Súlyozás
A kompromisszumok lényege a felállított objektív tények súlyozásában rejlik. Tegyük fel, hogy én pontozom a vágyaimat(dűlt betűvel a szubjektív elvárások) : Henna testfestő tanfolyam- érdekel, elvárás hogy mehessek: 8 pont, messzire kell érte utazni valószínűleg nekem kell megoldanom, elvárás, hogy elvigyenek: 5 pont, iskola időszakot nem foglal magába, megértés, hogy nem zavarja a tanulmányaimat: 10 pont, költségei vannak, amiket a zsebpénzemből nem biztos, hogy kitudok fizetni, anyagi támogatás: 5 pont.

Szülői oldal (dűlt betűvel a szubjektív elvárások): a gyerek bővíteni szeretné a tudásbázisát, aminek semmi haszna nem lesz a munkájában 5 pont, a városba kell utaznia, egyedül kell megoldania, ami növeli az önállóságát 10 pont, iskolaidőszakot nem érint, 8 pont, a költségeit nem vagyunk kötelesek állni, minimálisan tudjuk/akarjuk támogatni, de vállalhat valamilyen plusz munkát, amivel tudja magát támogatni-10 pont, de ez időt és energiát vehet el a tanulmányaitól ezért 5 pont.

Mindenkinek nagyjából annyit ér a kompromisszum amennyit adni akar/tud és vállal érte.

Mind a pozitív (nagy pontszám) mind a negatívabb tényekre alapozva. Az ilyen megállapodások hatalmas előnye, hogy rugalmasságot adnak a feleknek, hogy összecsiszolják az elvárásokat, jobban megismerjék egymást és a céljaikat, többféle megoldást találjanak egy problémára. Hiszen a csak akkor van kompromisszum-helyzet, ha egy döntésben több ember érintett és a kimenetele/megvalósítása kérdéses.

Összefoglalva amit, a szüleimtől tanultam
a (sikeres) kompromisszum

akkor jelentkezik, ha több ember érintett, egy adott kérdésben/eseményben/akcióban
által megismerjük a felek hozzáállását, érték rendjét, félelmeit- ezek által az elvárásaikat felénk
által alternatív megoldásokat találhatunk
elfogadó, rugalmas és nyitott személyiséget követel a felektől
több (objektivitás) tény és kevesebb (szubjektivitás) érzelmi elem= könnyű, igazságos és mindkét felet kielégítő kompromisszum
a tényeket (kimondatlanul is) pontozzák a résztvevők- a pontozás a szubjektív elemeket teszi tényekké, ezáltal a különböző elemeket egy-szintre, közös nyelvre hozhatjuk
mindig van egy "felvető" (példákban a gyerek) és egy "elbíráló" (szülő) személy- fontos, hogy az elbíráló ne hatalmaskodjon a felvetővel szemben
megfontoltság hatja át és nem hirtelen ötlettől vezérelt
megállapodás, amihez minden félnek tartania kell magát- külön érvényét veszti
mindkét féltől áldozatot, lemondást is igényelhet, ahogy előnnyel is jár
több előny, mint hátrány éri mindkét felet
minkét félnek ugyanakkora beleszólási joga van a "feltételek megszabásában"
egyfajta szabad csere-kereskedelem: "megteheted, ha..."
felelősségre és annak átruházására tanítja a feleket
önállósággal ruházza fel a felvetőt és növeli az "elbíráló" rugalmasságát
összetett gondolkodásra kényszerít és tanít
a paranccsal, elvárással szemben mindkét félnek lehetősége van igent vagy nemet mondani (és néha kell is)
tulajdonképpen a megfelelő sorrendben és mennyiségben tartalmaz igeneket és nemeket mindkét fél részéről
nagyon ritkán valósul meg az 50-50 arány, de ettől függetlenül megvalósulhat a nyerő-nyerő párosítás
a kompromisszumnak a probléma megoldásban és a kommunikációban van a helye, olykor a döntéshozatalban, de olyan helyekre is betuszkolják, ahol nincs...de ez már egy másik történet :)

Eltűnő majd feltűnő művészet

2011-07-12T11:35:00.003+02:00

Szóval az úgy volt, hogy május végén minden az amerikai útról szólt. Később természetesen erre is visszatérek egy egész fényképekkel tarkított bejegyzés keretein belül. Tehát Június 3-13 között elindultam szép hazámból, nem csak látogatási célból, de jóféle önsors keresés útjára is lépve.

Bizony, időről időre lefárad a gépezet és az állandó "jaj már megint nem írtam se ide, se oda" agyjáratok nem kicsit fárasztottak le. Nem beszélve arról, hogy bár a magam furcsa módján megvagyok elégedve jelenlegi (pontosabban utazás előtti) helyzetemmel, a elégedettség nem egyenlő a boldog vagyok a helyzetemmel kifejezéssel.

Mint a kis királyfi, azért is indultam útnak, hogy jól átgondoljam mi is legyen Velem, hazaérkezésem után egészen Decemberig és utána. A küldetés egyenesen kudarcot vallott. A túlvállalás és túlhajszolás kemény útján, a fogaskerekeim olajozás után kiáltottak. Így a június visszafogott remete életmódban telt, minimálisra csökkentve bármiféle internetes és egyéb elfoglaltságot.

Az eredmény lassan kézzel fogható lesz. Szeptember rálépek arra az útra, melyet sokáig kerülgettem, mint macska a forró kását és megszámolhatatlanul sokadik végzettségként Life coach (magyarul legtöbbször életvezető) gördülök majd tovább. Talán kívülről ez elég egyértelműnek tűnik, hiszen ez volt mindig is a hobbim, de pont ezért az ember óvatosan választja hivatásának és pénzkereseti formájának a létformát, amit annyira kedvel. Megfontoltam és bár a hiba lehetőség mindenben ott rejtőzik, szégyellje magát, aki megáll egy új és teljesebb élet küszöbénél, én nem fogok.

Időközben tovább zajlik az élet, eltűntem, de most itt vagyok megint. Teljesebben, tudatosabban mint eddig. Köszönöm mindenkinek a türelmét és akkor engedjük meg, hogy a távozásom előtti változtatások, végre kiteljesedjenek ezen az oldalon!

Ötlet és megoldásgyár

2011-05-26T19:24:00.001+02:00

Van, aki nagyszerű barkács. Mások isteniek főznek. Megint akadnak olyanok, akik az élet különböző szakaszaiban, egy project különböző fázisaiban kiválóak. Sőt, hiszem, hogy mindenki egy-egy stádium specialistája, egyesek akár többen is jeleskednek. Sokáig kerestem, hogy mely "cselekedet" fázisba érem el a maximális áramerősséget, miben vagyok hatékony és minőségi.

Milyen élet-fázisokat különböztetek meg?

Tervezés/Előkészítés

Indítás/Végrehajtás

Kontroll/Értékelés

Egykori project menedzsment tanárom most biztosan megszidna amiért csak ennyit írok ki, de jómagam az egyszerűség híve vagyok. Te miben vagy jó?

A tervezés/előkészítés fázisába tartoznak az ötletek és a szükséges eszközök (erőforrások) felmérése, beszerzése, különböző tervek készítése (költségvetés, módszertan, mérföldkövek felállítása) és a válság/problémakezelési menekülő sáv kiépítése.

Az indítás/végrehajtás maga a cselekvés, míg az értékelés önmagáért beszél, illetve alapot szolgál egyes részegység után a következő lépés megtételéhez.

Jómagam az első lépcsőfokot szeretem a legjobban, hiszen itt még a határ majdnem a csillagos ég! Sokakat a lehetőségek végtelen tárháza megijeszt, azt sem tudják hová nyúljanak. Bizonytalanok. A biztonsági faktort azzal tudjuk növelni, ha részletesen végig vesszük egy-egy ötlet erősségét, gyengéjét a benne rejlő lehetőséget és veszélyt (vagy, ha jobban tetszik SWOToljuk). Részletekbe ne bontakozzunk, hiszen minden probléma és ötlet egyedi céljától függően, így itt is a lehetőségek milliárdnyi variócáját kellene felvázolnom.

ÖTLET vs MEGOLDÁS

Az ötletek nem szabad túlmisztifikálni, de kellő komolysággal kell kezelni különben csak vágyak, álmok maradnak. Olyan ösvények amire sosem léptünk rá.

Milyen egy jó ötlet?

- kreatív, egyedi. A spanyolviasz feltalálásáról sajnos már mindenki lemaradt, de ne higgyük, hogy a magyar-viasz kevésbé lehet sikeres.

- személyre szabott, kivitelezhető és kivitelezett. A meg nem valósított tervek temetője bár sosem telik meg, de higgyük el a sikeres ötletek élete boldog, nem beszélve a tulajdonosról.

Miben különbözik egy ötlet a megoldástól?

Akkor keresünk megoldást, ha konkrét problémánk van. Szűkebb a környezet amiben mozgunk és ha őszintén magunkba tekintünk, céljaink és ötleteink többsége valamilyen probléma megoldására irányulnak. Azt feltételezem, hogy ötleteink és gondolataink 99,999..% életünk jobbá tételére irányul, így tulajdonképpen nincs is "önálló" ötletünk. Természetesen egy művész víziója egy megfestésre váró képről, nem feltétlenül élete jobbá tételét célozza, de biztosan hozzájárul önmaga kifejezéséhez, mely örömet okoz neki.

Miért kell segítség az ötletekhez?

Történt egyszer, hogy feladatnak kaptam, hogy 5 percig figyeljek egy utcarészletet, majd írjam le mit láttam rajta. Ezt 5 másik társammal tettem meg. Több mint 100 részletet listáztunk fel, amiből kb 20-30 volt az én listámon. Megdöbbentett, hogy személyes látásmódom mennyire korlátozza a lehetőségeim, pedig olyan területről volt szó, amit "csak" nézni kellett. Mi köze ennek az ötlethez? Sokszor egyéni látásmódunk miatt, megrögzött gondolatokat és módszereket használunk. Nem látjuk a fától az erdőt. Ellenben több szem többet és másképp lát. Így ha egy problémára keresünk megoldást, vagy valami újat kell "alkotnunk" új látásmódra van szükségünk. Itt jön képbe a másik szem.

Ha úgy gondolod, a blog alapján akad olyan terület amiben az ötleteim és a meglátásaim a segítségedre lehetnek, ne habozz ragadj klaviatúrát és írj nekem egy emailt!

Hamarosan felkerülnek az ötletgyárból kikerült "termékek", némi referenciával és Júniustól havi szinten ötlet piacot nyitok, ahol bátran csemegézhetsz. Ahhoz azonban, hogy a PIACon megfelelő mennyiségű és minőségű ötlet jelenhessen meg, szükségem van a segítségedre! Írd meg kommentben vagy emailben milyen ötletet keresel, vagy milyen problémádra keresel megoldást!

MTSZ - Kérdésekről

2011-05-23T10:00:00.001+02:00

Mit tanultam a szüleimtől.... a Kérdésekről?

Életünkben 5 mondat játszik szerepet (ennél több nincs is). A kijelentő, a felszólító, a tagadó, az óhajtó és a kérdő. Ahogy az anyanyelvet, úgy ezeket is lépésről lépésre sajátítjuk el. Tapasztalataim szerint az ebből háromnak a megértése, használata különösebben nem okoz problémát. Hamar felszólítanak bennünket: ezt tedd, azt ne tedd! Hamar meg tanulunk tagadni, bizton állítva, hogy gyerekek többségének első szava a „nem”. Óhajtani sem túl bonyolult, megérünk a „kérem” és az "akarom" szóra (bár utóbbi féltestvére a felszólításnak). A kijelentés is egyszerűbb falatnak tűnik. A nevem Gina. Három éves vagyok. Öntudatlanul veszünk bele a különböző mondatok halmazába. Mégis, bizonytalanná válok, ha arra a kérdésre keresem a választ, mi lehetett az első kérdésem. Ki? Mi? Miért? Hogyan? Hol? Mindegyik beleilleszthető a megfelelő környezetbe.

De kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Talán fogalmad sincs mi fog ebből az egész kérdésesdiből kikerekedni. Jöjjön hát az első szabály, amit a szüleimtől tanultam.

1. A személyiséget meghatározza leggyakrabban használt mondatfajtája. Aki sokat kijelent, az racionális személyiség. Aki sok mindenre vágyakozik, az ábrándozó természet. Aki sokat tagad, az valószínű, hogy lázadó. A parancsnok és akaratnok egyén pedig messziről felismerni hangos utasítása alapján.

2. szabály: A leggyakrabban használt mondatfajtánk elsősorban önmagunkkal szembeni viselkedésünkre enged következtetni, melyet aztán embertársainkra, tárgyainkra, megfoghatatlan fogalmakra „idő” és „pénz” vetítünk ki. Így lesz a kijelentő mondatok őréből érzéketlen és okoskodó, az óhajtóból álmodozó, érzelmes művész, a tagadóból örök pesszimista, a felszólítóból pedig erőszakos fráter.

Természetesen minden „mondat-személyiségnek” megvan a saját előnye és hátránya. Mégis…

Mindez idáig nem beszéltem a címben szereplő kérdésekről. Felmerült benned vajon miért nem? Talán megfogalmazódott benned pár kérdés? Nem?

A kérdező embert nem lehet kategorizálni. A kérdések nem hordoznak érzelmeket, de annál több gondolatot. Most lehet, hogy bőszen tekergeted a fejed, hogy miről beszélek, hiszen kérdés és kérdés között is hatalmas különbségek vannak. Így van. Pontosan a kérdéseken keresztül tanultam meg a szüleimtől, mégis azt, hogy is van ez a különbség a KÉRDÉS és KÉRDEZŐ között.

Hogyan? Elmesélem. Kamaszkoromig a kérdéseimre kaptam választ, de „fölösleges” kijelentésekkel nem traktáltak, sosem kaptam meg a szüleimtől, hogy „bárcsak ilyenebb vagy olyanabb lennék”, nem hallottam őket agyon sóhajtozni. Utasítás vagy tagadás ritkán jött tőlük. Helyette a kérdéseken volt a hangsúlyt. Konkrét példán szemléltetve: szerettem a barátnőimhez elmenni vagy késő estig az utcákat róni a haverokkal. Amikor elmentem, megkérdezték: Hová mész? Mikorra jössz haza? Nem volt több kérdés. Miután megadtam a választ, elfogadták. Esetleg jött egy-egy helyreigazító javaslat. „Kilenc órakkor már sötét van. Sötétedés előtt legyél itthon. Rendben? És én bólintottam.

Sokan a kérdést állításként, óhajtásként, tagadásként vagy legtöbbször, mint valami vallató parancsként használják.

Miért nem vagy már itthon? (Legyél itthon!)

Holnap, ugye elmegyünk a filmre? (Bárcsak elmennénk a filmre. Szeretnék menni).

Nem akarod azt a ruhát megvenni? (Én megvenném azt a ruhát a helyedben.)

Szerinted ez egy jó ötlet? ( Szerintem nagyon nem jó ötlet, nem akarom, hogy ezt válasszuk)

A fenti példákon azt hiszem eléggé egyértelművé válik, hogy ezek csupán álcázott kérdések.

A mostani bejegyzés gondolata két ötletből és tapasztalatomból származik. Az egyik, a mondás, mely szerint minden kérdésben ott rejtőzik a válasz, a másik pedig a tény, hogy kamaszkoromra azok a kérdések amikkel "otthon" kommunikáltak, az agyamra mentek. Igen. Akkoriban ugyanis, nem voltam túl fogékony a kérdésekre. Szó szerint zaklatásnak véltem minden kérdést. Ma már másképp értékelem a kérdéseket. Rengeteget tanultam a szüleimtől, a szüleimről az által mit, mikor és hogyan kérdeztek. Egyszerre megértettem, hogy mit szeretnének, mit akarnak, mi az amire szükségük volt. Hogyan bánj a szüleiddel? Figyelj arra mit kérdeznek. Ez nem csak a szülőkkel, de minden kérdésre alkalmas emberre is igaz.

Milyen válasz rejlik a kérdésben? A kérdés, mint önismereti eszköz, a kommunikáció és a telepátia titkos kulcsa.

a kérdező célja és személyisége

ha mi teszünk fel kérdést, a mi hozzáállásunk a kérdéshez

Kérdésfajták

Természetesen a 4 személyiségtípus kérdésmintáin kívül, meghatározhatunk többfajta kérdést. Ezt a 4 típust jellemző kérdést, jómagam ráutaló-kérdésnek hívok. A legzsugoribb kérdések, az eldöntendő kérdések (válasz lehetőség igen-nem), és a VALÓDI kérdések.

A valódi kérdés onnan ismerszik meg, hogy bár mesél a kérdezőről, vár is valamilyen VALÓS választ. Olyat, ami információval bír. Nagyon egyszerű felismerni őket, bizonyos kérdőszavakkal kezdődnek. Ilyen a Ki, Mi, Mit, Mikor, Hol, Hová, persze ami ezeket követi, az elterelheti az irányt. A nyeltanóra végére érve, csak remélni tudom, hogy érthetően összegeztem a kérdésekről tanultakat. Hiszem, hogy a kérdések és a kérdező személyének szövevényes labirintusa izgalmas, és roppant tanulságos hely. A szüleim vezettek be ide, és ők voltak az alanyai annak is, amikor megtanultam kérdezni. Mert egy jó kérdés hatalmat jelent, ahogy egy kérdésre adott válasz is, ahhoz azonban hogy a nyelvünket és a kommunikációt jól használjuk meg kell tanulnunk kérdezni és válaszolni, első sorban a saját kérdéseinkre.

Összefoglalva amit, a szüleimtől tanultam
a kérdés...

Minden kérdésben, ott a válasz, amire a kérdező vágyik.
többet elárul a kérdezőről, mint állítása
van direkt (információ szerző) és árnyalt (a kérdező irányultságát kifejező) kérdés
ritkán vagyunk tudatában a kérdéseink miértjének
a kérdezés tudománya a kommunikáció, manipuláció és az önkifejezés jaétkony eszköze
tudatalattink "nyelve", az érzelmekre ható befolyásolás módszere
a direkt visszakérdezés (válasz adás nélkül) lehet, védekezés, elzárkózás.
önmagunknak feltett kérdésünkben megtaláljuk a vágyainkat mozgató korlátainkat, félelmeinket és a megfelelő kérdés által a megoldást
a jó kérdezés tanulható és fejleszthető sok-sok gyakorlással
minél részletesebb, annál több információt hordoz

Végzett agykontrollista és titokvadász

2011-05-19T19:24:00.005+02:00

Ma már nem lep meg, amikor valaki közli, hogy milyen aranyos vagyok, hogy bár nem bírja általában az olyan mézes-mázas kislányokat mint én, de szimpatikus vagyok. Ma már örülök neki, és csak sejteljmesen mosolygok.

Többen megkérdézték, mi fog felkerülni a Segítek, ha kéred menüpontba. Íme a repertoárom, amivel az elmúlt minimum 10 évben foglalkoztam és ami alapján akadhat olyasmi amiben segíthetek.

Végzett agykontrollista és titokvadász

Agykontroll

Körülbeül 8 éves lehettem, amikor először lementem Alfába. A szüleim könyvei és kazettái között ott lapultak a memoria tréningek, a kreativitás és tanulást fejlesztő kazetták, és persze a villám-olvasás. A Sylva féle módszer kezdetben csupán érdekes, majd 14 évesen amikor elvégeztem a tanfolyamot már hasznos is lett. Aki ismeri az agykontrollt annak nem kell bemutatni, aki nem annak hamarosan leírom vagy látogasson el a http://www.agykontroll.hu/ weboldalra.

Az agykontroll sem szabad túlzásba vinni, de a megfelelő használata olyan apróságokban tud segíteni, mint az óra nélküli kelés, a stressz kezelés, a megoldások megtalálása, de ami számomra a legtöbbet nyújtatta az a megfelelő ellazulás megtanulása.

Titok

Amikor megjelent a Mi fenét tudunk a világról és a Titok, nem értettem mire fel ez a nagy üdvrivalgás, hiszen nem a spanyol viaszt találták fel. A Titok használata tulajdonképpen sokban, renegeteg dologban hasonlít az agykontrollra. A Titok, a Vonzás törvénye, a Mennyei prófécia mind, mind egy közös titkot rejt mindössze más-más oldalról szemléli, így lehetőséget arra, hogy mindenki a neki megfelelő tálalásban fogyassza el a "megváltás" édes gyümölcsét. Ami valamiért, olykor, fanyarra sikerül. A tudatosság megteremtése számomra több mint hobbi. Nem csak magamat, de a környezetemet is állandó megfigyelés alatt tartom. Barátaimmal és azokkal, akikkel összesodort a "véletlen" közösen bogozgatjuk ki, mi, hogyan és miért működik. És mi nem! Hiszen, ami igazán lényeges, az a sötét, amiben ott rejlenek a titkok.

Tapasztalatok és megoldások

Millióan olvastak el a könyveket, néztek meg videókat, jártak el tanfolyamra, részelges és időszakos sikerekkel. Hála az égnek, egyre többen tartós sikerekkel, mégis a többség még a "nem értem", "nem megy", "tudom, de mégsem működik" mocsorában ragad. Az "aha" élmény lelkesedését követő három nap után, támad a mindennapok robotja, zárporoznak a megoldásra váró, és egyre türelmetlenebb problémák, a könyv, a film, a tanító pedig nincs ott, nem elég, és akkor ott csalódunk. A valóságban ugyanis a könyv másokról szól, az olvasás után elfelejtjük a feladatokat és már annyira nincs is hozzá kedvünk.

Valljuk be, olyan könyvet keresünk, ami konkrét teendőket ad, de amikor ott tartunk átlapozunk rajta, azt mondjuk majd ha másodszor olvasusnk, megcsináljuk a benne rejlő feladatokat, de sosem jutunk el a második olvasathoz. Még azok az emberek, akik végrehajtják a feladatot, egy héten belül (ha nem másnap) elfelejtik a tanultakat. Hiába ismétlés a tudás anyja, és bizony nekünk se időnk, se energiánk, se emlékünk, se biztos tudásunk és bizonyosságunk, hogy ha könyvben, a tanfolyamon elhangzottakat ismételgetjük akkor az megoldást jelent.

Nem arról van szó, hogy az önsegítő könyvek ne lennének hasznosak, nem érdemes elmenni egy ilyen tanfolyamra. Nem, sőt. Az elméleti tudás a változás biztos alapja. Azonban ritkán rendelkezünk azzal a különleges képeséggel, hogy felismerjük miért nem működik nálunk? Személyes környezetemben többen voltak, akik 2-3 éve tudatában vannak annak, mi a probléma és tudják, hogy a negatív gondolataik csak még több akadályt gördítenek az útjukba, mégsem tudják pontosan mit tegyenek (legalábbis ezt állítják), de ha a válasz a kezükben van, akkor sem tudnak a tettek mezejére lépni. (vagy nem akarnak?)

Ismerős a helyzet?

A megdöbbentő számomra az, hogy különböző korú, nemű és helyzetű emberek kerülnek ugyanabba a slamasztikába. Könnyező szemmel olvassák mások sikertörténeteit, de az egész olyan mintha egy film lenne, és sajnos ők csak nézők. Ez itt a marketing szöveg és az igazság helye: Nem kell így lennie.

Sajnos a valóság, cseppet sem valóságos. Ha megfelelően hazsnáljuk a titkot, a vonzás törvényét vagy az agykontrollt, attól még nem lesz tökéletes az életünk. Nem fogjuk megnyerni a lottó hatost, de egy valamit minimum nyerhetünk általa: kontrollt saját magunk és az életünk felett. Ez pedig egy olyan érték, ami a saját siker történetünkhöz elengedhetetlen. Ha egyetértesz velem, ne gondolkozz túl sokat azon, hogy érdemes-e. Ha úgy érzed küldj nekem emailt és meglátjuk, miben segíthetek.

Pumukli és a láthatatlan kobold-pénz

2011-05-16T10:00:00.001+02:00

1. rész Felnőttkori meséink

2. rész: A Pénztermő fa rothadt gyümölcsei

Pumukli meséje, avagy a láthatatlan kobold-pénz

A mese: Adott egy asztalos mester és annak műhelye. Aztán belekerül a képletbe Pumukli, aki csínytevésével keresztülhúzza a mester számításait. Igen ám, de a kobold egyszer hozzáragad egy enyves dobozhoz és így láthatóvá válik. Így arra is lehetőség van, hogy kettőjük között a kapcsolaton kívül, szeretet és összetartozás, közös kalandok és élmények alakuljanak ki.

Szimbólumok:

Asztalos mester: A dolgozó ember, aki alkot és pénzt szerez. Olyan, aki a koboldnak gondját viseli.

Láthatóvá válás: Valami új kerül az életünkben, ami ismeretlen. A pozitív motivumok mellett, gondot is okoz. Első sorban azért, mert számunkra ismeretlen, rajtunk kívül áll, felelősséggel tartozunk érte, de meg kell tanulnunk bánni vele.

Kobold: helyben élő, rajtunk kívül álló "lény", akire hatással nem lehetünk, roppant kíváncsi és szeret 'rosszalkodni", ami leginkább akaratunkkal ellentétes visekedésében nyílvánul meg.

Csínytevés és szeretet

Kobold pénz: Képzeljük magunkat Éder mester helyébe. Mi vajon örülnénk egy ilyen kis koboldnak? Ha a koboldott, apró csilingelő kis pénzecskékként képzeljük el? Ki ne örülne a pénznek? Igen ám, de a pénz sokban hasonlít a koboldokhoz. Rajtunk kívül áll, többségében láthatatlan, és szokásához méltan nem úgy jön, viselkedik, ahogy azt mi elképzeltük. Bár senki nem gondol a pénzre önálló lényként, azt mindenki beláthatja, hogy a pénzzel meg kell tanulni bánni.

Második ÖNmag, a pénztermő fádhoz:

A pénz nem mi vagyunk, hanem egy termékünk. Mi állítjuk elő (pontosabban a bank), illetve mi szerezzük meg, a munka által. Ennek a munkának vannak gyümölcsei melyet hagyhatunk megromlani, megehetünk nyersen, vagy hagyjuk rohadni. Pumukli történetéhez haosnlóan, mi magunk vagyunk Éder mester, aki egyszer rátalál a pénzre. Sokunknak azonban a kobold csak mese. Olyan komisz "valami" amit nem látunk, csupán gyermekkorunkban hittünk a létezésében. Nem beszélgetünk vele, nem gondoskodunk róla egyszerűen használjuk. A mi kobold-pénzünk egy eszköz, amivel csak akkor foglalkozunk, ha konkrét tervünk van vele. Ha vásárolni akarunk. Itt megáll a tudomány.

A pénz bárhová elszórható és sok helyről előteremthető. Az első lépés ahhoz, hogy önMAGunkból pénztermű fát növesszünk az, hogy megfelelő információval látjuk el magunkat. Fedezzük fel a saját koboldunkat. Tudjunk meg róla minél többet. Talán ködösen hagzik mindez, de a "pénz" ismerete, ami nem elsősorban a bankjegyek és érmék összetételére, nem a nyomdai eljárásra vonatkozik, hanem arra, hogy milyen a kapcsolatunk a pénzzel.

Koboldok nyomában

Felfedeztük-e hogyan viselkedik a pénzünk? Honnan érkezik és hová megy el? Mit csinál, amikor nem foglalkozunk vele? Nyugodtan visszanyúlhatunk a gyökerekhez. Gyermekkorunkban miért és mennyi zsebpénzt kaptunk? Hogyan bántunk vele? Egyből elköltöttük? Mire költöttük? Milyen érzéseink volt a kobold-pénzzel kapcsolatban? Féltünk, hogy elvesztjük? Öriztük, mint egy kincset és sajnáltuk, ha elkellett költenünk? Mi a helyzet az első fizetésünkkel? Mit tettünk vele? Milyen érzéseket váltott ki belőlünk? Ma hogyan áramlik a pénz az életünkben? Átutazó vándor, akivel szinte nem is teremtünk kapcsolatot csak az sms csillingelése jelzi, hogy megtörtént a fizetés átutalása, majd a következő, hogy levonták a havi számlák rendezéséhez szükséges összegeket? A mi pénzügyi koboldunk milyen tulajdonságokkal bír és mi Éder mesterként, hogyan bánunk vele?

A pénztermő fa növesztéséhez, nélkülözhetetlen a talaj ismerete. Jelen pillanatban pedig, mi magunk vagyunk az. Képzeljük mindezt úgy el, hogy megkeressük a megfelelő táptalajt és a meglévő "vegyszerekkel" karban tartjuk. Ismerjük meg az anyagi világ meséit és koboldjait. Tisztában kell lennünk saját anyagi szokásinkkal, mert ha ez hiányzik, akkor nem tudunk rendesen fát-nevelni, betakarítani és amikor az eső szétveri a termést, fogalmunk sem lesz, hogyan tovább.

Folytatásban: Hamupipőke, avagy a mit vagy hajlandó megtenni a sikerért?

Ha van kérdésed, tedd fel nyugodtan és megköszönöm a visszajelzéseket is! :) Szép napot!

Eltűnve

2011-05-12T14:04:00.000+02:00

Rájöttem, hogy amikor a szürke szamár eltűnik a ködben, akkor csak úgy vehetjük észre, ha befestjük. :) Mivel az én szamaram, eléggé csökönyös, ezért el tart egy darabig.

Bármennyire ijesztő (számomra legalábbis), hogy májusban még egyetlen árva poszt sem került fel, megnyugtatom (első sorban ismét magamat) a tisztelt Olvasó közönséget, hogy bizony lapul már 4-5 bejegyzés, ami csak végső simításra, arc kiigazításra vár és utána elözönlik a főoldalt, sőt az aloldalakat is.

Addig is, mindenki figyelmébe szeretném ajánlani egy kedves, 8 éve becses barátnőm Kapusi Diána hirdetését!

És természetesen továbbra is olvashattok tőlem és társaimtól a frappa magazin honlapján érdekesebbnél érdekesebb cikkeket! :)

Aki mégtöbbet szeretne, kapcsolódjon a Facebook csapathoz, ahová a mai napon kerültek fel írásaimmal kapcsolatos Nyári/Őszi programok első tervezete!

Könyvjelzők!

2011-04-25T10:05:00.005+02:00

Művészként, főként kezdő íróként nem a siker hajt, hanem a vágy, hogy megmutasd magad és visszacsatolást kapj. A második cél, mégis a siker- jelentsen ez bármit. A mai világban az anyagiak mellett, nem lehet elmenni. Ha támogatnál minket, ez az olcsó, egyszerű és praktikus módja: Vegyél 1 könyvjelzőt!

Ha szeretnél egy könyvjelzőt, vagy ehhez hasonlót,nézz körül a Facebook oldalamon! Klikk IDE!

;)
Idézetek, kiragadott versrészletek az Őrültek háza kötetből.
Minimum db szám:1
Minden 10. ajándék!
150 Ft/db

Verseinkből, bármelyik általad választott résszel is tudunk könyvjelzőt készíteni. Ezek az első verziók.

Az Őrültek háza mellett, kapható Pofonboltos is! :)
Az illusztrációként szolgáló képeket (is) mi készítettük.

Mosoly az arcon

2011-04-25T09:00:00.001+02:00

Klikk a képre, hogy olvashass Rólunk!

Ünnep

2011-04-24T12:12:00.001+02:00

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

Interjú önmagammal(3)

2011-04-23T19:51:00.001+02:00

1996- 2001
15 évesen

10-15 éves korodban beindult az élet. Mikbe kóstoltál akkoriban bele?
A sor szinte végtelen, hadd gondoljam végig. Ez az időszak a általános iskola felső tagozatára tehető. Folytattam a kosárlabdát, elkezdtem rajztáborba járni, folytattam a hip-hopot, modellkedtem (már ha ezt annak lehet nevezni) és az utolsó két évet kung-fuval zártam.

Menjünk szépen sorban. Mesélj a rajztáborról.

Imádom a színeket, formákat. Gyerekkoromban telefirkáltam a könyveket. Mivel általános iskolában az én képzeletem szülte lényeknek és egyébb alternatív megfogalmazásoknak nem volt helye elmentem megtanulni, hogyan kell rajzolni és festeni. A Szőnyi István Művészeti táborba Zebegénybe. 4 évig a nyár két hete erről szólt. Barátok, móka és kavagás és napi 8 óra rajzolás. Akkoriban fárasztott és minden évben megfogadtam, hogy soha többé. De a barátok miatt mentem. Ma már másképp látom és sokkal hasznosabban is tölthettem volna azt az időszakot.

Rajzolsz még?
Elvétve. Inkább festek. Most kezdtem el a jobb-agyféltekés rajzolás tudományába beleásni magam, pontosan azért, mert van mit pótolni.

Milyen terveid vannak a rajzolással?

Leakarom rajzolni a sokmindent ami a fejemben van. A design, a tervezés egyszerűbb és bonyultabb formák. Tervem sok van, de ezeknek az alapja a biztos rajztudás. Az év végére lesz annyi "anyagom", hogy elmondhassam rajzolok.

Hip-hop, mikor kezdődött és hogyan zajlott?
A balett és a társastánc után mindenképpen szerettem volna táncolni. Pesten kezdtem az akkori Ámokfutók iskolában, majd vácra jártam 2 évet egy másik tánciskolába. Imádom az akkoriban egyszerűen hip-hop-nak nevezett stílust. Ma már annyira irányzat van, hogy követni sem tudom. Sajnos 15 évesen ennek vége lett, ma már csak hobbi, ami egykor álom volt.

Visszamennél táncolni?
Azonnal. De ehhez plusz idő kellene, minimum heti 3 nap, naponta 2 óra. Ez most nem fér bele.

Modellkedés?

Tizenévesen sokat bajlódtam a külsőmmel. Hamar értem, ami akkor leginkább erősítette a kilógást a sorból. Ezért gondoltam arra, hogy a modellkedés hozzá adhat az önbizalmamhoz. Három évig jártam tanulni és táborokba, de sajnos ez idő alatt az önbizalmam csökkent. Nem vagyok sem magas, sem az a kifejezetten vékony csontozatú lány és ezt tudatták is velem. Összességében mégis jó élmények fűződnek ehhez az időszakhoz. Új barátságok és a fényképek szeretete innen ered. Csodáltam azt a művészetet, amit a modell és a fényképész együtt alkot.

Mostanában hogyan állsz a modellkedéshez és a divatvilághoz?
Nem érdekelt a divat, kb másfél évig.Nem tudom mi lehetett az "átváltoztató" erő, de ma már, jobban érdeklődöm a divat-világ felé. Bloggerkedem egy divat-blogon, ami "kötelez" rá, hogy képben legyek és ez jó. Ennél mélyebben ebbe nem ásnám magam, még akkor sem ha volt időszak amikor érdekelt a stylist-lét. Hobbi mindkettő, tanulási folyamat, újdonság.

Sok fotós ismerősöd van és sok kép készül rólad, miért?
Szeretem az ötleteimet és mások ötleteit megvalósítani. Nem egoizmusból készül sok kép, hanem mert szeretek szerepeket eljátszani. Azt gondolom egy fotózás rengeteg lehetőséget ad arra, hogy magadról új dolgokat tanulj meg. Számomra ez eszköz.

Na és kung-fu? Nem túl nőies sport?
Nem. :) De Jackie Chan és Bruce Lee fanatikus voltam. Pont amiatt, hogy kevés volt a lány, döntöttem úgy, hogy kipróbálom. Két év volt és rengeteg tapasztalat. Nem vagyok könnyű csontozatú, inkább erősebb izomzatú, amire ugyan ráerősítettek a folyamatos erőnléti edzések, a kosár és a tánc, de végre olyan alakom volt, amivel elégedett lehettem. A harcművészet sokmindenre megtanított, még ha mesteremben csalódnom is kellett.

Miért csalódtál?
Egy év után a kicsiknek (7-8 évesek) olykor én tartottam az edzéseket. Ez volt az első gond. Nem azért, mert nem szerettem csinálni, de az ilyemsi idő, energia és legfőképp hatalmas felelősség. Az "edző" beszedte a pénzt, én meg megtartottam az órákat, havi 4-ből 3-at. A második csalódás egyenesen végett vetett az edzéseknek. Összegyűjtöttünk pénz egy nyári táborra. A tábor nem lett megtartva és a pénz sem került elő soha. Ez volt életem legnagyobb leckéje abból, hogy attól, hogy valaki "értelmes dologban vesz részt, még nem feltétlenül értelmes".

Nem csalódtál a harcművészetekben?

Csak emberben lehet csalódni, nem intézményben vagy egy gyűjtőfogalomban. Nem.

Folytatás következik....

Rab Zsuzsa: Ivótülök

2011-04-07T09:00:00.000+02:00

Rab Zsuzsa lefordított 100 grúz verset. Nem egyszerűen lefordította, de ott élt és magába szívta Grúzia apró részleteit. Az ilyen munkához bizony ez kell. Meglepett amikor elárulta a kötet végén, hogy ő maga nem beszéli a nyelvet, mégis véleményem szerint nagyszerűen átfogta, megmutatta és kifejezetten kedvet kaptam az elmúlt 1000 év költészetéhez, főként grúz vonatkozásban. Külön kiemelném a kötetben az fordító utószavát és a rövid életrajzokat azokat a költőkről. Három részre osztottan ismerkedhetünk meg Grúzia költészetével: Népköltészet, Elmúlt századok és Tegnap és ma fejezetek címekben sorakoznak fel a változatos, erős nemzeti érzés, a hazai táj és jellegzetességeket bemutató versek. Számomra plusz érdekesség volt, hogy Grúzia angolul Georgia. :) Lehet egoistán hangzik, de a szívembe még ezelőtt megszületett az érdeklődés a csecsemő grúziai szeretet.

Ajánlom azoknak akik szeretnek felfedezni, a versek olvasmányosak, jól érhetőek és bőven akad benne olyan, ami inspirál, felvidít és elgondolkodtat. :)

Revaz Margiani: Tartson, míg a világ

A palánkon mmár újra rivalognak

a kakasok,

álomtól részegen.

Sombogyóit a bíbor csillagoknak,

míg fenn a hold,

összedem.

Vén almafák susognak ismerősen,

a régi fürge szél is itt szalad,

neszezve futkos

a cserésben,

s a kaszálón, a csorba hold alatt.

Ribizlibokrok

láng-,parázsruhában

izzanak, testüket süti a láz.

Vaktában tapogat ösvényt a lábam.

Megyek,

mint zsákmány nélkül a vadász.

Megyeh haza.

Hajnalodik. Hideg lett.

A tűzhely mosolyáról álmodom.

Az éjszakát, e roppant terhet

vállamról földre hadd dobom.

Tüzünk a sötétséget kirekessze,

és gonosz lélek ne leljen miránk,

és kurta perce

végtelen mesémnek

tartson, míg a világ.

Irakli Abasidze

APÁM
A fényitatta Imeret-földön

aki egy apró falucskát látott

s emlékszik ott egy vak daliára:

az a vak ember az én apám volt.

A halál egyszer vállára tette

kezét. Kaszahegy vágott szemébe.

Úgy élt a világtalan világban

tizenöt évig, magába nézve.

Bolyongott néha szlmaszín ingben

dűlőútján a faluhatárnak,

bambuszbotjával élet s halál közt

utat épített csöndben magának.

Úgy halt meg aztán, hogy meg se látta

halálát, ezt a csontos boszorkát. Úgy halt meg aztán: egyik sötétből

másik sötétbe vakon botolt át.

Nem sajdították szívét a rétek,

kék hegygerincek, mezők, virágok.

Hanem ki ment meg azon az órán

engem, ki minkét szememmel látok?

A mosogatás tudománya

2011-04-01T10:00:00.001+02:00

A Delphi jósda falára, ugye azt vésték: Ismerd meg önmagad. Hogy jön ez a mosogatáshoz? Hogy jövök egyáltalán én a mosogatáshoz? Én azt mondom, mutasd meg a mosogatód és megmondom ki vagy, mit fogsz elérni, sőt!

A pillanatnyi visszahőkölés után, szolgálnék némi magyarázattal. Mosogatunk. Ez tény. Mindenki étkezik, főz, de minimum iszik. Igaz? Ennek következménye, hogy a mosatlan szaporodik. Minél többet művelünk a létfenntartási folyamatokból, annál több mosatlan fog várni a mosogatóban.

Mi köze a mosatlan edényeknek az élethez? Sok köze van hozzá. Az edények ugyanis azt jelképezik, amit nem szeretünk megcsinálni. Tovább megyek, a mosogatód állapota konkrét és precíz jellemzést ad, a célért vívott csatádról, illetve arról milyen is vagy te valójában.

Példák következzenek! A halogató, a halmozó, a könnyelmű, a szervezett, a céltudatos, a kötelesség tudó, a rendmániás.

A halogató az a személy, aki mindig azt mondja, majd este/reggel/munka után elmosogatok, de valójában csak akkor kezd neki, ha már végképp elkerülhetetlen a művelet.

A halmozó, meg sem próbálja kitolni az időpontot, környezettudatosságra hivatkozva, idő és energia spórolás címen csak és kizárólag akkor mosogat, ha már sem a mosogatóban sem a környékén nem maradt hely és ez hátráltatja.

A könnyelmű hisz benne, hogy valaki más majd megcsinálja, vagy nem történik nagy baj, ha vár még egy kicsit. Ő abban különbözik pusztán az első kettőtől, hogy hibái nem tudatosak.

A szervezettnél pontos beosztásban történik a mosogatás. Többségében már a főzés után elmosogat.

A céltudatos elhatározza mikor teszi meg, ezt természetesen tényekkel és kényelmi helyzetétől függően alá is támasztja és akkor bumm, mindegy 1-2 vagy éppen 10 mosatlan várakozik, kíméletlenül végez velük.

A kötelességtudó és rendmániás szögesen ellentétes az első két karakterrel. Ők nem csak otthon, de máshol is úgy érzik összedőlne a világ, ha akár egyetlen másodpercet is várnia kellene a mosatlan edényeknek. A rendmániás képzelt szemei előtt minden másodpercben millió, sőt trillió baktérium szabadul ki a konyhából pontosabban a mosogatóból.

Kezeket fel, aki nem ismert magára. Azt gondolom, mindannyian egy vagy több katergóriába tartozunk. Ez tulajdonképpen még csak a mosogatáshoz való hozzáállásunkat jelenti. Szokatlan lehet a gondolat, de pontosan úgy állunk hozzá az élethez, a teendőinkhez, mint a takarítás egyes állomásaihoz. A mosogatás kifejezetten utálatos dolog a racionális embereknek, míg az álmodozó típusok általában szívesen mosogatnak (ha már muszáj).

A mosogató képlete

- Elmosogatsz?

- Szívesen.

(meglátva a mosogatót)- Jézusom!

- Mi az? Nincs sok edény, csak kicsi a mosogató!

Sokféle mosogatót láttam már. Őszinte leszek, mindig megkukkolom egy-egy háztartás konyhájának eme részét. Még ha van mosógép akkor is. Hová és hogyan kerülnek a mosatlanok? Többségünk úgy ahogy éri, beszórja a mosogatóba. Nem foglalkozik azzal, hogy leöblítse, hogy vizet engedjen bele, hogy előre eltervezze mi lenne a célszerű elrendezés, hogy amikor "majd" nekilát a mosogatásnak gyorsan, kényelmesen és minél kevesebb undorral végezzen. Nem. Ilyenkor nem gondolunk a nehézségekre. Ilyen az ember, ritkán gondolkodik előre.

Emiatt amikor valóban elérkezünk a tettek mezejére, utálattal, undorral állunk neki, és valószínűleg sokkal tovább tart a dolog, mind kellene. Te hogyan mosogatsz? Elkezded fentről és haladsz lefelé, éppen azt mosogatva ami a kezed ügyébe kerül? Mivel mosogatsz? És itt nem a márkára gondolok. Szivaccsal vagy ronggyal?

Többször néztek már flúgosnak, amikor a mosogatásról magyarázok mosogatás közben.

Ha találkozom egy kósza mosatlan halmazzal, általában egybe rakom az azonos méretű edényeket.

Egy helyre teszem az evőeszközöket és egyéb kanalakat, merőket, szűrőket, reszelőket. Nálam a mosogatás mindig másképp zajlik. Ha van hely hozzá a nagyobbal kezdem, hogy a nehezén túl legyek.

Mindent előáztatok, így nem kell a körmöket használnom az odaragadó darabkákra. Szívem szerint a poharakat más szivaccsal mosom, mint a pörköltes tányérokat, azt gondolom érhető okokból.

Kanalakat, villákat és késeket valahol középtájon, az összes edény után veszem elő, hiszen ez aprólékosabb munkát igényel, de ugyanakkor az el öblítése gyorsabb lehet, ha a kezemben 5-10 kanál van, mintha 1 lenne.

10 percnél tovább nem mosogattam még egy-egy buli után sem. Pedig akkor bőven volt termés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az én módszerem tökéletes lenne. Nem. Azonban tökéletes képet ad arról, hogyan szeretem az életem. Mindenféle bonyodalom nélkül, gyorsan és előre kitaposott módon.

Azt figyeltem meg, hogy mosogatás közben az agy átkapcsol egyfajta "titok" szerű teremtésre. Azonban, hogy az út és az eredmény, ahogy elérünk az "elmosogatott célokhoz" nagyban függ attól, mi történt előtte és mi történik közben.

A modern társadalom feltalálta a mosogatógépet, ami megoldja az összes problémánkat, azonban az életben a sikerhez, nincs ilyen gép. Az utat nekünk kell végig járnunk, előkészítenünk. Szívem szerint minden ismerősömet megfigyelném, ahogy mosogat. Türelmes, odafigyel-e, mik azok a részletek amiket örömmel csinál? Hol tűnik vajon el a gyermeki kíváncsiság és a felnőttek utánzásaként játszott mosogatós játék? Mert úgy gondolom, többségünk nem szereti eme tevékenységet.

Legfőképp azonban arra lennék kíváncsi, mit gondoltok arról, hogy a mosogatás által jobban megismerheted magad, sőt fejleszheted? Hajlandó lennél-e változtatni a szokásaidon, ha az életben is sokkal TISZTÁBB körülményeket eredményezne?

MTSZ - Humor

2011-03-23T06:00:00.000+01:00

A humor a boldogság elengedhetetlenen kelléke. A humor ellenszer. A nevetés, az önfeledt viccelődés több esetben is életmentőként szolgálhat. Úgy gondolom, az emberek humorérzékét az iskolákban is tanítani kellene, megismertetni mindenkit a humor különböző formáival. Nevető órákat tartanék. A humor fejleszti a kreativitást, csökkenti a stresszt és boldoggá tesz. Vidámság nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Ahogy azt sem, milyen lett volna humor nélkül felnőni.

Furcsának tűnhet, ha azt mondom, ezt is a szüleimtől tanultam, pedig nagy százalékban van szerepük abban, hogy nem tudok mindent komolyan venni. A jó értelemben.

Hogyan tanultam a humorról?

Kezdetben vala a szavak tanulása. Mi, mit jelent. A mosoly az első. Az szülők mosolya, mely kiváltja azt a belső csiklandozó érzést, amit oly sokszor kapcsolunk össze a boldogsággal. A játék. A valós csiklandozások, amik nevetésre késztetik az embert. Később, amikor az ember bekerül az társasági életbe, az iskolába másik vicceivel is megismerkedik. A csínytevésekben sosem voltam otthon. Otthon csínytelenség volt. Nem vicceltem meg a szüleimet a szó hagyományos értelmében, de mióta olvasni tudok, vagy mióta komplex értelmében képes vagyok felfogni a szavakat, mondatokat és azok jelentését otthon ment a "komédia". Emlékszem rá, hogy 12-éves koromra 20 kötetes vicc-könyv gyűjteményem volt, mert amikor kirándultunk, mi ezeket olvastuk. Ha valami félresikerült, azon nevettünk. Ha valaki rosszul mondott ki egy szót, nevettünk. A mosolygás és a nevetés pedig felszabadított azon tehertől, hogy rosszul érezzem magam.

Vicc csinálás
A megfelelő érzés elsajátításához nélkülözhetetlen az egyensúly megtalálása. Mi az amivel lehet, és mi az amivel már nem szabad viccelni? Erre talán nem is létezik megfelelő gyakorlat, csak a szülői nevelés, ami szóban, mimikában, tehát verbális és nonverbális jelek által tanítja meg a gyermeket arra, min szabad és min nem mosolyogni.

Egymás "húzása"
A gúnyolódó tréfálkozás a másikkal egy mindennapi jelenség. Ki-ki a maga szintjén képes ezeket kezelni. Természetesen sok függ attól ki-kivel próbálkozik. Egy ismeretlen ember elejtett "neked mekkora orrod van" mondata sértő és bántó lehet, de ha egy régi ismerőssel állunk szemben, akkor visszakontrázhatunk. A család egy olyan forma, ahol ezek a határok élesen látszódnak. Egy olyan családban, mint amilyen a miénk mindenki tudja, hol a helye, mikor és hogyan lehet húzni a másikat. Ha ezt a gondolat fonalat tovább görgetem, akkor azt is nyugodtan elmondhatom, hogy ezáltal tanultam meg felismerni az emberek jellemvonását és jobban megismerni másokat, illetve a humor által magam.

Önismeret és mások ismerete
A humor mindig őszinte. Akár fáj, akár nem, minden igazán vicces dologban rejtőzik némi igazság, még ha elferdítetten is. Persze nem kell mindenben a mögöttes szándékot keresni, mert az már túlzott komolyságra adna okot. De szintmérőként fogható fel az mennyit nevetünk együtt mással. Minél többet annál jobban bízunk benne, annál jobban ismerjük. Mennyire vagyunk képesek nevetni önmagunkon? Min nevetünk és min nem? Érdemes ezeket a dolgokat végig gondolni.

A mentőöv
Mindenhol vannak problémák. Vannak nézeteltérések és rossz napok. Apa, anya és az én életembe egyértelmű mentőöv a humor. Ha valaki kókad, mint egy virág, akkor egyszemélyes stand up-ba kezdünk, hogy felvidítsuk a másikat. Ha érzelmileg túlságosan is komoly állapotban vagyunk, ami megnehezítené a kommunikációt, akkor poénosra fogjuk a figurát, de csak kellő mértékig. A mérték megtalálására nincs szabály, csak érzék.

Hálás vagyok a szüleimnek, hogy töménytelen mennyiségű és műfajú komédiát, vígjátékot nézhettem, mert ők is szeretik. Hogy tudnak nevetni a poénjaimon és zseniálisan képesek felvenni a ritmust ha humorról van szó. A humor kinyit az emberekre. Olyan közös nyelv, ami nélkül színtelen lenne a kommunikáció. Olyan környezetben nőhettem fel, ahol szabad volt a kísérletezés, ahol láthatóak, érezhetőek és hallhatóak voltak a határok. Ahol a stressz kezelésére nem gyógyszert kell bevenni, hanem mosolyogni és keresni valami vidámat. A vidámság az élet fűszere. Szükség van rá, hogy a gyermek erős felnőtté váljon és egésszé. Én ezt megkaptam. Megtanultam, hogy bár a beszélgetés mélypontja a vicc-mesélés, a valódi humornak mindég, minden körülmények között van helye! :)

Összefoglalva, amit a szüleimtől tanultam:

a humor ...

- gyógymód, mely csökkenti a stresszt
- önismereti eszköz

- kommunikáció egyik alapfelszereléséhez tartozik
- fellelhető mindenben és megalkotható
- nem ismer sem fizika, sem szóbeli határt
- a kreativitást mindennél jobban fejleszti
- örömöt és vidámságot csempész a hétköznapokba, ami által boldognak érezhetjük magunkat
- őszinte, ezáltal könnyebbé teszi a nehéz témák megbeszélését
- komolyan kell venni, és tiszteletben kell tartani mások "humor érzékenységét és fokát", óvatosan kell viccelődni
- minden nap gyakorolni kell
- közös nyelv, amin mindenki, nemtől és kortól függetlenül osztozik
- a lélek tápláléka, mely az értelemből, a gondolatokból és az egyedi/egyéni látásmódból születik
- bátorság kell hozzá
- önmagunkon nevetni a leghatékonyabb dolog
- másokkal és nem másokon kell nevetni
-sokszínű virág, melyen egyaránt megfér a káröröm, a poénkodás, a vicc mesélés, a kiparodizálás, a történetek vicces hasonlatokkal való elmesélése, a meghallgatott vicceken való nevetés
- aktív és passzív tevékenység, aki nem tud nevetni az másokat sem tud megnevettetni
- mindig velünk van, de olykor nincs kéznél
- sokkal többet ér, mint egy bölcs tanács

Interjú önmagammal(2)

2011-03-22T10:00:00.001+01:00

1991- 1996

10 éves voltam/vagyok

(Általános iskola első 4 éve)
Hová jártál általános iskolába?
-Sződligetre, a Dunakanyar egy csöndes, eldugott kis falujába. 17-en voltunk összesen az osztályban 10 fiú és 7 lány.

Szeretted az osztályod?
-Nem volt különösebben baj velük. (mosolyog) Még annak ellenére sem, hogy harmadikban és hatodikban is megpróbáltam iskolát váltani.

Mi volt ennek az oka?
-Az óvoda után, ahol ugye "szeretet-kifejezési" problémáim akadtak, jött egy újabb gond. A szőke, aranyos, kék szemű kislány a tanárok kedvence lett. Mivel nem rosszalkodtam, sőt kifejezetten élveztem tanulni ezért kilógtam. Azt hiszem első és második osztályban eltávolodtam azoktól, akikkel egyébként együtt jártam óvodába. Nem voltak újak, így tudtam mi a felállás. Jobb, ha én csöndben és háttérben maradok, de a tanárok olykor-olykor kiemeltek. Akadtak olyanok, akik kifejezetten szekáltak és elvárták volna tőlem, hogy beálljak a klikkbe. Én viszont szerettem volna pártatlan maradni.

Hová jelentkeztél volna, melyik másik iskolába?
-A Babits Mihály Gimnáziumba (Káposztármegyer) angol/japán szakra. Harmadikban már hatalmas Sailor Moon rajongó voltam és már óvodában elkezdtem angolt tanulni, így nagyon szimpatizáltam ezzel a szakkal. Első alkalommal 1 ponttal maradtam le, hatodikban pedig már nem jutottam el a jelentkezésig is. Úgy voltam vele, még 2 év, azt már bárhol ki lehet bírni. Ráadásul addigra jobban kinyílt a csipám.

Mit szerettél és mit utáltál az iskolában?

-Szerettem tanulni. Az írás és olvasás is izgatott, de legjobban az angol. Szerettem a csengő hangját, a szüneteket. Enni nem szerettem és a napközit. A délutáni kötelező játék és házifeladat írás valami olyasmi volt, ami sosem tudtam megérteni. Azonban ami nagyon tetszett az első három évemben is, és erre határozottan emlékszem, hogy önállónak érezhettem magam. Iskolába vittek (reggel 7-re), de egyedül mehettem haza. Ezúttal jogosan.

Hogy érted azt, hogy jogosan?
-Az ovi utolsó évében megkértem apukámat, hogy írjon nekem egy papírt, amin az áll, hogy egyedül hazamehetek délután. Mert voltak már gyerekek, akiknek ezt szabad volt, akik közelebb laktak. Elértem azt is, hogy aláírja és elloptam, majd másnap bemutattam az óvónéninek. Kicsit csodálkozott, de hazaengedtek. Természetesen alig találtam haza, és hosszú órákat kellett várnom, mire a szüleim hazaértek. :) Mondanom sem kell, hogy nem örültek nekem.

Akkor még sem voltál olyan jó gyerek.
-Jó gyerek voltam, de szerettem feszegetni a korlátaimat.

Az első években kötetnek az első szerelmek, te ezzel hogyan álltál.
-Oh, nagyon szerelmes voltam. Az egyik fiúba, akinek már az oviban szerelmet vallottam. Ádám a kos jegyében született és mi elhatároztuk, hogy össze is fogunk házasodni. Ez egészen első osztály végéig tartott, mert utána nyaralni voltunk a szüleimmel és szerelmes lettem Marciba, aki szintén ott nyaralt a szüleivel. A románc Korfu szigetén túl itthon is folytatódott vagy három hónapig. :) Hívtuk egymást, az ő szülei lejöttek hozzánk Sződligetre és mire kézen fogva mászkáltunk az utcán. Miután ennek vége lett az iskola évben kivettem a hálóm Patrikra, aki szintén a Kos jegyében született. Persze ezek csak később tudatosodtak bennem.

Marcival akkor megszakadt a kapcsolat?
-Igen, úgy 10 évre. Aztán hála az egyik közösségi oldalnak ismét egymásra találtunk, de már csak mint jó barátok. Vicces volt, újra látni. Ez egyébként jellemző rám. Emberek jönnek, mennek majd évekkel később ismét visszatérnek. Nincs olyan általam megismert (fontos) ember, akivel eddig nem hozott össze ismételten a sors, ha elhagytuk útközben egymást.

Többször is említed a kosokat. Miért?
- A szüleim mindketten kosok. Vonzom a kos férfiakat és úgy érzem én is őket. Nem hiszek vakon az asztrológiában, de valahogy jól kijövünk és jól megértjük egymást. Ennek ellenére, ha lehet nem bonyolódom túl komoly kapcsolatba kos férfiakkal, mert hosszútávon nem működik a dolog. Érdekes, hogy ugyanígy meg van az erős érdeklődés a Kos nőkkel is.

Ez asztrológiai diszkrimináció! ;)
- Nevezd annak, ha akarod. :)

Azt mondtad az 5-10 éves korszakod volt a legmeghatározóbb. Miért? Mi történt ekkor?

- Alapoztam. Az általános iskolában angolt tanultam és akkor kezdtem el angolul nézni a rajzfilmeket. Szerelmes lettem a nyelvbe. Megpróbálkoztam a balettel, két évig társas táncoltam, elmentem egy dzsudó edzésre, de végül maradtam a kosárlabdánál. Az edzések új dolgokat tanítottak, új kifejetési módszert, harcra, kitartásra neveltek és örökre meg szerettette velem a sportokat. Nagyon hiányzik a kosarazás.

Mi történt még?
- Amikor nem sikerült a felvételi, akkor végre engedélyt kaptam arra, hogy saját háziállatom legyen. Ekkor került az életemben Lili, egy közép-uszkár kislány. Ő lett életem első lelki társa. Előtte halaim voltak és mindenféle kóbor macskát, meg kutyát hoztam haza, de mindig a kapu előtt kellett maradniuk. Így viszont volt egy kutyám, aki nem csak a kerítésen, de a házon belül is velünk lehetett. A "Felelősség" szó végső értelmet nyert az életemben. Imádtam.

Hogyan jellemeznéd ezt az időszakot?
- Ábrándok, álmok és visszavonulás. A felfedezések időszaka volt, ugyanakkor a visszahúzódásé is. Nem nagyon találtam magam csak csináltam a dolgokat. Azt hiszem itt kezdtem el halmozni a dolgokat, hogy ne kelljen a gondokkal foglalkozni. Azt éreztem eltávolodok a családtól, önmagamtól és Lilin kívül nincs senki, aki ott lenne velem és akivel érdemes foglalkozni. Veszett mód kerestem, de nem találtam. Aztán jött a kamaszkor és a vihar, aminek az előszele volt az a csend, amibe burkolóztam.

folytatás következik

Feng Shui 10. rész

2011-03-18T08:00:00.000+01:00

Összefoglalás

A könyv
Az utolsó részek teljes kontrasztot vonnak a könyv első pár fejezetével szemben. Még három kisebb részt kellene most itt felvázoljak, de nem teszem, mert aki az eddigiek alapján nem döntött úgy, hogy beszerzi a könyvet, azt már az utolsó három rész sem fogja meghatni. Számomra azonban mindenképpen sorsdöntő fordulatnak bizonyult egy-egy rész.

Szerepszemélyiségek
Az emberi drámák és szerepek azok amiket játszunk, és amik elől lehetetlen feladat lenne teljesen elbújni. Fontos azonban, hogy nem csak családi, párkapcsolati és baráti szinten vannak ezek jelen, de az anyagi életünkben és az üzleti életünkben is. Suzan Hilton a következőket említi meg ( a teljesség igénye nélkül )

Pénzügyi szerepszemélyiségek

- Nagy dobásokat hajhászó - Nem telik rá
- Nagy téttel játszó szerencsejátékos - Ez csak pénz
- Ennek semmi értelme - Kinyomozhatatlan
- Szegény én - Gazdag akarok lenni
- Majd én segítek - Ebül jött, kutyául ment
- Apróságokban kicsinyes, nagy dolgokban könnyelmű - Költeni, költeni, költeni
- Leértékelések vadásza - Nem értem a pénzt
- A pénz gonosz - Rám nem vonatkoznak a szabályok
- Zsugori - Mindig lesz mit a tejbe aprítani
- Semmi sem megy - Akkurátus

A fentiek közül biztosan többet is betöltünk életünk során, illetve találkozunk velük ismerőseinken keresztül. Ezen személyiségeknek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, de mindenképpen az összes legyűrhető, használható arra, hogy jólétben éljünk, miközben elkerüljük a negatív hozományt.

Címszavakban a fontosabb pontok a könyv végéig:
- Pénzforgatókönyvek
- Állóvíz
- Keringő a ragacsos háromszögön (Áldozatok, névsorolvasás!, Megmentők, sorakozó!, Kizsákmányolók)
- Gazdagság a semmiből
- Pénzügyi sivatagenergia
- Az elengedés ajándékai
- Az igazi jólét
- Feng shui áldások

Személy tapasztalataim és sikereim a könyv kapcsán
2010 novembertől - 2011 március végéig
1 hónap híján fél év telt el. :) Íme, milyen hatással volt rám a könyv elolvasása:

A feng-shuira úgy kezdtem tekinteni, mint az életem minden részére kiterjedő "dolog" , nem csak az anyagiak áramlását, de még a vásárlások, a ruhák, az életemben élő személyek áramlása is megváltozott. Pozitív irányba.

Nem kezdtem el hajónaplót vezetni, de minden nap végig gondolom, miért vagyok hálás, és ezek megosztom a másik blogomon

átrendeztem a szobámat és az eddigiekkel ellentétben sosem hagyom itthon több napra, ha kupi van. Hitetlen, de 24 évesen megtanultam rendet tartani! ;)

A harmadik részben leírt garastáncot mind az irodában, tehát a munkahelyem, mint otthon "járom". Mivel az otthoni "pénzes-bödön" kisebb, azt hiszem nyár végére be is telik. Valahányszor beledobok egy 5 forintos, jó érzéssel tölt el és már alig várom, hogy beteljen. Izgalmas találgatni mennyi fog összejönni.

kidobtam, tovább adományoztam egy csomó felesleges cuccot. Ennek hatására ezerszer könnyebbnek érzem magam! A szortírozás a mai napig folyik, és nem viccelek, hatszor meggondolom mielőtt valamit megveszek. Elfelejtettem, hogyan kell fölösleges dolgokat vásárolni. (Na jó, havonta egyszer 1 valami azért beficcen.)

Beszereztem egy új növényt, ami jelenleg a kissé hiányos anyagi területen burjánzik. Szabályosan megvadult, már kinőtte a cserepét!

ami a tudatos légzést és az érzelmek áramlását illeti. :) Jelenpillanatban ott tartok, hogy a napi 1 doboz cigi helyett, napi 5 szálat szívok. Ez 15 szállal kevesebb! És heti 2600 ft-al kevesebb pénz. Átértem a dohány vásárlásra, magamnak csavarom a cigiket, ami eddig súlyos 10 000 forintokkal tett gazdagabbá. Az érzelmeimnek pedig nem szabok határokat. Ezáltal teljesebbnek és mélyebbnek érzem a pozitívat a negatív pedig kevesebb ideig marad.

azon merengek... olyan gyakorlat, ami megnyitotta a csapot. Nem mintha eddig nem lettem volna kreatív, de hetente 100 feljegyzést kell kitörölnöm a telefonomból, mert elkapnak az ihlet rohamok. Még akkor is, ha épp nem merengek. Ez sokat segít az írásban, az életem szervezésében, olyan érzés, mintha a látószögemet kifeszítették volna és az eddig szűkös tér, most hatalmasra tárult volna.

a gondolataimat és a szavaimat is sokkal jobban megválogatom és használom. Az elmúlt időszakban szerintem a szeretném szót ki sem ejtettem, valamit vagy akarok vagy csinálom. Ha feszültség jelentkezik, már azzal, hogy végig gondolom mi lehet a bajom. Tudatosabb életet élet, és ezzel arányosabb a spontaneitás felé törő vágyam is megnőtt. Mivel magyaráznám ezt? Biztonságban érzem magam. Tudom hol állok, mit gondolok, hová tartok és hogyan jutok el oda.

Szégyenfolyam és veszélyes vizeken. Örülök neki, hogy ezek mostanában elkerülnek. A környezetemben azonban több emberre is felfigyeltem, akiket elnyel vagy épp kiszárad az anyagi helyzetük. Képes vagyok olyan dolgokat mondani és rámutatni bizonyos dolgokra, amik segítettek nekik egyenesbe jönni.

Ha árvíz (túl sok pénz) közeledik felém, akkor okos vagyok. Január óta a fizetésem felét félretettem. Egyetlen hónapban sem vettem el abból a pénzből. Először azt hittem nem fogok kijönni a maradékból. De csodák csodája, még a következő hónapra is marad pénzem. Nem sok, de olykor 5000 ft is nagyszerű érzés elkölteni egy kis bűnözésre, például mozizásra, vagy egy új pólóra.

a mai napig gyűjtöm a nyugtákat és vezetem kisebb hézagokkal a napi költéseimet. Eleinte több nap is kimaradt, olykor egy hét, de mivel nem ragaszkodtam az egészhez görcsösen nagyszerű látni, hogyan dagad és apad a költekezésem. Mi miatt költök többet bizonyos napokon (feszültség), mikor nem költök semmit (amikor sok teendő van és amúgy jól vagyok, elfoglalt).

Az én életembe mérhető minőségi változást hozott Suzan Hilton könyve. Úgy gondolom, ezt bárki elérheti, aki kellő komolysággal, akarattal és kitartással esik neki a könyvnek, elolvassa véghezviszi a feladatokat és a könyv letétele után is alkalmazza azokat! :) Jó olvasást kívánok!

Szerezd be a könyvet ITT.
Olvass bele ITT.

Rendelhető!

2011-03-17T11:55:00.001+01:00

Fézler Georgina: Őrültek Háza
130 oldal
2200Ft
Megrendeled?
megrendelem@undergroundkiado.hu

LIFT Módszer

2011-03-14T12:00:00.001+01:00

Megoldástechnika: LIFT módszer

Mindeannyian kerültünk már döntéshelyzetbe. A "mit vegyek fel reggeltől", a "mit mondjak nekin" át, a sor a végtelensékig fokozható. Úgy tűnik az emberi lény az univerzum egyetlen teremtménye, mely problémák egész hadát képes felsorakoztatni (és egyébként ezt nem csak döntéshelyzetben). Ha X, akkor Y lenne jó, ha Y, akkor inkább T.

Tételezzük fel, hogy azon emberek szűk csoportjába tartozunk, akik nem hangosan bőgik a világba, milyen nehéz helyzetben vannak, nem másoktól várják a később lehurrogott megoldást, hanem ők maguk akarnak dönteni és pont ezért, senkivel vagy csak az arra érdemesekkel vitatják meg a problémát. A módszer bemutatása érdekében, maradjunk inkább az E/1 személynél. Tehát ÉN állok döntés előtt, az Én döntésem, az Én felelősségem, az ÉN rizikóm, az Én nyereségem. Az Én jó vagy rossz döntésem. Ha elfogatdátok a játékszabályt, akkor indulunk is.

1. Beszállás

A LIFT módszer tulajdonképpen egy nézőpont váltási módszer. Képzelj el egy Liftet. Kétlem, hogy akadna olyan, aki még nem liftezett, de ha mégis, akkor ez egy olyan szerszám/szállítási eszköz, mely első sorban emberek fel emelésére és leszállítására alkalmaznak jellemzően irodákban, kórházakban, lakóépületekben és plázákban. Különböző szintek közötti utazást tesz lehetővé. Lehet belül tükrös, átlátszó és tulajdonképpen bármilyen. Megvan a lifted? Elképzelted? A lifted a problémád, illetve a döntési helyzeted. Igyekezz a képzeletbeli liftet minél kényelmesebben felszerelni, mert az is előfordulhat, hogy elég sok időt töltesz majd el benne. Lehet tágas, sőt minél tágasabb annál jobb. Csak a fantáziád szab határt.

Ritkán szállunk be ebbe a liftbe önszántunkból. Általában már benne találjuk magunkat. Ezért fontos, hogy megszeressük még áló helyzetben a Lift-szituációt.

2. Melyik emeletre szeretnék menni?

A liftek sajátossága, hogy gombok vannak benne. Többségében számok és talán a földszint. Minden döntésnél minimum kétféle gombbal rendelkezel. Ezek lehetnek IGEN/NEM gombok. De ha például a lifted (döntési helyzeted) arról szól, mit egyek este, akkor akár lehet 10 db is. Minden gomb egy szint. A való életben nagyon jól tudjuk, hogy azért akarunk a második szintre menni mert ott lakunk, ott van a könyvesbolt, ahol könyvet akarunk vásárolni. A DÖNTÉS LIFTünkben azonban úgy érezzük, fogalmunk sincs arról, mi vár egyes szinteken. Biztosan jártál már idegen házban, először használva annak a liftnek a gombjait. Bizonytalan voltál: biztosan a hármas? És ha kilépek a liftből merre is? Kijönnek elém? Mit keressek? Na pontosan így érezzük magunkat egy döntésnél.

Miután beszálltunk, először is tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen gombjaink vannak. Képzeljük, de akár le is rajzolhatjuk a liftet, amin díszes betűkkel a döntési helyzetünk/kérdése áll. Fontos, hogy kérdés legyen!

Majd rajzoljuk le a gombjainkat. Ezek lehetnek kerekek, háromszög alakúak, lebeghetnek, rád van bízva. Ami nagyon fontos, hogy a gombokat nevezzük el. A gombok/szintek/emeletek nevei válaszok legyenek a kérdésünkre.

Pl.: LIFT NEVE: Felhívjam vagy ne?

1. gomb: Igen

2. gomb: Ne

Melyik tanácsadót/céget/fodrászt/stb. válasszam?

1. Katit
2. Pált
3. CDE-t.

Nagyon fontos, hogy a LIFT módszer, csak a Melyik/Ki/Mit/Hová/Mennyit és társai kérdőszavakkal kezdődő kérdésekben segítenek. A Hogyan és Miért jellegű kérdések megoldásához más módszer szükségeltetik. A módszer lényegi része, hogy képesek legyünk alternatívákat, döntési lehetőségeket felírni. Minél többet írunk fel, annál jobb. Bár úgy tűnhet, ez nehezíti a döntést, az eredmény szempontjában (ebben az esetben) a több igenis kevesebb. Nyugodtan írjunk fel megvalósíthatatlannak tűnő, de számunkra kedves alternatívákat is. Lehetnek plusz és mínusz szintek. Amivel szemben negatívan állunk, azt nyugodtan tegyük a Földszint alá a pincébe. A Földszint, vagy 0-ik szintet se hagyjuk ki, mert innen indulunk.

3. Nyomás nélkül

Idáig még mindenféle módszer nélkül is eljutunk. Csak aztán kiszálunk a liftből, mondván majd délután megnyomom a gombot, majd holnap, megkérdezek valakit ő hová menne, stb. Esetleg bizonytalanságunk miatt, ki sem szállunk a liftből, állandóan erről beszélünk, de az ujjunk csak lebeg a gombok fölött. Gondolom egyértelmű, hogy így nem fogunk sehová sem haladni.

4. Össze-vissza nyomkodva

A másik véglet, amit az extrém személyiségek roppant kedvelnek, a káosz hű szolgái és akiket a kaland éltet tetszőleges és véletlenszerű sorrendben benyomják az összes, de legalább 5 gombot. Fogalmuk sincs mi vár rájuk, de örömmel néznek elébe bármilyen kalandnak. A probléma a célkitűzéssel van ebben az esetben. Ha mindössze annyi a terved, hogy egy jót liftezz (oh, gyermekkorom legnagyobb atrakciója volt), akkor hajrá. Azonban ha haladnál és építkeznél, ha valóban dönteni akarsz, akkor a "nyomi-hadjáratot" be kell szüntetned és kénytelen leszel lassítani. Ugyanis ebben az esetben, még ki sem nyílik az ajtó és már mész is tovább. Kényelmes, biztonságos és izgalmatos, mégsem célravezető MEGOLDÁS.

5. A megfelelő emelet, a pánik leküzdése és a folytatás

Hogyan találjuk meg a Megoldást? Nincs másra szükség, mint némi fantáziára és bátorságra. Megvannak a gombjaink. Mivel ezek nem csak számok, nem esik nehezünkre elképzelni mi vár azon az emeleten. Meg van még a papírunk? A különböző gombokhoz írjuk fel mit jelent a gomb neve? Milyen érzést kelt bennünk? Mire számíthatunk azon az emeleten? Milyen érzés lesz majd bennünk? Bizonytalanság? Félelem, hogy nem fogadnak el? Nyugalom? Ki vár ott ránk? Mi vár ott ránk?

Első helyen szerepeljenek a személyes érdekek, érzések, előnyök és hátrányok. Menjünk végig az összes gombon. A végére érve valószínűleg érezni fogjuk, hogy melyik lenne az első amit megkukkolnánk. Lehet, hogy több is szimpatikus. Rendben. Sorszámozd őket. Majd öveket bekapcsolni. Gombot megnyomni. Ajtó záródik, gyomor liftezik, majd zökken. Mit is jelent ez? Tedd meg azt, dönts amelett a megoldás-lehetőség-gomb mellett, amit a #1 helyre került. Nyomd meg a gombot. Komolyan, nyomd csak meg! Ahogy telnek a napok, az ajtó kinyílik és neked lehetőséged van, hogy felfedezd ezt az emeletet.

Pánik és félelem

Legtöbbször a bizonytalanság és a félelem miatt nem merünk dönteni. Azt gondolhatod, hogy persze liftezni könnyű, de a döntéseknek súlyos következményei lehetnek. Ez így van. Időt, energiát és érzelmeket rabolhat egy rossz döntés. De nem dönteni sokkal rosszabb, mint rosszul dönteni. Plusz, nem tudom észrevettétek-e, de csak a döntés meghozatala (és cselekvés) után derül ki egy ötletről/cselekedetről/döntésről, hogy jó vagy sem, működik avagy nem. Méghozzá te döntöd el (akaratlanul) hogy tetszik az emelet vagy sem. Jogodban áll visszaszállni a liftbe és azt mondani, most akkor jöjjön a #2szint. Ugyanis a döntések nem zárják ki egymást. Nagyon jól megférnek egymás mellett. Annyi szintet próbálhatsz ki, amennyit csak szeretnél, és amennyinek értelme van, azért fölösleges attól félni, hogy megragadsz egy szinten és nincs visszaút.

Folytatás

Amikor megérkezünk és döntünk, akkor valamilyen emeleten tartozkodunk. Teljesen természetes, ha ugyanaz a probléma vagy más jelentkezik. Ismét döntenünk kell. Immáron a jelenlegi emelet a Földszint, és a módszert kezdetjük az elejéről. Bár sokszor úgy tűnik a problémák egy sémát követnek, én úgy gondolom, hogy nincs két ugyanolyan probléma. Ikertestvérek lehetnek, de minden percben mások vagyunk, más gombokat tudunk felvázolni és minden alkalommal lehetőségünk van más gombot megnyomni. Ez a szabadság, a szabad akarat.

Ez a LIFT módszer, ez a Te lifted, a te gombjaid, te utazol, a te emeleteid és a te életed! Jó utat kívánok!

Februári cikkek

2011-03-01T15:00:00.000+01:00

Ami a januári listából kimaradt és ami februárban hasított a Kabalasziget honlapján.

Sorsfüggő (Január)
Intim függetlenség
Nem kellesz eléggé- filmajánló
Február, a megtisztulás és szerelem hava
Lakótársam 2 madárpók - Interjú
Időbűnök - filmajánló
Felbélyegzett történelem - Interjú
Közléskényszer, avagy meghallgatni aranyat ér?

Interjú önmagammal(1)

2011-02-23T09:30:00.006+01:00

Azt hiszem egy újságírói kurzus vagy iskola honlapján láttam a jelentkezési feladatot: Készíts interjút magaddal. Azt hiszem, ez egy nagyon bölcs feladat és ezen felül önismereti és bemutatkozó is. Csapjunk a lovak közé.

1986-1991

5 éves voltam/vagyok

Mire emlékszel, mi határozta meg a napjaidat?

- Nem emlékszem ilyesmire, leginkább történetek és fényképek maradtak fent erről az időszakról. Összefirkált könyvek, bölcsődés balhé. Az óvodára azért már emlékszem. Nagy szerelem és csalódások.

Mi volt ez a bölcsődés balhé?

- Volt egy kedvenc plüss nyulam és két fiú szerelmem. - Állítólag - És ők mindketten oda akarták hozni nekem, ezért...hát.. a nyuszi bánta a dolgot... kettészakadt.

És a csalódások az oviban?

- Leginkább abból fakadtak a csalódásim, hogy hiper szeretet-éhes kölök voltam. Ölelgettem, puszilgattam válogatás nélkül bárkit. Mivel ebben a korszakomban valószínűleg azt tapasztaltam, hogy a felnőttek ezt imádják, igazán nagy csalódás volt, hogy a társaimnak alacsonyabb a tűrés küszöbe. Ezért átmentem csipkelődésbe- hátha a kevésbé kellemes érintés majd felrázza őket. Hát nem. :)

Van olyan hely, személy akire élesen emlékszel az általános iskola előtt? Családtag, barát?

-Váci búcsúk, a nagynéném esküvője, de lehet akkor már több voltam. Ezt is csak elmesélés alapján tudom... állítólag a nagy sürgés forgásban reggel 6-től délután egyik nem kaptam enni. Én csendben tűrtem, amikor is a fotózáson elkezdtem sírni. Megkérdezték mi a baj, mire én közöltem hogy éhes vagyok... és akkor leesett anyukámnak. Jézus, a gyerek még nem kapott enni. :)

Családtag?

-Az anyai nagymamám. Alig lehettem 6 éves amikor elhunyt. Nem sok mindenre emlékszem, de arra igen, hogy Mikuláskor mindig kaptam tőle mandarint és mogyorót. Apró ajándékok voltak, de számomra nagyon kedvesek. Sajnos, ez a legélesebb képem róla.

Szerinted mennyire igaz-az, hogy a gyermek 6-7 éves koráig alakul ki a személyisége?

-Van benne valami, de mivel nem nagyon emlékszem ezekre az évekre nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy így van. Sosem voltam rossz gyerek. Nyugis, igazi egyke és szerettem egyedül lenni, hogy ez azért van-e mert 5 éves koromig sokat voltam egyedül, ezt kétlem. Sokkal erősebbnek tartom az 5-10 év közötti korszakot. Azok az évek igazán meghatározóak voltak számomra.

Mégis mit gondolsz, mit hoztál magaddal ebből az időszakból?

- Kíváncsiságot, ember szeretet. Kifejezetten érzem és tudom, hogy a mai napig szinte válogatás nélkül képes lennék megölelni, puszilni és természetellenesen közel engedni magamhoz bárkit. Ahogy idősebb lettem, óvatosabb is, de ösztönösen inkább jót gondolok az emberekről. Ha mégsem, akkor is képes vagyok szeretni őket, bár megtanultam, hogy nem feltétlenül fizikai szinten kell ezt kimutatni.

Az egyedüllét és ez az emberszeret, hogyan kapcsolódik össze a jelenedben?

- Hamar bölcsödés lettem, aztán ovi és a szüleimet reggel 6 és este 8 között viszonylag keveset láttam, mert dolgoztak. Rám olykor a szomszéd lány vigyázott. Pontosan ezért sosem éreztem magam igazán egyedül. A mai napig szükségem van arra, hogy ne legyek túl sok ember között, de valaki mindig legyen a közelbe. A tudat, hogy a szüleim a másik szobában dolgoztak, sokkal hatékonyabb volt, mintha játszottak volna velem. Hozzám átjöhettek a barátaim és csinálhattam ami nekem jólesik. Azt hiszem ez az egyik legmeghatározóbb jellemvonásom, amit ebben a korszakban "szedtem fel".

folyt.köv

Kiadás-diéta

2011-02-19T18:00:00.001+01:00

Általában azért diétázunk mert, ad 1. fogyni akarunk, ad 2. valami elcsapta a gyomrunkat. A Kiadás diéta pont nem (egészen) erről szól.
Akkor fordulhatunk ehhez a praktikus, első sorban nem nők által kifejlesztett módszerhez, ha

1. Szeretnénk valamit megvenni/megtenni, de több pénzbe kerül, mint amennyivel rendelkezünk

2. sosincs elég pénzünk

3. már nem csak mindenki másnak, de nekünk is feltűnik, hogy a 20. Csubakka baba már túlzás

4. hogy egészséges legyen a pénz-áramlásunk

5. Miért ne?- gondoljuk

A Kiadás diéta, méltón testi pontjainkat, kifejezetten zsírosabb részeinket célzó rokonaihoz hasonlóan némi megvonással jár. Azonban! Azonban bár mindenki azt gondolja leadott 5 kiló után majd könnyebb lesz az élet, a valóságban folytatódik a küzdelem hogy 1. ne hízzunk vissza 2. ne hízzunk még többet mint előtte. Addig a Kiadás diéta után kifejezetten szabad, sőt egyes alfajának a célja az, hogy a "böjtölős" időszak után igazi habzsi-dőzsi következzék.

Nézzük miből is áll a Kiadás diéta

Azoknak van szüksége erre a módszerre, akik valamiért elégedetlenek a pénzügyeikkel. Nincs elég, nem elég valamire. Természetesen a diéta a legjobb esetben életmód és nem csak egy bizonyos időszakokra szól. Akik mégis valamilyen gyors és látványos eredményt szeretnének elérni, azoknak ajánlott a Cél -kereszt diéta és a hosszabb távra tervezőknek pedig az Egyenlő arányok diéta.

Alaphelyzet: Túl sok a kiadásunk. Gondoljunk csak bele. Életünkben nagy valószínűséggel egyetlen helyről kapunk pénzt/fizetést, míg vagy minimum 10 helyre kell kiadnunk. Ott a rezsi, a hitel, enni mégis csak kell és kikapcsolódni sem árt. Sokan amikor a pénzügyek szóba kerülnek, ugyanúgy érzik magukat, mint amikor valós diétára kerül a sor. Azt gondolják a JÓ DOLGOKAT KELL MEGVONNIUK MAGUKTÓL és szó szerint szenvedni a jobb-létért. Ez a lónak a rosszabbik vége.

Módszer lényege:

A módszer 3 részből áll. Mindegyik kölcsönösen segíti egymást, és nélkülözhetetlen a garantált sikerért.

Mérlegelés (1 héten 2 nap)

1. fázis

A külső, változtathatatlanan tételek összeírása.

- Rezsi, hitelek, előfizetések, bérletek, stb. Olyan költségek összeírása, melyeket kénytelenek vagyunk fizetni. Ezeket a legegyszerűbb összeírni. Gondoljuk végig alaposan, mik ezek a tételek, pontosan mennyit jelentenek. Ha hitelről van szó, meddig és milyen körülményekkel kell törlesztenünk. Itt a megfelelő alkalom, hogy megfogjunk egy dossziét és egy exel táblázatot.

A dossziéba fűzzünk le minden hivatalos okmányt, befizetett csekket. Ezek segítenek áttekinteni mit is értünk el eddig és ha esetleg elúsznánk valamivel, akkor nem kell polcokban, kabárzsebekben és más elérhetetlen helyeken keresgélnünk. A szerződések és egyéb hivatalos papírok is kézközelbe kerülnek.

Az exel táblázatba pedig készítsünk hasonló táblázatot.

2. fázis

A belső kiadások összeírása

Ez már nezebb falat. Nyissunk egy füzetet, amibe vezetni fogjuk a hétköznapi kiadásainkat. Mindent szedjünk össze. Ezen feljegyzések képzik ugyanis a diáténk főbb elemeit. A félliteres üditőtől, a rudiig, mindent. Meglepő fordulatot fedezhetünk fel. Ahhoz, hogy a diéta valóban sikeres legyen, itt kénytelenek vagyunk megtenni kemény erőfeszítéseket. Minimum 1 hónapig, napi szinten le kell jegyzetelnünk mit veszünk és mennyiért. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor azt is mikor vesszük, és miért?Érhető okokat is érdemes felérni. Kívántam valami édeset, ezért vettem egy túró rudit, minden nap veszek egy kólát és az ebédre nagyjából ezer forintot költök. Ha hetente megvizsgáljuk a kiadásunkat, észrevehetjük, hogy hetente 5000 Ft-ért ebédelünk, és ha heti 3 szor veszünk valami édességet, akkor arra is ráköltünk legalább egy ezrest. A nagyobb bevásárlásokat is érdemes rögzíteni, és megindokolni miért 4 pár zoknit vettünk, miért nem ötöt vagy csak kettőt.

Ezáltal megismerjük a költekezési alkatunkat!
Ez itt még csak az állapot felmérés!

Fontos, hogy az első és a második fázis között, legalább egy egy teljen el.

Célkitűzés (2 óra)

A kreatív és igazán felemelő rész következik. Amikor leírhatjuk mit szeretnénk elérni. Azért ez a második rész, mert az Mérlegesnél megláthatjuk mi az, amit valójában megtudunk valósítani. Itt kell eldöntenünk, hogy rövid vagy hosszú távon szeretnénk űzni a diétát.
A. Ha rövid távon van szükségünk pénzre, akkor írjuk le mikorra, mekkora összegre és mire szeretnénk ezt költeni. (Cél-kereszt diéta)

Pl: Szeretnék nyáron (Júliusban) 3 hetet Rómában tölteni, a Vénusz hotelban. Ehhez szükségem van repülőjegyre, szobára és ellátásra. Minimum X ezer forintra, de ha kényelmesen akarok lenni akkor Y összegre. Most Február van, tehát 4-5 hónapon van, hogy Y összeget félretegyek ( Y legyen egyenlő 500 000 Ft-al). Ha havonta félre tudok tenni, és 5 hónapom van, akkor havi 100 000 Ft-ot kellene félretennem.

Ebben az esetben már sokkal tisztábban láthatunk. Meg van, hogy mennyi a havi kiadásunk fixen és úgy általában. A fix költségekből fennmaradó rész az, amit megtudunk takarítani.

B. Ha hosszabb távon gondolkodunk és látványos, folyamatos eredményt szeretnénk elérni, akkor pedig időszakokban gondolkodjunk. (Egyenlő arányok diéta)

Mi az a tétel, amire nem csak rövid időre, de hosszabb távra tekintve is kitudok iktatni a költségeimből. Melyek a számomra legkárosabb elemek? Ha édességre vágyom, milyen olcsóbb vagy takarékosabb elemmel tudnám helyettesíteni. Havi 10 000 Ft-ot költök üdítőre. Tudom-e helyettesíteni az üdítőt teával vagy más itallal, hogy ne kelljen üdítőt vásárolnom?

Tulajdonképpen az első és a második diéta között annyi a különbség, hogy az első szorosabb és szinte minden elemre kiterjed, hogy a maximális hatást érjük el, míg az egyenlő arányok diéta a célkereszt diéta meghosszabbított "örök" változata.

Megvalósítás (1 hónaptól akármeddig)

Kezdjük el az agyunk átprogramozását. Csapjuk fel a belső kiadások füzetet, és húzzuk ki azokat a tételeket, amiket fölsölegesnek érzünk és képesek vagyunk elhagyni. Ügyeljünk arra, hogy mindig legyen valami amivel kiváljuk a költekezést. Ha például nem szeretünk üdítő nélkül lenni, akkor nézzük meg mivel tudjuk helyettesíteni. A cél az, hogy az eltervezett időre meglegyen az-az összeg amit szeretnénk összegyűjteni. A kiadásunk lesz a bevételünk. Mivel nem költjük el azt a pénzt, később feltudjuk használni.

Természetesen a kiinduló pont az, hogy van egy összeg, ami a rendelkezésünkre áll. Van rá mód, hogy eme keretet is növeljük, de ez a hízó kúra, mely bevételeinket duzzasztja izmosra, a bevétel építő kúra. Erről később ejtünk szót. Addig azonban, amíg nincs lehetőségünk megduplázni vagy növelni a pénz-magot, azzal kell jól gazdálkodunk amink van. A kiadás diéta kipróbált és bevált módszer, aminek köszönhetően többek között én is, havi több 10 000 forintot tudok félrerakni és a módszer segítségével "értelmesebb" dolgokra költök. A technika lényege pont a tudatosságban áll, mely olyan dolgokra nyitja fel a szemünket, amik mellett nap mint nap elmegyünk.

Kellemes diétázást kívánok!

Lawrence Ferlinghetti

2011-02-15T11:26:00.000+01:00

2009-ben az első kötetem bemutatásakor megjelent egy kedves idegen, akiről csak annyit tudtam meg, hogy Istvánnak hívják, egykor írt maga is, rám hagyott egy csomó verses könyvet. A csomó alatt, 20 feletti kötetet értek. Nagyon örültem már akkor is neki, de azóta, mivel olvasok is belőle, kifejezetten úgy gondolom egy kincses bánya "szakadt a nyakamba". Lawrence Ferlinghetti verses kötete pont ide tartozik.

A kötet majdnem hajszál vékony. Eörsi István fordította és az Európa Könyvkiadó által adták ki 1977-ben. Az összesen 17 db vers közül talán 2 olyan van, amitől nem fogtam padlót. Elöljáróban szeretném megragadni az alkalmat, hogy Lawrence-t bemutassam kicsit.

1919-ben született és Márciusban lesz 92 éves! :) Istenem mit nem adnék, ha találkozhatnék vele. Kos. New York államban, Yonkersben született. Olasz bevándorló édesapja váratlanul meghalt gyermekkorában, portugál édesanyja pedig megőrült. Vezetéknevét az őt felnevelő Lawrence nevezető család után vette fel. A háborúban bevonult katonának, majd 1948-ban megszerezte a Columbia egyetemen a Művészetek Magisztere fokozatot és 1951-ben a párizsi Sorbonne-on doktorált. San Fransiscóban bontakozott ki költészete a beatmozgalommal.

A beat-kultúráról bővebben ITT olvashatsz!

Sokan nem szeretnek verset olvasni. Én sem szerettem sokáig. Ma már írni nem szeretem annyira őket, de imádom falni. Főleg a jó verseket. Azt hiszem, az, hogy ki mit tart jónak egyben árulkodik a személyről is. Jelen esetben rólam. Nem tiltakozom. A szó használata (versképletbe ne menjünk bele, mert unalmas), a képek amiket fest, és azt hiszem végre azt is kimondhatom, hogy megtaláltam belső lázadásom szócsövét a BEAT mozgalommal is egyetértek. Nálam a vers és a költő összefolyik és ha a személy nem szimpatikus a versei sem lesznek azok. Ritka esetben megfigyelhető némi kivétel, de mind eme EMBER, mind a versei azt gondolom önmagukért beszélnek. A verseket kedvelők, főként akik nem ragaszkodnak a leíró, hasonlatokkal teletűzdelt versekhez azoknak ajánlom a költőt és alkotásait! Garantált élmény fél percben!

Olyan arc volt (It was a face)

Olyan arc volt melyet a sötétség megölhet
egy pillanat alatt
egyformán sebezhető
nevetéssel vagy fénnyel
"Másként gondolkodunk éjjel"
mondta nekem
bágyadtan hátradőlve
És gyakran idézte Cocteau-t
"Egy angyal lakik bennem
megbotránkoztatom folyton a drágát"
Azután mosolygott és félrenézett újra
cigarettámat meggyújtva
sóhajtozott és fölállt
hogy édes anatómiáját
kinyújtsa
s ledobta harisnyáját.

Kreatív blog

2011-02-12T22:00:00.001+01:00

A hét elején hatalmas és kis híján síráshoz vezető élmény ért. Kata (Kicsimustang) - A szeretet margójára üzenet hagyott. :)Nem is akármilyen lapjegyzetet. Én meg néztem ki a fejemből elsőre nem is értve mi történik. :) Aztán leestem a szék mellé és meghatódva nézegettem a díjat, amit kaptam. Íme:

Ezúton is szeretném Neked megköszönni és továbbra is hozom a formám, a saját "világberendezésem", köszönöm hogy van kiknek! :)

A díjjal együtt jár, némi munka is, pontosabban szabály:

Köszönd meg akitől kaptad
Tedd ki a logót a blogodra
Linkeld be akitől kaptad
Add tovább további hét blogosnak
Linkeld be őket
Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
Árulj el magadról hét dolgot

A hetes szám, szenvedélye kísérjen amikor is, sunyi mosollyal és mérhetetlennel örömmel szeretném felhívni a következő blogolókra és blogokra!

A KREATÍB BLOGGER DÍJAT KAPJÁK:

Az első, akinek szeretném ezt a díjat tovább ajándékozni egy vízöntő úriembernek, akit Andreának hívnak, akinek hihetetlen álmai, látásmódja van. Mindehhez vannak sorai, szavai és sugárzik a gondolat róla. Kreatívnak tartom képileg, agyilag és drukkolok neki, hogy a A vágyak nélküli meztelen magányt öltöztesse a díj!

Következzen az Dokumentáció egy földi teremtmény útjáról, akinek a kreatív-lét sorai magával ragadtak, és csak bőven ezek után jöttem rá, hogy egy suliba jártunk, sőt mindig is irigyeltem a vörös sörényét. Tündi, ne állj meg soha, a gondolataid visszahangoznak bennem!

A véletlen találkozásokban nem hiszek. Nolasynt neten ismertem meg, majd napvilágra került, hogy az egyik ismerősöm edzőtársa, végül számomra is kiderült, hogy ennél sokkal több, KREATÍV Boszorkány. Rajzol, ír, átsugároz, ihletet ad. Örömmel kapok a lehetőségen, hogy így is kifejezzem mennyire értékelem Krónikáit.

Van egy part, aminek a mentén terem egy gyönyörű, általam frissen felfedezett virág. Viziliom a neve. Adrit nem olyan rég fedeztem fel magamnak, de bátran mondhatom, hogy nem rövidtávra tervezem a blogja látogatását. Azért adom neki tovább a díjat, mert rettenetesen nagy fantáziát látok a bejegyzéseiben és képmániás lévén, alig várom, hogy még több és még több legyen!

Yamm és ez most nem ásítás, nem ámítás. Számomra a kreativitás mindig kifejezhető valamiben. Legintenzívebben szavakban és formákban. A nyelvben. Yukami bármelyik nap megölhet a szavaival és a történetével, mindegy hogy magyar vagy angol nyelven. Izgatnak a gondolatai, érdekel a világa, meg sem kérdőjelezem a kreativitását.

Leonardo is firkált, skiccelt. Az elme szabadon engedése, a mellékesen megjegyzett életbölcsességek. Skiccelek, mondja a blog tulajdonosa, és én elhiszem neki, de közben mosolygok, mert sokkal többet tesz. Nem akármit skiccel. Kreativitás-látás kell ehhez. Úgy, hogy én megrajzolnék egy Kreatív blog díjat kedves, neked! :)

Végül, de semmiképp sem utolsó sorban, egy olyan embert szeretnék meglepni ezzel az ajándékkal, aki a legközelebb áll hozzám és így minden nap belepillanthatok a kreativitásába. Akinek az agyában a fogaskerék valószínűleg visszafelé pörög, de pont így jó. Szóvicceket farag, cikkeket ír és neki köszönhetem, hogy a bennem rejlő kreativitás megállás nélkül kitud törni. Katalizátor, aki nem csak másokat, de önmagát is képes a rend és káosz között egyengetni. Mert 1000 zen és ezo rejlik benne, mindezt szinte bármiben kifejezve! :)

És akkor, hét dolog ami elárulásra vár, leszek hát önmagam Júdása :P A 7 titkom, pedig:

1. 17 éves koromig nem tudtam egyedül aludni.
2. Volt már lila, piros, rézvörös, fekete, barna és többféle szőke a hajam.
3. Minden nap belekezdenék valami újba, és órákat vagyok képes nyomozni, számolgatni és tervezgetni, de kevés dolog tapad meg a valódi megvalósítás szintjén.
4. Állat mániás vagyok, ha tehetném lennének halaim, 8 macskám, 4 kutyám, 2 lovam, leguánom, kaméleon, 3 különféle papagáj és pinty, pókjaim, sáskáim és a sor sosem ér véget.
5. Katasztrofális viccmesélő vagyok. :P
6. Úgy vallom az életemhez jobban kell a kreatív szemlélet, mint a levegő. Ha elfogyna a H2O jobb, ha kéznél van egy kreatív trójai faló! ;)
7. Sport mindenevő vagyok, de csak csinálni szeretem nézni nem! :) Képtelen vagyok akár az olimpiát nézni, vagy bármilyen versenyt.

MTASZ - Segítségről

2011-02-04T08:20:00.001+01:00

Gyerekkoromban egyértelmű volt, hogy amikor elestem a szüleim felsegítettek. Persze olykor nem. Befűzték a cipőmet, amíg én nem tudtam megtenni. Tanítottak, támogattak, válaszokat adtak a kérdéseimre. Önkéntelenül öleltek meg, amikor pont annyira volt szükségem. Kijönnek elém az állomásra, ha késő éjszaka van, vagy épp sötét. Ha szükségem van valamire, fordulhatok hozzájuk, hiszen legjobb képességeik és lehetőségeik szerint segítenek. Azonban azt is megértették velem, hogy a segítségnek is megannyi arca van és bizony hátulütője is. Aki, állandóan segítséget kér, az előbb utóbb el fog kényelmesedni, másra háríthatja a felelősséget, és kihasználhatja a segítőit. Mindenre van megoldás, de nem mindig a segítségnyújtás a legjobb megoldás.

A segítség témaköre, pont olyan széles és szélsőséges, mint az emberi jellem és maga az élet. Minden eset, külön elbírálást igényel és ritkán ütközhetünk vagy élhetünk a tökéletes megoldással. Azonban a szülőktől, én a saját szüleimtől egészen jó térképet kaptam, arra az esetre ha eltévednék help-landben.

Segítség- Mi fán terem?

Az első legnagyobb segítség amit, a szüleimtől tanultam, az hogyha meghatározunk valamit, akkor már közelebb vagyunk ahhoz hogy megértsük. Ha megértettük, akkor felismerjük, megtanulhatjuk használni.

A segítésnek ezek 2 fajtáját különbözetem meg:

Direkt HELP- szánt szándékkal elkövetett segítség, kért vagy kéretlen (tanácsadás, tanítás, véleménynyilvánítás, egyéb fizikai segítség)

Pl: ha nem értettem a matek feladatot kérdeztem, és Anyu elmagyarázta. Ha a villanykörtémet ki kellett cserélni, Apa megtette és elmagyarázta mire kell odfigyelni.

Indirekt HELP- tudtunkon kívül segítünk valakinek (vélemény, példa mutatás, önkéntelen reflex, jószívűség, meghallgatás)

Pl: Vannak problémák amiket nem veszünk észre, mások viszont ráéreznek. Ilyenkor egy elejtett mondat, egy ajánlott könyv, vagy épp maga a könyv adhat segítséget.

Segítség kérés

Nem vagyunk Guruk. Sőt a legtöbb Gurunak is olykor, bizonyos területeken szüksége van segítségre. Íme a segítségkérők/kérések fajtái:

Direkt - szóban, írásban tudatos segítséget kérünk. Tudatában vagyunk a problémánknak és megoldást akarunk.

Indirekt - láthatóan segítségre van szükségünk, bár mi magunk nem vagyunk tisztába vele, csak akkor amikor érkezik, vagy épp nem érkezik segítség. Rossz közérzet, depresszió, kilátástalanság érzése, összezavarodottság jelentkezik.

Segítség vagy akadályozás?

Amikor a pokolba vezető út, jó tanáccsal van kikövezve,
avagy más micsodájával való csalánverés.

Főként kamaszkoromban akadtak problémák ezzel a témakörrel. Valószínűleg azért, mert akkor lett volna a legnagyobb és legtöbb szükségem a segítségre, de pont ebben az időszakban az ember elutasít minden az életében történő kívülről jövő segítséget. Önálló akar lenni. Mindenki utálja, ha elmeséli a problémáját, nem mondta hogy segítséget kérne, de egy kedves barát egyből azt kezdi el ecsetelni mit és hogyan tenne, és szerinte mi fog történni ha A vagy B szerint cselekszünk. A kéretlen segítség, a bajba jutott emberben csak erősíti az elesettség és szerencsétlenség érzését. Egyenes azt is érezheti, hogy hülyének nézzük. Az is előfordulhat, hogy a segítségünkkel nem azt a hatást érjük el, amit reméltünk és bizony ilyenkor mi leszünk a hibásak. Mi segítettünk rosszul.

Visszaemlékezve meglepett, amikor először szembesültem vele, hogy bizonyos dolgokban nem tudtak vagy épp nem akartak segíteni a szüleim. Csak később értettem meg, hogy ők sem mindenhatóak, és bizonyos dolgokban nekem kell vállalnom a felelősséget. Nekem kell előteremtenem a pénzt, nekem kell megoldást találnom. Nem azért nem segítettek mert szó szerint nem akartak. Egyszerűen belátták azt az örök igazságot, hogy aki nem tud önmagán segíteni, az sosem fog két lábbal állni a valóság talaján, nem edződik meg a lába. Ha gyerek lábára kereket erősítenének a szülők, hogy segítsék őt eljutni A-ból B-be, akkor nagy valószínűséggel egyik gyerek sem tanulna meg járni.

Elmélet és gyakorlat

Elméleti szinten képesek lehetünk beleélni magunkat mások helyzetébe, a sajátunkat pedig feltudjuk mérni. Ez a kettő szükségeltetik ahhoz, hogy képesek legyünk segítséget adni vagy kapni. Fel kell ismernünk mit tehetünk mi és mit nem? Miért nem? Az önismeret, az önfelfedezés és a kihívások keresése az a folyamat ami hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk adni és kapni segítséget.

A gyakorlatban ezt kérdésekkel érhetjük el. Mielőtt tetlegességig (pénz adás, elinzéni valamit valaki helyett, tanácsadás, stb) fajulna a dolog, tegyük fel magunknak és a másiknak a következő kérdéseket:

Kérdezni arany

Segítőként:

Mi? Mit? Ki?

Mi történt valójában? Mit vár el tőlem a bajba jutott? Mit tehetek meg? Mi az, amit, semmiképp nem tennék meg? Ki a hibás? kik a szereplői a történésnek? Mik vezettek ideáig? Mi a valós és mi a vélt probléma?

Mikor?
Mikor kellene segíteni? Mennyi időt venne igénybe? Van nekem erre időm? Érdemes rá időt szakítani? Mikor keletkezett a probléma? Mennyi idő múlva várható változás, ha beavatkozom és ha nem?

Hogyan?

Hogyan tudok segíteni? Direkt vagy indirekt módon?
Mit érünk el vele? Tudok önzetlenül segíteni? Mit várhatok cserébe?
Milyen vonzatai vannak? Rám nézve és a segítségkérőre nézve? Mi a legrosszabb/legjobb/racionális dolog, ami a segítségemből következik? Valós megoldás lesz, vagy csak elhúzza, tompítja a problémát?

Segítségkérőként

Mi? Ki? Mit?
Mit rontottam el? Mi a valós helyzet? Ki vagy mi miatt van szükségem a segítségre? Ha őszinte vagyok magamhoz, valóban nem tudom egyedül megoldani? Mire van szükségem? Mihez kezdek a kapott segítséggel? Kitől kérhetek segítséget? Ki tud hasznos/használható segítséget nyújtani?

Mikor? Mikor van szükségem a segítségre? Meddig van szükségem támogatásra? Sokat kérek segítséget?

Hogyan? Hogyan tud a másik segíteni? Hogyan tudom egyedül megoldani a problémát? Hogyan kerülhetem el a jövőben, hogy ugyanezt a problémát csak segítséggel oldjam meg.

Mit érünk el vele? Tanulhatok a segítségnyújtásból vagy csak kényelemből kérek segítséget? hajlandó vagyok felelősséget vállalni, még akkor is ha más segít? Eltudom fogadni a segítséget? Hogyan tudom meghálálni/megköszönni a segítséget?

Milyen vonzatai vannak? Megoldódik a problémám vagy sem?

Összegezve, mit tanultam a szüleimtől a segítségről.

A jó segítség, tanító jellegű. Arra összpontosít, hogy ne kelljen még egyszer segítséget kérned, hanem magad is megtudd oldani a problémád.
Segíts magadon, az élet is megsegít.- Sosem vagy egyedül, mert Istennel is már minimum ketten vagyunk.
Minden kérdésben ott a válasz. Merj kérdezni, mert akkor sosem kapsz választ.
Olyan embertől kérj segítséget, akiben megbízol.
Az első gondolatod az legyen, te hogyan oldhatnád meg, csak utána kérj segítséget.
Nem kötelességed bárkinek segítséget nyújtani. Olykor hagyni kell, hogy az emberek maguknak segítsenek.
Az indirekt segítségnyújtás sokkal hatásosabb mint a direkt (természetesen esetfüggő)
Mindig van valaki, aki tud és hajlandó segíteni. Tudni kell jól keresni.
A segítségkéréshez el kell ismerni a szituációt, szégyenérzet nélkül, nyitottan és pozitívan, tanulási/fejlődési folyamatként kell a segítségre tekinteni.
Csak azért mert segítséget kérnek tőlünk, nem leszünk felsőbbrendűek. Legyünk hálásak a bizalomért és tiszteljük azt aki segítséget mer kérni.

Januári cikkek

2011-02-03T09:22:00.003+01:00

Reiki a gyakorlatban

Állati ajándékok

Szépségtippek keletről

Kezdődjön az év: Január

Hétköznapok rabjai

Feng Shui 9. rész

2011-02-01T09:00:00.000+01:00

9. rész

Szégyenfolyam és Veszélyes vizeken

A szégyenfolyam az az időszak, amikor úgy érezzük szörnyen szerencsétlenek vagyunk. A külvilág nem ismeri el, sőt kineveti az igyekezetünket, hogy megváltoztassuk az életünket. A kívülről és belülről jövő negatív szó és tett áradat pedig elvezet bennünket a szégyenfolyamhoz, ami mint valami vákum szív befelé bennünket.

*Jártam már arra. A 2009-es évemben ezen a folyamon "hajóztam". Furcsán hangzik, mert akkor fejeztem be a sulit, és akkor jelent meg az első verses kötetem, de itt is ki is fújtak a jó dolgok, és ezekre sem tudtam igazán, érdemben pozitívként gondolni. Folyton a "Kellene", "ha tudnék", szavak jöttek a számra. Eleinte mindenki mást hibáztattam, majd nem maradt más csak jómagam. Szinte felzabáltam az összes energiámat és pénzemet. Depressziós voltam. Meghunyászkodtam minden kihívás előtt és behúzott farokkal somfordáltam el. Sem az agyam, se a belső vágyaim nem voltak elég erősek ahhoz, hogy felemelkedjem, és olyan egyedül éreztem magam, mint a kisujjam. - Ez a szégyenfolyam.

Felelősségtudat és megbízhatóság
Nagyon tetszett a könyvben, hogy ezeket a szavakat végre nem általános beállításban látjuk. Én is és velem szemben is gyakran vagdalkoznak ezekkel a szavakkal, amiknek tulajdonképpen semmi más célja nincs, mint hogy rossz érzést keltsen abban, akinek címzik. Mert valljuk, be csak akkor kell ezeket megemlíteni, ha nem egyértelmű. Ha mindezt pedig anyagi oldalra vetítjük le, hát kérem szépen, szörnyűséges.

Gyakorlat:
Vizsgáljuk meg anyagi ügyeinket, és figyeljünk meg, a kelleténél hol teszünk többet és hol kevesebbet. vajon ezek ismerős minták? Milyen gondolatok és érzelmek lengik körül ezeket a területeket?
Vizsgáljuk meg a környezetünket is. Vannak-e olyan tárgyak körülöttünk, amelyek arra ösztökélnek, hogy többet vagy kevesebbet tegyünk, fizessünk, mint amennyi a részünk lenne? Hajlandóak vagyunk megválni tőle? Ha igen, mennyi idő kell hozzá? Csak bizonyos körülmények között emelkedik ki ez a két költekezési mintánk? Figyeljünk és adjunk teret a légzésnek!

A felelősség dicsőítése
A felnőtt egy felelős lény. Felelősséggel tartozik annyi mindenért. Magáért, a munkájáért, a háziállatért, a barátaiért, a családjáért, stb. Mire a sor végére érünk, minden más erősebb lesz annál, hogy önmagunkért felelősséget vállaljunk. Nem önzés, hanem megtérülő befektetés ha nem csak eleget, hanem bőségesen foglalkozunk önmagunkkal. Mert, ha mi lestrapálódunk, abban, hogy mindenki más kérését teljesítjük kötelességből és mert felelősek vagyunk a megszelídített állatért, akkor kimerülten tudunk csak eleget tenni a többieknek. Ami elégedetlenséget és még nagyobb elvárásokat szül. Nem beszélve arról, hogy ha másoktól várjuk el a felelősséget, mondván majd te boldoggá teszel, mert a párom/szülőm/barátom vagy és kötelességed ezt tenni, akkor sosem leszünk igazán boldogok.

Megbízhatóság
A fent említettek alapján, láthatjuk miért és mikor ítélünk valakit (vagy épp minket) megbízhatónak. Környezetünkben sokféle megbízhatóság van. Más a munkában, más a barátságban és a szerelemben. A legjobb tisztázni mindenkivel, főleg magunkkal, hogy mit is jelent számunkra a megbízhatóság, de felejtsük el, hogy emberek vagyunk, hibázunk és mindenki megérdemel minimum egy új esélyt.

III. rész

Veszélyes vizeken
A könyv zárórészéhez érkeztünk, annak is igen életszagú és hasznos részéhez. Ebben a fejezetben, tovább vezet minket Suzan, olyan vizekre, ahol már többségünk járt és nem szeretnénk oda visszakerülni. Ezek:

Szurdok: Korlátozott anyagi lehetőségek, figyelmünk leszűkül, minden fölénk magasodik, gyors pénzügyi döntést kell hozni, cikáznak a gondolatok, még egy 5 perces szünet is lehetetlennek tűnik, elfolytjuk az érzelmeket.
Megoldás: lélegezzünk mélyen és jussunk túl a szurdokon, rövidebb ideig tart, ezért lehetőségünk van utána "egyenesbe jönni". Kezdjük el és folytassuk a garas-táncot! Ezt javasolja az író, valamint hogy hordjunk magunknál egy kis füzetet, amibe a pénz ki és be áramlását nyomon tudjuk követni. A legkisebb (kávé) kiadástól, a nagyobbig. *

*2011-ben elkezdtem és meglepődve tapasztaltam, hogy a napi kiadásaim 3000 Ft jártak megint, csak azért mert itt egy kis csoki, ott egy kis ásványvíz. Ezek mind olyan dolgok, amikre fölöslegesen költöttem, mert otthonról simán kitudom pótolni őket.

Zuhatag: gyorsan mozgó energia, kemény tárgyakba ütközünk állandóan, nincs elég szabad terünk, a szobánkban felhalmozódnak a tárgyak- rendetlenség kezd lenni, bizonyos negatív képeket nem akarunk elengedni vagy nem tudunk, mert bumerángszerűen visszatérnek, kifolyik a pénz a kezünkből, rövid idő alatt sok pénz "tűnik el". Tipikus gondolatok: "nem tudom, hogyan kell", "még sosem sikerült" "nem tudom megtanulni ezt a sok zagyvaságot".
Megoldás: rakjunk rendet fizikai, szellemi és érzelmi szinten is. Takarítsunk ki, dobjuk ki a feleslegessé vált holmikat. Menjünk szabadságra, pihenjünk, kapcsolódjunk ki. Minden olyan gondolatot, érzelmet, kapcsolatot és tárgyat tüntessünk el, engedjünk el, amitől úgy érezzük megvagyunk akadva, ami nem enged tovább.

Ellenáramlat és kereszthullám
Visszafordítanak bennünket, úgy érezzük nem előre, hanem visszafelé haladunk/fejlődünk. Klasszikus ellenáramlat a feng shuiban a hiányzó gazdagság területe, a hiedelmek mely szerint a "pénz, már csak azért sem boldogít", a tagadás, hogy megérdemeljük a jólétet.

Felszín alatti szándékok
Mint a felszín alatti vizek, minket is mindig hajt valami, sőt olykor ezek meg is tudnak akadályozni. Az önismeret, az önmagunkkal töltött idő és beszélgetések fényt deríthetnek ezekre a szándékokra és felhasználhatjuk őket, hogy segítsenek minket előrébb jutni.
Örvények: gyorsan pörgő események melyek kibillentenek az egyensúlyból, olyan problémák amik a figyelmünket elkerülök és csak benne vesszük észre, hogy ott vagyunk, túl sok feladattal vagyunk ellátva/vállalunk. Tegyük fel azt a kérdést (miután lenyugodtak az események): Mi az igazán fontos és mit akarunk igazán. Teremtsünk rendet kívül és belül.

Gázló: elapadás, amikor mi visszük a "hajót" és az minket. Tipikus megjelenési formája a "mókuskerék". Túl sok felelősség nyomja a vállunkat, úgy érezzük egyedül vagyunk és nem tudjuk/akarjuk megosztani a felelősséget. Anyagi terhek nyomnak, több a kiadás, mint a bevételünk és felhalmoztunk túl sok tárgyat (ház, autó, háztartási gép) amivel nem bírunk.
Megoldás: fejezzük be az önbíráskodást és nézzünk szembe reálisan azzal, mi az amit mi magunk képesek vagyunk elbírni, ki vagy mi segíthetne cipelni a terhet, mely terhektől tudunk megszabadulni és hogyan? Mindent vegyünk számításba, ne csak a nagyobb fajsúlyú dolgokat.

Árvíz: az árvíz, az amikor "ránk szakad az OTP" :) elsőre nem tűnhet veszélyesnek, de ha arra gondolunk hogy hónap végén alig marad 1000 ft és utána megkapjuk a fizetésünket, azt is érzékelhetjük egyféle árvízként. Az árvíz változásként jelenik meg, felforgatja megszokott rendünket és eláraszt mindent. Erre is fel kell készülni és a jólétet bizony ez is veszélybe sodorhatja, hiszen ha nem tudunk bánni a pénzzel, akkor amilyen hirtelen jött, el is mehet.

Kerülőút: a kerülőút az, amikor megijedünk akár a rossz, akár a pozitív változásoktól és késleltetjük a révbe érésünket. Sokan vágyunk arra, hogy jobb körülmények között éljünk, hogy valóra válthassunk az álmainkat, de amikor testközelbe kerül, akkor megijedünk, hiszen még nem jártunk arra. Látszólag egy telefon hívás elég lenne, hogy megkössünk egy jó üzletet, de mivel biztosak vagyunk a sikerben, elhalasszuk a hívást. Ez is egyfajta kerülő út. És lehet, hogy a kerülő útról már oda, nem akkor és nem úgy érkezünk, mintha az eredeti útvonal jártunk volna. nem csak tudatos, de az élet által adott és választott kerülő utak és léteznek. Olyan elfoglaltságok amik eltérítenek bennünket az eredeti célunktól.

Érdemes leülni és végig gondolni az ebben a fejezetben olvasott veszélyes vizeket, hiszen a többségünk járt már minimum az egyiken. Ha felkészülünk, ha észrevesszük magyarul ha a kezünkben tartjuk az anyagi és úgy egészében az életünk eseményeit, akkor a "hajónk" jó irányba indul és célba érhetünk. Számomra a leghasznosabb fejezet volt, ami az önmegismerésben és a pénzügyeim felismerésében segített. Remélem, neked is hasznos volt!
Az utolsó részben összegzem a könyv hátralevő részét, értékelem és feltárom, hogy az elmúlt 3 hónap alatt mennyit és miben fejlődtem, hála ennek a könyvnek! :)

Kundera: Nevetséges szerelmek

2011-01-29T11:03:00.005+01:00

A rövidebb "Lassúság" után a Mester :) második könyvének örömmel és izgatottsággal láttam neki. A Nevetséges szerelmek már címében is sokat ígér. Bár nem mondhatnám, hogy sokszor voltam szerelmes, persze ha a plátói szerelmeket nem számoljuk, de mind annyiszor úgy éreztem, bezony valami valami roppant humoros ebben az állapotban.

Kunderát én azok írók közé sorolom, akiket nem szabad habzsolni, hanem érdemes megállni és olykor hagyni érni az általa levetett, elénk tárt történeteket. Ez nagyon igaz a Nevetséges szerelmekre is. Szám szerint 7 történetről olvashatunk.
1. Senki sem fog szeretni
2. Az örök vágyakozás aranyalmája
3. Hamis autóstop
4. Szimpozium
5. Az öreg halottak adják át helyüket a fiatal halottaknak
6. Havel doktor húsz év múltán
7. Eduard és az Isten

Az első történet számomra tanulságos és nevetséges, azonban íz fokozó hatást ért csak el, éppen úgy ahogy a harmadik. Szó sincs róla, hogy ne lehetne élvezni, vagy ne lenne benne tanulság, de számomra a harmadik történet volt a nyerő, akkor még azt gondolva, hogy a legtöbb igazság tartalmat abban találom és annál jobb már nem is lehet. (ha jobban belegondolok, az a kedvenc történetem még mindig). A 4-es és a 6-os történet összecseng, de alapjában véve értelemszerűen minden sztoriban a szerelem és a szerelmesek állnak a porond közepén.

Azt szeretem igazán Kunderában, hogy humoros módon tárja fel az emberi természetet, mindezt a legtermészetesebb és a szó jó értelmében "nyers" módon. Az autóstoppos "mesében" például fanyarul mosolyogva ismertem magamra. Egy ifjú párról szól, akik szerepjátékot játszanak... több okból. Az első mert élvezik. A második, mert bizonytalanok a másik "ízlését" illetően és a szerepjáték tökéletes felderítő eszköznek bizonyul. A harmadik érv pedig, hogy olyanok lehetnek amilyenek valójában nem. Ha jobban megvizsgáljuk ezekre mindannyian vágyunk és biztosan játszottunk már direkt szerepet a párunkkal. És itt nem a nővérke egyenruhára gondolok.

Természetesen az emberi gondolkodás mint ilyen a probléma forrása. Állandóan próbáljuk kitalálni, főként szerelmi kettős-szögben, hogy a másik vajon milyen? Meddig marad olyan? És a jövőre nézve (ha komolyan a szándékaink), akkor mi várható? Ezen probléma köré rajzolódik fel a történet és azt kell mondanom, nem csak magamra ismertem, de barátaimra és kívülről jövő "vad-párokra a buszon és egyéb nyilvános helyeken". Mosolyogva fogtam fel a veszélyét ennek a játéknak és azt hiszem még vagy harmincszor eltudnám olvasni, mert nem csak szórakoztató, de élvezetes is.

Alapvetően elmondható az összes történetről, hogy a Kukucskáló, Leskelődő énünket extrém mód kielégíti mert a szereplők intim szférájába, gondolataiba és tetteink/szavaik mögött meghúzódó szálakat ismerhetünk fel. Mindeközben magunkra is ismerhetünk. A Nevetsége szerelmeket csak ajánlani tudom. Ha szerelmes vagy, ha épp nem, ha bántottak már meg, ha kerültél félreértésbe, ha értettél félre vagy épp téged értettek félre, ha vágyakoztál, ha úgy érzed nem tudod kiélni a vágyaid. Ha kíváncsi vagy az emberekre és izgalmas, mégsem tömör de elgondolkodtató sorokra vágysz, akkor Milan Kundera: Nevetséges szerelmek című műve pont neked való! :) Jó olvasást!

Személyeskedés

2011-01-23T09:51:00.005+01:00

Új személyeskedések a másik blogon! :)
Frissensültek és egyéb gondolatok.
KLIKK if you c/dare

Példaképek

2011-01-20T15:45:00.002+01:00

Amikor az ember lekókad, mint egy virág, akkor igazán nagy szükség van a példáképekre. Tulajdonképpen ők azok a személyek, hősök, élők vagy holtak, valódi vagy kitalált "izék", akik képesek minket motiválni. Mindenkinek van példaképe. Olyan, nincs hogy nincs. Én legalábbis nem akarom elhinni, hogy nem történt még olyan valakivel, hogy látott egy filmet, olvasott egy könyvet, volt koncerten, berakott egy cd-t, látott egy képet, reklámot akármit, és ne sóhajtott volna fel: Olyan akarok lenni mint Ő! Olyan életre vágyom, mint Ő. De jó lenne olyan okosnak, szépnek, mittudoménminek lenni mint Ő.

Íme a példaképek legnagyobb ismertető jegye: Van valamijük, ami nekünk nincs, és mi arra vágyunk. Nem irirgységből, hanem elismerésből. Ez legtöbbször belső vagy külső tulajdonság. Tudás, szépség, anyagi tárgyak, önbizalom, kreativitás, humor, stb. A sor végtelen.

Hiszem, vallom, épp hogy csak nem hirdetem, hogy ezek a személyes hősök adják személyiségünk esszenciáját. Vegyünk például engem. Életem során találkoztam pár valós és igazán valótlan példaképemmel. Én kifejezetten az a típus vagyok, aki megnéz egy filmet és utána mesterszakács, asztronauta vagy bármi más akar lenni. Az első megagiga példaképem Sailor Moon volt. A szőke, ügyefogyott lány, aki varázsütésre átváltozik a Hold Királynőjévé és megmenti a gonosz démonoktól az embereket. A második példaképem a nagypapám volt. Aki sötét hajú, komor, rengeteg könyvet olvasó dohányzó ember volt, a maga komor humorával. Féltem és vágytam minden találkozást, mert egyszerűen elvarázsolt. Természetesen a sort erősíti pár író (Richard Bach), zenész (Celin Dion), film sztár (Johnny Depp és Leonardo Dicaprio), és cseppet sem utolsó sorban a kézenfekvő: szülők.

Az életutamat megfigyelve nagyon egyértelmű, hogy ezek az egyének miként határozták meg az életem. A mai napig azon ügyködöm, hogy az embereknek segíteni tudjak. Első körben a szoros környezetemben, majd azon kívül. A nagypapám ihletet rá, hogy könyvet akarjak írni. Elvégre azt a hatalmas embert, a könyvek kötötték le igazán, na és nem a vékonyabb fajták. Richard megmutatta az utat, hol érhet össze a spirituális gondolkodás az írással, és hogyan lehet röviden, viccesen írni, jót. A zene elvezetett a tánchoz, ami a jobb erőnlétet fejleszti, amire egy Hold tündérnek szüksége van! Leonardó miatt kezdtem 12 évesen modellkedni. Vicces igaz? De én még emlékszem, hogy amikor atlétikán nem akartam 1200 métert futni, azzal doppingoltam, hogy ha beérek az első 5-be, akkor biztos találkozom vele személyesen. A barátnői modellek voltak, így gondoltam ha én is az leszek, akkor egyenes út vezethet a szívébe. Míg a filmvilág mesés rejtelmeibe elvezető Ollókezű Edward miatt lettem dráma tagozatos a gimiben.

Kis munkával mindenki felfedezheti ezeket az ösvényeket a szívében, és a lelkében. Mi munkált, milyenné akartunk válni gyerekként és hol tartunk most.

De lépjünk túl a kamaszkoron. 24 évesen már tudom, hogy nem lehetek Xéna vagy éppen kevés esély van arra, hogy Leonardo felbontja a házasságát értem. A példaképek ideje látszólag lejárt. Ha belenézek a tükörbe és megpróbálom magamban megkeresni a jövőt mutató tükrömben az ÖRÖK PÉLDAKÉPET, akkor bajban vagyok. Vagy mégsem. Rájöttem, ugyanis, hogy a legjobb példakép egy bizonyos kor után önmagán, maga az EMBER. Igen, arra törekszem, hogy a saját példaképem legyek. Hogy legyenek olyan tulajdonságaim, olyan tetteim, történetek rólam és velem kapcsolatban ami ihletet és erőt ad az embereknek. Erőt, hogy lássák, ez nekik is megy. És nem miatta, hanem maguk miatt.

Az elmém egy csendes és eldugott felén él egy SZUPER ÉN. Egy lány, aki bizonyos módon néz ki, akinek van egy szavajárása, hobbija, stílusa, karaktere. Aki karriert ért el és boldog. Ő az én jövőképem. Őt azokból a példaképekből építettem és építem fel, akikkel találkozom, megismerkedek. Kiveszem belőlük azt, amire nekem szükségem van és elsajátítom! El és nem ki! Észrevétlenül és teljesen tudattalanul olykor megpróbáltam másolni a példaképeimet. Ez nem jött be.... és minden bukás után, másikat keresetem. Csak most, jó néhány évvel később látom, hogy mik azok, amiket tanultam. Hogyan váltam hasonlóvá, mégsem olyanná, a saját javamra.

Én arra buzdítanék mindenkit, ebben az egyén, különlegesség, különcség és egyediség hajhász világban, hogy keresse meg saját gyermekkori példaképeit, majd nézzen farkas szemet a tükörben lévő lénnyel. Ki által akarod megtenni a hőstetteket? Kit akarsz építeni, a hősöd vagy magad? Építsd fel a saját Példaönmagad! És légy hű hozzá! Ez a legnagyszerűbb feladat, motiváló és sikert hoz. Aki nem hiszi, járjon utána!

Feng Shui 8. rész

2011-01-12T11:49:00.000+01:00

8. rész a Gondolkodás áramlata

Miként az érzelmeket, vagy a testünket, úgy a gondolatainkat sem kell bemutatni senkinek. Az agyunk ritka példánya a testrészeinknek. Ahogy a könyv írója Suzan is írja, sok mindenre képes:
- elemez
- mérlegel és következtet
- összevet és döntést hoz
- számol, gyűjt, leltárt vezet, rendez, emlékeztet és nyomon követ

Ennyi feladatot csak 13 oldalon át lehet komolyabb vizsgálat alá venni. Furcsa kettőssége ennek a résznek, hogy pont az agy/gondolatok a legtiltakozóbban az ilyesmivel szemben. Mi tudjuk, mi tesszük.. senki más ne mondja meg, mit hogyan..

Ebben a fejezetben a következő alcímekkel találkozunk:
Elgépiesedés: mely részben ismételten megkapjuk, hogy mennyire monotonon élünk és a logikán kívül, már nincs is élet. True. True.
Az elme elcsöndesítése (gyakorlattal). A kilégzést/belégzést, az A és Om mantrákkal mixelve egy igazán hatásos gyakorlatot tanulhatunk meg. Az elme lecsendesítése valami olyasmi, amit talán még az érzelmek és a kreativitás elé is lehetett volna tenni.

Szavak ereje
Gátló hozzáállás
Számlavezetés
Indokok és kifogás nélkül: akár csak az érzelmeink tekintetében, a gondolatainkat is hajlamosak vagyunk nem csak mások, de önmagunk elől is elrejteni. True. True. Nem nézünk szembe a gondokkal, hanem mindenféle indokot és kifogást gyártunk, hogy megmagyarázzuk magunknak, pontosabban félremagyarázzuk mi is a baj. Ezen indokokat, főleg a tetszetősebbek aztán mottónkká válnak. "Nem engedhetem meg magamnak" Nem érdemlem meg. Csak a zsiványoknak telik ilyesmire... stb.
Felismerni és együtt áramlani ezekkel az indokokkal és kifogásokkal mennyei élmény. Olyan mint amikor először nézünk a tükörbe és felismerjük, hogy az arc, ami olyan furcsán mosolyog, mi magunk vagyunk. Bár erre nem emlékszünk, de most átélhetjük milyen is ez.

Hatos Bagázs nyelvezete:
A Hatos Bagázs azokat a jelképpel bíró szavakat jelöli, amit legtöbbet használunk., az első négy az alapproblémákhoz vezet vissza, sőt húzhat minket vissza, mert bár felderíti az okokat, de nem ad választ a "hogyan oldjam meg" jellegű kérdésekre.

Miért?
Feladat: Figyeljünk oda a miért-tel kezdődő kérdéseinkre, főleg a pénzköltés és megtakarítás terén. Ha megkérdezzük magunktól: "miért", serkenti-e az energiánk áramlását, és növeli-e az értékünket?

Mikor?- Miértes kérdések változata: Mikor vetted ezt? Mikor döntöttél így? Mikor mondtad ezt?
Kicsoda?- Többségében számonkérésre használjuk. Kicsoda akarta így? Ki tette ezt? Fontos eldöntenünk, hogy mit kezdünk a kapott válaszokkal. Ha kiderül, ki a hibás (mert a kérdésből egyből feltűnik, hogy nem mi, legalábbis nem így feltételezzük) attól még nem leszünk előrébb.
Aggodalom - A gondolat áramlata generálja az aggodalmat. Megfigyelhetjük, hogy előbb aggódunk, minthogy bekövetkezne a "gond". Vannak intő jelek, de ettől függetlenül sokszor fölöslegesen aggódunk.

Gyakorlat: Leállíthatjuk az aggodalom körforgását, ha befelé fordulunk, elfogadjuk, hogy aggódunk és elismerjük, hogy éppen a lehető legrosszabb végkifejletet képzelhetjük el. Utána lélegezzünk mélyeket, hogy elég oxigénhez jusson a vérünk és az agyunk, és teremtsünk új, pozitívabb gondolatokat. Amikor rájövünk, hogy aggodalom van bennünk, a kreatív testmozgás megváltoztatja a rezgésünket, és új energiaáramlást indít el, akárcsak az elme elcsöndesítésének a gyakorlata.

+2
Micsoda? - Itt kezdünk el pozitívabban gondolkodni, mert nem csak puszta tényeket kapunk, hanem egy átfogó képet. Mihez fogok kezdeni az információval? Micsoda történt pontosan? Mi történt?
Akarom: A kérdések és válaszok után, pedig érdemes a tettek mezejére lépni. :)

A fejezet utolsó feladatát is hasznosnak találtam, ezért megosztom.
Gyakorlat:
Mi jár most a fejünkben? Harminc napon át kísérjük figyelemmel a hajónaplóban a következő kérdésekre adott válaszainkat:

Milyen gondolatok úsznak be rendszeresen a tudatunkba?
Mire gondolunk, amikor boldogok vagyunk?
Amikor feszültek vagyunk, milyen gondolatok zakatolnak bennünk?
Melyek a saját gondolataink? Melyek származnak a szüleinktől? A kedvenc tanárainktól és melyek azoktól akiket nem szeretünk?
Miken jártatjuk az eszünket előszeretettel? Milyen visszatérő gondolataink vannak?
Miket vagyunk hajlandóak elengedni!

Bőséges Gondolatokat! :)

Angol tanulás egyedül (2)

2011-01-10T09:00:00.000+01:00

Szavak és szókincs

Amikor elkezdünk angolt tanulni, vagy épp folytatni kívánjuk a nyelvtárunk bővítését, akkor számolnunk kell azokkal a bizonyos idegen szavakkal. A nyelvtan az egy dolog, mert hát nagyjából meglehet magadat értetni helytelenül is, de mi van akkor, ha nem tudod azt a bizonyos szót? Ha a szókincsed olyan sekélyes, hogy inkább magadba fojtod a mondandód, az nyelvtanulási kedved hamar megcsömörlik.

Hetente tanuljunk meg 10 új szót.
Jól hangzik igaz? De mi legyen az? Hogyan tanuljunk?
A legjobb, ha olyan szavakat választunk, ami érdeklődésünk középpontjában van, vagy legalább olyan médiumot. Tanulhatunk szótárból (nem ajánlom), tanulhatunk tévéből, filmből, könyvből, zenéből, blogból és a körülöttünk létező tárgyakból személyekből.

Igyekezzünk a heti szó-kincs gyarapító csomagunkat logikusan felállítani.
Tehát egy héten tanuljuk meg például a családtagok elnevezését. Nem baj, ha akad köztük olyan, amit már ismerünk, maximum soha többé nem felejtjük el. Tehát 1 heti csomag így nézhet ki:

Anya- mother
apa- father
fia vkinek- son
lánya vkinek- daugther
nagymama/papa - granmother, grandfather
unokatestvér- cousin
nagynéni - aunt
nagybácsi - uncle (mint Uncle Ben's- én erről jegyeztem meg)
sógor- brother-in-law
testvér (lány, fiú) - sister, brother
unkahúg- niece
unokaöcs - nephew

Kicsit túl is szaladtunk, de ezek pont olyan szavak, aminek a nagy részét már biztosan ismerjük. Ezeket a szavakat ismételjük, írjuk és foglaljuk mondatba a héten keresztül. reggel -este olvassuk csak el őket, és válasszunk egy napot, amikor tudunk azzal foglalkozni, hogy írjunk velük pár mondatot. nem kell túlbonyolítani, csak egyszerűen.
Vasárnap pedig írjunk magunknak egy tesztet, ahol magyarrol angolra kell leírnunk a szavakat! Ne lessünk!

A következő héten válasszunk más témát. Például a szobánkban fellelhető tárgyakat, amire csak ránézünk. Először csak írjuk le magyarul:

Asztal
Ablak
szőnyeg
tv, lámpa
bögre
kaktusz
váza
stb

majd írjuk le/ keressük ki angolul ( Nagyszerű segítség lehet, ehhez a SZTAKI szótár)

table
window
carpet/rug
television vagy Tv(tíví), lamp
mug
cactus
vase

És így tovább. Ha eltelt egy hónap, akkor az utolsó vasárnap az összes addig tanult szót tegyük bele a tesztünkbe, ezzel ellenőrizhetjük, hogy mely szavak koptak ki. Amire nem emlékszünk vagy nem tudjuk leírni, azt tegyük, hozzá a 10-es listánkhoz és olvassuk reggel-este őket a hétvégéig. Sose adjuk fel, mert a szavak tanulása csak kitartástól függ. Ezzel a technikával fél év alatt 240 új szóval lehetünk gazdagabbak! a 10-es listát maximum ez után érdemes növelni, mert ekkora szokássá vált a nyelvtanulás, és agyunk, memóriánk is sokkal jobban rááll az új szavakra.

Kellemes tanulást kívánok!

Bambuszhercegnő

2011-01-08T19:00:00.001+01:00

A Bambuszhercegnő teljesen véletlenül került a kezembe. Karácsonyi ajándékok után keresgéltem, amikor feltűnt az Örs vezér téren egy kis 'bódé'. Főleg használt, kevésbé ismert könyvek a profil. Csodával határos módon megpillantottam Nora Roberts Bűbájosokát, amit én még gimnazista éveimben olvastam és azóta szerettem volna anyunak megvenni. Természetesen az összes Nora könyvet sikerült, csak ezt nem. Egészen 2010 decemberéig! Mivel nagyon megörültem neki, jobban szétnéztem hátha akad valami nekem is. Őszinte leszek, a borító egyenesen magával ragadott. Gyönyörű.

Az alcímek is csábítóan hatottak: Legendák és mesék önmagadról/ karma és szerelem
Az STB kiadóról még nem hallottam, de ha szerelem van a dologban, főleg ha karmikus, akkor veszélyes az állapot. Nem szeretem a romantikus könyveket, de a karmát igen. És mint karmikus szerelemi ön-történetek, nagyon izgatott lettem. A könyvben nincs tartalomjegyzék, így a röpke bevezetőt követően neki láttam. Az első történet egy fiúról szól, aki állandóan úgy érzi hiányzik a másik fele. Bár a történet végén nem találja meg a lányt, de ismerős érzéseket ébreszt az emberben. Azt hittem folytatódik és talán arról szól majd a könyv, hogyan találhatjuk meg elveszett előző életbeli párunkat. Tévedtem.

A következő történet Lovagok és királynék. Visszahuppanás az Arthur legenda körbe. Itt kaptam majdnem szívrohamot, ugyanis az én kedvenc történetem, szó szerint megőrülök ha ez szóba jön. A leghosszabb történet ez. Új információt vagy megvilágítást nem adott a legendáról, mert mindig is úgy hittem a legnagyobb karmikus szerelmi saga.

Ezen kívül még 18 (tehát összesen 20) történetet, mesét tartalmaz:

Ranáján és a tündér

Az igazi barátság

Bambuszhercegnő

A két macska

A hegedű

A vashal és a faló

A Dáimjó fia

Eszter

A jógi asszonya

Árpaszemek

Upapusta és Vasavadatta

A kegyetlen kurtizán

A legyőzhetelen hercegnő

Geszár és Drolma

A legyezős hölgy

A láda

A jószívű sárkánylány

A milliomos

Ezek közül egyesek alig 2 oldalak, még 2-3 túl fut a 10 oldalon. Nagyon élveztem az összes mesét. Valahol ezeket ismernie kellene mindenkinek. Tanmesék, népmesék, melyek az emberi élet, lét, szerelem viszontagságait és szépségeit mutatják meg a legenda köntösén keresztül. Különösen kiemelném A Hegedű, A legyezős hölgy történetét.

A hegedű rövidebb mű és egy hegedű művészről szól, aki épp koncertet készül adni. A sikátorban azonban meglát egy boltot, ahová kíváncsiságból bekukkant. Meglát egy régi és nagyon poros, de minőségi és legendás hegedűt, amit olcsó pénzért megvesz az árustól- szépen átveri. A hegedű előző tulajdonosa, egyben a bolté is, meghívást kap a fiúval együtt a koncertre. Az öregúrról kiderül, hogy egykor játszott, de valami miatt abba kellett hagynia. A hangszer, amit a nagy művész megvett az övé volt. A történet csattanóját nem mesélném el, csak annyit hogy szívszorító, tragikus és ugyanakkor hatalmas aha élménnyel jár. Garantáltan mindenki rátudja vetíteni élete egy szegletére.

A bambuszhercegnő váratlan, de mesés ajándék volt az élettől. Méltó helye lett a polcon és terve vettem, hogy minél több embernek olvasom fel, mert tényleg olyan történeteket tartalmaz, amiket kár lenne nem ismerni.

MLM másképp, lásd mások

2011-01-05T13:01:00.002+01:00

Látószög

Biztosan találkoztunk már MLM-el.

Több verzió is elképzelhető.

1. Dolgozunk benne már több éve
2. Vásárolunk MLM termékeket
3. a. Megkerestek minket és cseppett sem érdekel
3. b Megkerestek minket és érdekel
3.b1. Megpróbálkoztunk az üzlettel, de nem sikerült
3.b2. Belementünk és foglalkozunk vele- ahol, visszatérünk az 1. ponthoz

Legtöbben valószínűleg a 3.a kategóriába míg legkevesebben a 1. pontba tartozunk. A legritkább a 2. pont, mely minden MLM-es pehje. Személyes tapasztalataim alapján ennek oka, nem annyira a rendszerben, mint bennünk és a gondolkodásunkban van. A legtöbb MLM "üzletember" látóköre szűk, aminél csak a potenciális "áldozat" látóköre szűkebb. Miért mondom ezt? Lássuk.

Az ellenség

A problémát a potenciális "áldozat" szemszögéből közelítsük meg. Áldozat, mert ő így tekint magára és valljuk be, a kezdő MLM-es is így tekint, Ügyfelére. Az MLM "hálója" azért nagylyukú és ezért esnek ki sokan belőle, mert a közvetlen ismerőseinkre vetjük ki. Kik ezek? Barátok, családtagok, közeli ismerősök, munkatársak, stb. Hiszen amikor névlistát, azaz áldozati listát készít a kezdő MLM bajnok, akkor ezzel bízzák meg. Viszolyogva, félve indul áldozatot ejteni. De mit gondol az áldozat? Mit tud, mit gondol az MLM-ről?

drága termék, amire nincs szükségem
drága termék, amiről csak jót mondanak- ergo hazugság
az eladó/barátnak nyeresége van rajta - ergo rajtunk nyerészkedik
network marketing - ergo tukmálás, ergo könyörgés, hogy lépjek be, ergo több pénz gomboljon le rólam
Network marketing- tehát ha jó üzletnek is gondolnám, akkor is mindenki, aki felettem van, sokkal jobban jár MIATTAM, mint én

Ezek első sorban az "áldozat" gondolatai, de minden kezdő multis volt egyszer áldozat, és ha ezek a gondolatok felütik a fejüket, akkor a bukás elkerülhetetlen (az esetek nagy %ban). Innentől mindegy, mennyire jó kifogást kezelünk (idegesítőbb az idegesítőnél), segítő szándék (ki kérte?), nagyszerű üzleti érzék (ez egy balek) az MLM-es= ELLENSÉGGEL. Méghozzá a legveszélyesebb fajtából, mert ismer, mert megbíztunk benne, mert mindenhogy tekintünk rá, csak nem üzleti partnerként!

Kiskereskedő barátok

Maradnék az "áldozat" látószögénél, de 350 fokban elfordítanám. (Fontos megjegyezni, hogy az MLM-ügynök sem tekint magára)

Mielőtt rátérnénk a Kiskereskedő barátokra, vessünk rövid bepillantást az ismerettség kötés folyamatába. Mindenki először:

1. Idegen

2. Ismerős

3. Közeli/Gyakori ismerős

4. Barát

5. Nagyon jó/bizalmas barát

A második és harmadik szinten még sérülékeny és védekezőek vagyunk (pro és kontra), míg ezeken a szinteken felül, már képesek vagyunk megbocsátani és egy biztos talajról navigáljuk a kapcsolatainkat. Mégis, amikor valakit barátnak nevezünk, abba nem fér bele a pénz (maximum kölcsönkérés), sem az üzletelés- üzletben nincs baráság azaz barátok nem üzletelnek(?). Kivéve...

Kereskedelem

Mindannyian vásárolunk. Tejet, parfümöt, könyvet...hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Bemegyünk egy teljesen idegen 24 órás boltba és levesszük a megszokott terméket. Minden ellenérzés nélkül adjuk át a pénzünket a kasszás kisasszonynak. Természetesen nem gondolunk bele abba, hogy a termék árán felül, bizony megfizetjük az ő bérét is. Tudjuk, hogy a terméknek van előállítási ára, forgalmazási ára plusz a kiskereskedő rápakolja a maga kis nyereségét. Számomra ez kisértetiesen hasonlít arra, amit MLM-es barátom csinál. Van egy cég, akinek van egy terméke, amit ő elhoz nekem. Nézzük a különbségeket.

1. Én megyek a termékért - ők hozzák a terméket

2. többféle választási lehetőség - egyféle választási lehetőség

3. ismeretlen eladó - ismerős eladó

4. olcsó(bb) - drága

5. ismert és mások által is vásárolt - nem ismert, ha ismert nem kedvelt(nem ismerünk senkit, aki kedvelni- az eladón kívül, akinek pont ez a célja-csak nem állítja, hogy rossz?), nem ismerünk senkit (személyesen) aki vett volna, miért pont mi?

Visszatérve az a 350 fokos fordulathoz, ha úgy tekintünk barátunkra (és ő is ránk) mint üzletfelekre, akkor létrejöhet az "üzlet". Ebben az esetben kizárólag arról témáztunk, hogy megvegye azt az AVON terméket, hogy vásároljon valamilyen biotronos lámpát, vagy mittudom én.

Egészen addig, amíg az emberek nem tudnak a barátaikra kereskedőként/értékesítőként tekinteni, amíg nem ismerik el, hogy joga van a "jutalékhoz" (annyira mint a kasszában álló kislánynak), addig az MLM-es ellenség lesz, az üzlet pedig a nagy amerikai habla, amit csak azért találtak ki, hogy megkopasszák a sok ártatlan "áldozatot".

Próbáljuk meg eltávolítani barátunk személyét az egyenletből, amikor legközelebb megkeres egy ajánlattal. Legyünk racionálisak és koncentráljunk a termékre. Mert az MLM első sorban a termékről szól. Barátunkra pedig TV-ként, rádióként, vagy épp bolti eladóként, aki csak egy szócső. Ezzel a negatív szájízt, egy fokkal képesek leszünk csökkenteni, de nem feltétlenül fogunk vásárolni. Meg kell akadályozni (mindkét félben) az érzést/tettett " csak azért veszem/vegyél (legalább egyszer) mert a barátom vagy". Nézzünk az MLM-re másképp.

MTASZ- Szeretet

2011-01-03T10:00:00.000+01:00

Mit tanultam a szüleimtől a szeretetről...

a szeretetről, mint ahogy az élet dolgairól, nem elméletben tanul az ember, hanem gyakorlatban. Valami olyan, megfoghatatlan fogalom ez, amit csak érezni lehet. A szeretet, akárhogyan próbáljuk, nem lehet kategorizálni. Eleinte azt hittem lehet. Mert azt hittem, hogy máshogy szeretjük a kutyánk és máshogy a nagymamánk. Tudom, furcsán hangzik, de az amit különbségnek érzünk, az nem a szeretet.

A szeretet nyelv

A szeretet sok elmélettel ellentétben nem érzelem és nem a félelem ellentéte. A szeretet nem fény, a félelem meg a sötétség. A szeretet nem az érzelmek felett, sem alatta nem áll. A szeretet van. Akár akarjuk, akár nem.

A szeretet nem nyílvánul meg, mégis vehetjük úgy, hogy vannak bizonyos szavak, bizonyos tettek amik jelzik az szeretet (de nem egyenlőek vele). Ilyen szavak:

- Szeretlek

Valójában nincs is több szó, ami képes tisztán kifejezni ezt az érzést.

Tettek:

Bizalom: amikor az eszünk helyett a szívünkre hallgatunk

Ölelés: amikor a két szív közel kerül egymáshoz, hosszú, a mellkasunkat perzselő ölelés

Simogatás: véletlenszerű, nem kigondolt érintés. Attól függően, hogy melyik testrészt érintjük/érinti meg valaki, kifejezi a "tetszését" valami iránt. Arc simítás: nyugtatás, együttérzés. Kéz érintése: Veled vagyok, segítek! Váll érintése: Engedd el! Zuhanj, én elkaplak!

Megbökés: Figyelj oda rám, mert szükségem van rád! Lábak összeérintése, összefonása: egy az utam veled! Stb...

Mosoly: Örülök, hogy itt vagy!

Odafigyelés: Az odafigyelés sok mindent jelent. Jelenti a meghallgatást és meghallást, a memúriánkat veszi igénybe anélkül, hogy erővel megakarnánk valamit érteni, vagy jegyezni. A számunkra fontos emberek gondjaira, vágyaira, születésnapjára mindig jobban emléklszünk. Mert belső vágy fűt, hogy kielégítsük a szeretet éhségüket. Nincs abban semmi szégyelnivaló, hogy egyes emberek fotnosabbak, míg mások kevésbé. A szív igenis válogat.

Meghallgatás és hallgatás: a meghallgatás azt jelenti, hogy felismerjük a másik fontosságát, és magunkat háttérbe szorítva nem vágunk a szavába, nem halmozzuk el millió és egy : "Figyel, szerintem... az én véleményem... én a helyedben..." javaslattal és tanáccsal (kivéve ha kifejezetten kéri).

Önálló kívánságeljesítés: amikor valaki, akár a hozzánk közel álló kér valamit, az első reakciónk legtöbbször

1. vitába bocsátkozunk ( megint én?)

2. egyszerűen nemet mondunk valami kifogással (most nincs kedvem, ne haragudj).

Egyszerű dolgokra gondoljunk. "Behoznád a kávét?" "Találkozhatunk egy órával később?". Az időnk pénz, és millió más ön-érdek miatt ezeknek a kérdéseknek nem tudunk eleget tenni. Ha szó nélkül (egy mosoly kíséretében) teljesítünk egy ilyen kérést, annál szebb módja nincs is annak, hogy kinyílvánítsuk a szeretetünket.

Támogatás: A fentiek közül a bizalommal, és a simogatással egyenrangú a támogatás, mely személyiségünk bevonását igényli. Hosszú távra szól és egy olyan elkötelezettséget mutat, amit csak komoly érzelmi (nem szeretet) és elvi együttérzéssel vagyunk képesek kivitelezni. Mégis, a felvonások, amiken végig megyünk

1. mire eljutunk odáig hogy valakit támogatunk

2. támogatás közben

3. két támogatás között

a szeretet nyelvének egészét magában foglalja.

Mikor és kinek van rá a legnagyobb szüksége?

"Akik a legkevésbé szeretetre
méltók, azoknak van a legnagyobb szüksége rá".
Ez a mondat, épp annyira botorság, mint az, hogy a szerelem érzelem. Mindenkinek és minden pillanatban szüksége van szeretetre. A fentiekben hiányt szemvedők azok, akiket "nem lehet szeretni", mert nem tudják elfogadni, más a szeretet nyelvük: pénz, hatalom, stb. Tudni kell azonban, hogy minden ember szeretet nyelv egyedi, de a fentiek mindenkinél működnek.

Szeretet és a fentieket minden nap megtanulhatom a szüleimtől és azoktól akikkel kapcsolatban vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sokat voltam kézben, sokat simogattak és nagyszerűen reagáltak arra, amikor én kísérleteztem "mi esik a legjobban a szülőnek". Édesanyám és Édesapám a legjobb hallgatóság. Sosem adtak tanácsot kéretlenül, a leckék mindig "agyból" és nem érzelmi töltéssel jöttek. Persze ők is féltenek. Nekik sem tökéletes a szeretet nyelvük. De van. És az, amiről a szeretet iagzán szól. Szeretet nélkül nem lenne semmi. Akár akarjuk, akár nem. Szeretet van benned, és körülötted minden élőben!

Milan Kundera: Lassúság

2011-01-02T15:00:00.000+01:00

Kunderára elég sok helyen szembejött velem, persze csak képletesen szólva. Végül eljutottam arra a pozícióra, hogy a kezemben tarthattam az első könyvet, amit Tőle olvashatok. Eme mű, a Lassúság nevet kapta, és reméltem is, hogy lassan fogom olvasni, hisz csekély mérete azzal fenyegetett, hogy hamar kivégzem.

De elég ebből a hangnemből. Kundera meglepett. Nem kicsit, de nagyon! A Lassúság egy tekergős, lassú, keretes szerkezetbe ágyazott példa beszéd, melynek nincsen valós, vagy inkább jobb ha úgy fogalmazok; kimondott tanulsága.

Milan arra hívja fel a történettel az Olvasó figyelmét (legalábbis, én így értelmeztem), hogy a rohanó világban tulajdonképpen elvesznek az értékek. És mégsem. Megfogalmazhatatlan, inkább csak átélhető a tanulság. Kundera bábujaként felhasznál egy lovagi történetet, filozófiát, a "táncosokat" (akik a politikusok) és a férfi-női vonzalmakat.

Történetében az fogott meg igazán, hogy bár egészen a közepéig leköt a történet és többször is aha élményem lesz, nem mellesleg megemlítve, hogy szinte filmszerűen festi le a képeket, a történet közepén kishíjján megdöbbenek. Nem. Őszinte leszek. Zavarodottan vigyorgok, miközben orgazmus-szerű megvilágosodásban a fény a "segglyukra" vetődik. Nem, én is azt hittem elírás. És a segglyuk, jön és még egyszer segglyuk, és szinte üvölt a fejünkben a történet szempontjából (is) igazán fontos részlet. (Bocsánat, hogy nem írom le részletesebben, de nem akarom senkitől sem elvenni az "ráeszmélés" csodáját. ;)

Ha Kundera szándékosan építette fel így a történetét, akkor zseni. Ha véletlenül sikerült neki... akkor is. (Itt arra gondolok, hogy pontosan a történet közepe a csúcs pont) Akár egy lassú, elhúzott szeretkezés, mely megdöbbentő mozdulattal csap át nyugalomba... ilyen ez a mű. Miközben kimondja, feltárja, mégsem rágja szájba az emberi kapcsolatok furcsa szövevényét, a múlt embere és a jelen elsiklását.

116 oldal lassú bölcsesség. Csak ajánlani tudom! Ha olvastátok, osszátok meg velem a véleményeteket és észrevételeiteket. :)

Fatális nőiesség

2011-01-01T13:13:00.001+01:00

Épp egy cikket írtam a Végzetes Nőiességről. A femme fatal francia szóból ered, kifejezés, melyet Mildred Pierce film alapján, úgy lehetne jellemezni, mint "az a fajta nő, akit a férfiak akarnak, pedig nem szabadna!". Első hallás az jut eszembe, hogy akkor minden férjes asszony és minden pasival rendelkező nő szóba jöhet. Mégis a végzetes vonzerő, amiről ez a mítosz szól, sokkal belsőségesebb fogalom. Férfiak és nők egyaránt vágyják. Van aki élvezni, van aki érezni szeretné. Érzékiek, okosak, egy kicsit gonoszak és végletekig kiismerhetetlenek.

A művészetben sokkal többször fordul elő a végzetes nőszemély jelenléte, mint a való életben. Vajon ennek mi lehet az oka? Na, nem a művészetre gondolok. Hiszen a művészet az a vékony kötél, amin egy nő (vagy férfi) táncol. Végletek, veszélyes ön-játékok és sokszor a másokkal való játszadozás az, amiről mind a művész (negatív értelemben) és a végzet asszonya megismerszik. Démoni szépséggel, ésszel és vonzerővel csábít. Ha jobban belegondolunk, a vámpírok modern civilizációjában pont ilyen jellemzőkkel vannak felruházva.

Mégis, én azt gondolom, hogy bármelyik nő válhat, sőt élete során többször is válik a végzet asszonyává. Akkor, amikor nem esik szerelembe, de elég ereje van ahhoz, hogy "játsszon". Képes hipnotizálni a szemével, a szavait isszák és ő irányítja az adott kandúrt. Még mielőtt férfi olvasóim heves tiltakozásba kezdenének, szögezzük le, hogy minden férfi vágyik (egy ideig) erre az élményre. Mindannyian szeretünk vadászni és vadak lenni, aki azt állítja, hogy nem , az úgy fog járni mint szegény Csernus doki. Don't go that way!

A vonzerő fokozható, és azt gondolom, hogy feltétlenül tanítani kellene az iskolában. Nem csak azért, mert a ma női (véleményem szerint) valahol nagyon messze járnak a nőiességtől, de azért is, mert ezáltal a megmaradt hímtársadalom sem találja a helyét. A nőiességet kivették az egyenletből, így csak a végzet marad, ami misztikum, a titokzatosság és az apró játékos párbajok és titkok nélkül semmit nem ér. Flörtölni mennyei dolog, de mindenki azt hiszi, a romantikával együtt lehúzhatjuk a modern okostelefonos világban. Lázadni, ér! Véleményt kifejteni ér! Röpke eszmefuttatásom hallottátok. A csáberő legyen veletek!

Cikk:Legyél a végzet asszonya
a Kabalaszigettel!

2010-12-24T20:10:00.000+01:00

Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok

Minden Kedves Olvasónak!

Feng Shui 7. rész

2010-12-22T11:48:00.000+01:00

7. rész a Kreatív áramlat

Az érzelmeknél, csak a kreativitás az, amit én jobban szeretek. E kettő nélkül, szürke lenne a világ, ezt váltig állítom. Ezért egy kicsit csalódtam is, amikor mindössze 7 oldalt szentelt az írónő, ennek a becses folyónak. Nem mellesleg olyan dolgokat említett, amelyeket a legtöbben már ismerünk és a holisztikus pénzkeresésről és jómódról van szó, akkor be is tartunk.

Lássuk, hogy mik ezek:
- Képzelet - Az áramlás serkentése - Az áramlás gátjai - Merengés - Kollázs és elmetérkép (Álomtérkép) - Vizualizáció - Kreatív meditáció

Fontos fejezet ez, mégsem érzem teljesen kielégítőnek, bár ezen nem szabadna meglepődni, hiszen a kreativitás növelésére, megélésére és fejlesztésére külön könyvek szakosodtak. Kiemelném mégis a Áramlás gátjai fejezetnek a gyakorlatát:
" Figyeljük meg, mikor és hogyan használjuk az "akarom" és a "szeretném" szavakat." Suzan Hill arra hív bennünket, hogy figyeljük meg a körülményeket, eseményeket és közben koncentráljunk a vágyainkra. Naponta 5-10 percet vizualizáljuk mit akarunk és lássuk magunkat is.

Teljesen egyetértek. Számomra azért volt mosoly csaló, ez a feladat, mert állandóan ezzel bedálozom. Ha szeretnél egy fagyit, nem biztos, hogy elmész a boltba és veszel, de ha akarod, akkor elindulsz és megveszed. Az akarat élharcosaként, azt gondolom a szavaknak és még inkább a képzeletünknek hatalmas ereje van, de mindez semmit nem ér, ha nem teszünk érte. A tevésben hatalmas szerepet kap a képzelet, a kreativitás, hiszen ez adja meg a dolgok "hogyan"-ját.

Ebben a fejezetben kerül szóba a merengésnél, a hümmögés gyakorlata, valamint a problémákra való válasz/megoldás keresés. Mászkáljunk és hümmögjünk. Ez a matra és sétáló gyakorlat az teste és a képzelet-elmét összekapcsolja. Emlékszem amikor verseket kellett tanulnom, mindig mászkáltam. Így egyszerűen könnyebben ment a tanulás. A hümmögés pedig új találmányom és biztosíthatok mindenkit róla, hogy működik. Valahogy, így működik. Van egy probléma, és megoldást keresünk. Álljunk fel és mászkáljunk fel alá, mint egykor Dagobert bácsi és közben mondjuk ki hangosan:

"Hmmm... azon merengek, hogyan tudom megoldani ezt a problémát/honnan és/vagy hogyan tudok több pénzt előteremteni"

A válasz ritkán érkezik azonnal. Azt tapasztaltam azonban, hogy minden egyszerűbben megy a hümmögéssel és a kérdésre ötleteim támadnak, már másnap! Próbáljátok ki. Megéri!

Az álom térképról (ha még nem hallottál, akkor) ITT olvashatsz és készítheted el!

A kreatív meditációs részben, két olyan meditáció van, amit megtanulhatunk vagy felmondhatunk magunknak és ezzel is serkenthetjük a kreatív áramlatunkat.

Összefoglalva, a fejezet hasznos és ebben a robajló körülményekkel teli hétköznapokban, azt hiszem pontosan elég. Csobogjatok tovább velem a Feng Shui a Gazdagságért és a jólétért további fejezeteiben!

Feng Shui 6. rész

2010-12-20T06:10:00.000+01:00

6. rész Az érzelmi áramlat

A fizikai áramlatok után izgatottan vártam, vajon mit tartogat nekem az érzelmi áramlat. Lévén nő és rák, érzelmi fokozaton erősen pörgök. Könnyen megsértődök (nem is), felkapom a vizet, de persze a felszín olyan csöndes, mint vihar előtt, de a vihar nem ér el. Érzelmileg hevesen élek, csak éppen kifelé nem mutatom. Amikor először könyv nélkül próbáltam az anyagiakra gondolni, először a Hála érzése úszott be.

Susan Hilton, így írja: Mindenkinek vannak érzelmei.
De ő 5 különböző főbb érzelmet különbözetet meg:
1. Öröm 2. Düh 3. Bánat 4. Félelem 5. Szexuális érzések

Szerettem volna előre rohanni és megtudni, hogyan is avatkoznak ezen érzelgősségek az én kis pénzegykém folyásának életébe... ehelyett, jött a boncolgatás. Első finnyásan, majd hümmögve olvastam a sorokat. A szeretet formáiról, az önzetlen szeretetről, az érzelmek elfogadásánál.

Itt álljunk meg. Ti eltudjátok fogadni az érzelmeiteket? Mondjuk a fent felsoroltakat? Én rájöttem, hogy van egy határ, ameddig mindegyik a spanom. Majd ha azt a határt átlépik, akkor bizony ellenséggel válnak és bebörtönözném őket egy távoli fekete lyukba! Itt van például a szexuális érzések. Ha valakit megkívánok (párkapcsolatban vagy azon kívül), egy darabig elfogadható. De ha az érzelem átveszi az irányítást, és már nem látok mást csak a.... kmm, fiúk, biztos tudjátok mire gondolok. Elszégyellem magam, jó kislány ilyet nem gondol, nem érez, mi több nem tesz. Mert ha az érzelmeim felülkerekednek rajtam, akkor messzemenőkig kifordulhatok magamból, ami egyből hívja a félelmet.. és így tovább.

Nagyon nagy örömmel fogadtam pont ezért, azt az elfogadás gyakorlatot, amit Susan leír. Így hangzik:
" Képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha mindig felismernénk és bevallanánk magunknak a vágyainkat. " Minden ítélkezés nélkül beismerni, igen ezt, őt, amazt megkívántam. Nem küzdeni állandóan, nem falak építeni az érzések köré, hanem szabadon hagyni áramolni.

Lévén érzelgősségemet és érzelmi fel-le körhintáimat, azt gondoltam, ha valaki, akkor ÉN biztosan hagyom áramolni az érzéseimet. Bíípppp. Tévedtem. 27 oldal kellett hozzá, hogy meglássam és beismerjem valóban, nem azt, hogy mit jelentenek az érzelmek, de hogy, hogyan tudom őket úgy áramoltatni, hogy az életemet szebbé és többé tegyék.

Ebben a fejezetben szó van az 5 fő érzelemről, az érzelmek elfogadásáról, hol lakoznak az érzelmeink ( van akinek a lábában, én rájöttem, hogy a hátamban lakozik pl az izgalom :), kínos érzelmek és kezelésük, vegyes érzelmek, megbocsátás, együttérzés, hála és a Vigyázzatok Vásárlók!

Eme utolsó részről elhinteném, hogy tulajdonképpen arról szól, hogy egy tárgy olyan energiát vesz föl, amilyennel vásároljuk. Ezt a "lenyomatot" pedig igen nehéz megvásárolni. Személyes példámat hoznám fel. Mivel eléggé problémás öltözködő voltam (vágytam a nőiesebb ruhákra, de ugyanakkor kényelmes és egyedi akartam lenni) sokszor vásároltam ruhát, kiegészítőt, abban a reményben, hogy majd ettől több leszek. Sajnos többségében azok a ruhák, amikre ránézésre azt éreztem, hogy különlegesek és ilyet csak egy OLYAN lány hordhat, megvettem ugyan, de sosem hordtam.

Mindig amikor ránéztem (vagy 5 percre felvettem), azt jutotta eszembe, hogy ÉN nem vagyok ilyen. Nem vagyok méltó. Tehát a vásárlásommal pont azt a hatást értem el, ami miatt költekeztem. Mára, hála a szentséges gardróbszekrénynek csak jó érzéssel veszek meg ruhákat... olyanokat, amiket érzem, hogy én fogok hordani és nem az érzés/ruha engem!

MTASZ- Problémák és Megoldások

2010-12-18T18:00:00.000+01:00

Megoldások

Térjünk vissza a cipős hasonlathoz. A lábunkra került a "probléma" lábbeli, és most várjuk a herceget, aki a lábunkra illeszti a "megoldás" topánkát, amit valahol, rohanva elhagytunk. Szomorú vagy sem, amikor az elménkbe bekerül a GOND, nem látjuk tőle az erdőt. Akkora, olyan súlyos, hogy képtelenség azonnal a megoldással foglalkozni.

Érdekes módon a megoldások, benne rejtőznek a "hibás" surranónkban:
-mások hordják
-kívül vagy belül találjuk meg

-szinte bármivel megoldható: anyagilag, életmódváltással, változással, maradással, döntéssel, kiáltással, tervezéssel és legfőképp KREATIVITÁSSAL

-egyedül vagy másokkal indulhatunk útnak a keresésében és találhatjuk meg
- valós és sajnos ál-megoldást is találhatunk (ez utóbbi, csak még egy cipő a két bal lábunkra)
- a múltban, a jelenben és a jövőben is meglelhetjük

Ahhoz, hogy meglássuk a megoldást, félre kell tennünk. Türelmesnek kell lennünk, kitartónak és akarnunk kell. A világot mindig az akarat és a kitartás irányította, így nem lehet annyira fellengzősek, hogy azt mondjuk: Nekem, ez nem megy!

Az előző bejegyzésemben ezt írtam:

Probléma: a problémát lehet
- kreálni
- felfedezni (előbb vagy utóbb, de bekövetkezik)
- lehet vele foglalkozni és lehet hagyni (megposhadni vagy elpárologni)

Lássunk a kialakulásra és a megoldásra példát:

Kreálás: Amikor Amerikából hazajöttem, elvégeztem egy PR munkatársi 1 éves OKJ-s képzést. Majd szerettem volna Krea belsőépítész szakára menni. A problémát maguk a szüleim jelentették. Akkor a Krea még nem volt akkreditált iskola, és puszta racionalitás és a hit, hogy ez csak valamiféle fellángolás, ezért "letanácsoltak" és ehelyett, egy sokkal ésszerűbb megoldást találtak ki nekem. Menjek a Nemzetközi Üzleti Iskolába, ahol gyakorolhatom az angolt és olyan szakmát kapok, amivel tudok mit kezdeni.. mármint bizonyosabban, mint lakberendezőként. Először csalódott, másodszor dühös lettem. Nem tetszett sem az iskola, sem semmi, ami ezzel az ötlettel és később a megvalósításával kapcsolatban jött. Az iskolai évek sok problémát vetettek fel bennem. Újra és újra rá voltam kényszerítve arra, hogy megküzdjek egy látszólag olyan gonddal, amit 1. nem én akartam 2. annyi volt a megoldása, hogy végig kellett rajta mennem. A dac és az elfojtott sikerek és az, hogy belássam az iskola milyen sokat ad, csak a diplomám átvételekor nyilvánult meg. Rájöttem, hogy mindaz amit én problémaként éltem meg, vár ideig-óráig valós volt, és olykor visszaköszönt, csak az én fejemben, az én elképzelésemmel ellenben működött.

Felfedezni a megoldást: Történt egyszer, hogy a szomszéd hatalmas bernáthegyije kiszabadult az utcára. Mindenki próbálta befogni a kutyát, de akkora volt ( bár nyugodt és barátságos), hogy képtelenség lett volna bevonszolni. Édesapám, ekkor fogta lekapta a pólóját, a kutya nyaka köré tekerte és teljes testével rángatta vissza szegénykét. Az előtte több órás hadműveletet, alig 5 percbe telt megoldani. A kreativitás és a spontaneitás így fedezi fel a probléma gyökerét: a kutyára nem lehet nyakörvet adni, és lefogni, vagy a bundájánál fogva visszavinni, és a megoldást: készíts nyakörvet a pólódból és old meg! Persze, ez nekem nem sikerülhetett volna, mert a kutya túlerőben volt.

Foglalkozni vagy nem foglalkozni egy problémával:
Vannak olyan nehézségek az ember életében, amit eleinte tényleg nem lehet kezelni. Aminek időt kell adni, mint egy cipőnek és be kell törni. Történt egyszer, hogy létrehoztam (majdnem) egy egyesületet, mert szerettem volna Sződligeten fesztivált csinálni. Összeszedtem a barátaimat, terveztünk szerveztünk, a szüleim nyújtották az ügyvédi és anyagi hátteret, mert látták, hogy akarom. Igen ám, a nyilatkozatok készen álltak, az alapítói okiratot már csak alá kellett volna írni, amikor szépen lassan mindenki visszakozott. Alig voltunk 20 évesek, és senkit nem hibáztatok, hiszen ez az én álmom volt, és nem az övék. Próbáltam meggyőzni mindenkit, foglalkoztam vele, hogyan oldhatnám meg... végül rájöttem, el kell eresztenem ezt az álmot, hogy nyugodtan tudjak aludni.

Máskor pont a nem foglalkozás bonyolítja tovább a szálakat. Például amikor nem nyitjuk ki a szánkat, hogy valami fáj, valami gond van és csak akkor kapunk észbe, amikor már késő, felhorzsolta az egész lábunk a cipő.

Tehát, mit tanultam a szüleimtől a problémákról és megoldásokról? Pontokba lehetne sorolni, könyvekbe lehetne foglalni, napokra lehetne bontani. De egy mondatba is össze lehet foglalni:

/Problémák voltak, vannak és lesznek./
Megoldások voltak, vannak és lesznek!

Minden csak nézőpont kérdése... a néző pedig Te vagy! Te hordod a cipőd és egyedül te dönthetsz úgy, hogy nem hordod tovább, vagy megtalálod a Megoldás-párját!

Ne féltsd az időt és az energiát!Ne feledd, az akadályok azért vannak, hogy célba érj, és nem azért, hogy pofára ess és ott maradj. Minden gond és probléma magában rejti a megoldást, az ajándékot, amit Neked kell kicsomagolnod!

MTASZ- Problémák és Megoldások

2010-12-15T10:00:00.000+01:00

A problémák olyanok, mint a cipők. Bármilyen meglepő, csak együtt tudjuk megvásárolni őket. A gond általában az, hogy a két fél(cipő) közül az egyik alapvetően a lábunkra kerül, míg a másikat vagy keresni kell, vagy nem megfelelően illeszkedik a lábunkra. Legalábbis így érezzük.

A szülőktől való tanulásnak egészen sok fázisa van. Sokszor írtam, hogy a gyermek másolja a szüleit, és ez alól sem a probléma, sem annak megoldása nem bújhat ki. Mindig megfigyelőnek tartottam magam a családban. Én voltam a csöppség, a megtervezett angyal, akinek belső késztetése és küldetése van. Mindez nem más, mintogy megismerje a világot, az embereket és önmagát.

Ismerkedésem eme különös bolygóval és annak élőlényeivel nem volt zökkenőmentes. Hamar feltűnt ugyanis, hogy az élet kék egén, olykor megjelennek felhők, amiket csak "bajnak", "gondnak", "problémának" hívtak a hatalmas Ősök. Az esetek többségében nem értettem honnan és miért miért jelenik mi, mi a feladata. De ezek a felhők megjelentek Anya és Apa arcán, redőket rajzolva a homlokukra és nagyon hamar azon kaptam magam, hogy ami nekik gond, az nekem is. Csak iskolai éveim alatt, voltak saját problémáim.

A nagy lecke könyv szeint sok féle probléma létezik:
- olyan ami egyedül minket érint
-ami másokra is hatással van
- belső és külső
-anyagi, egészségügyi, (pár)kapcsolati, munkahelyi, stb
-valós és vélt
- múltbeli, jövőbeli és jelenbeli

Tulajdonképpen minden ami az életünkben feltűnik jelenthet problémát. Belemenni ezek kategorizálásába több évet venne igénybe, ezért témánál maradva, arra térnék ki, hogy hogyan fedeztem fel a "cipő" effekust a szüleim segítségével.

Probléma: a problémát lehet

- kreálni

- felfedezni (előbb vagy utóbb, de bekövetkezik)

- lehet vele foglalkozni és lehet hagyni (megposhadni vagy elpárologni)

Azt hiszem mindenki a szüleim és én is az eddig össze felsorolt problémán keresztül mentünk már. Vannak megoldott és megoldatlan problémák. A problémáknak lehetnek okai, de lehet, hogy erre nem jövünk rá. Egy biztos, 90%-ban szeretnénk "megoldani", hisz a probléma, nem kívánt dolog az életünkben.

Na, akkor térjünk vissza a képzeletbeli LIFE Plázába. Beléptünk, és a cipő bumm, ott van a lábunkon. Beleléptünk. Levenni nem tudjuk, mert ha meg is találjuk a másik felét (megoldás) a cipő velünk marad, a bőrünkké válink többet leszünk. Soha nem kevesebbek.

Ezt a gondolatot, nagyon nehezen tudtam, főleg válság, vagy válás kapcsán felfogni. Ha kevesebb az életemben valami, mert a megoldás az "lehagyás" volt, akkor attól, hogyan leszek több. Nagyon egyszerű. A megoldás is velünk van, és sokkal kevesebb ideig nyomja majd a lábunkat a probléma, mint az első alkalommal. Hiába, az első alkalmak mindig a legnehezebbek.

Folytatás... a megoldással hamarosan..

Feng Shui 5. rész

2010-12-08T15:31:00.000+01:00

II. rész Az aranyfolyam
II/ 1. A testi érzetek áramlata

Az első rész bővelkedett érdekességben és kezdek belerázódni Suzan stílusába és tanácsaiba. Bár első körben azt gondoltam, egy praktikus feng shui kézikönyvet tartok a kezemben, ezen rész elolvasása után átértékeltem a könyv tartalmát. Kézikönyvről van szó, de a gazdagság egy teljesen más módjáról.

Reikisként, nem okoz számomra gondot az energia felfogása, de nagyon jól tudom, hogy racionális emberek számára (például a könyvelő szüleim) ez valami egészen megfoghatatlan furcsa dolog. Suzan Hill azonban olyan kézzel és testtel fogható példákat ír le, valamint olyan gyakorlatokkal kecsegtett, ami még engem is magával ragadott és nem csak azért, mert élek halok a „figyeljük meg, mi zajlik a testünkben” jellegű gyakorlatokért. Ezt a részt konkrétan a buszon olvastam. Reggel, komoran és idegesen némi késés miatt, kötelességből kezdtem olvasni.

„Most figyeljük meg a testünket, és figyeljük meg, mit érzünk.” Dühösen és szinte az írónak címezve közöltem magammal: Dühös vagyok, mérges, fáradt és éhes. Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, és ismételten egy olyan könyvet olvasok, ami semmi újat nem ad.

Rátértünk az öt érzékre. „ Igen, hideg van, nyomja a fenekemet a busz kényelmetlen ülése, zakatol a fejem a beszélgető emberektől.” Titokban hátba veregettem magam, amiért ilyen jó megfigyelő vagyok, mintha csak azt akarnám mondani: Figyelj Suzan, én ezt így csinálom.

A testi érzetek után, egyből következett a légzés technika, mely jól bevált módszer arra, hogy az ember figyelmét még jobban a testére koncentrálják. A hasi légzés ülve- nevű gyakorlatott ott helyben el is végeztem. Meglepődve tapasztaltam, hogy bár egykori kung-fus rekeszizmaim megbújnak még a kényelmes kis hasikó alatt, cseppet sem megy a légzés eme módja. Sőt, annyira felfújódtam, hogy bennem maradt a levegő és csak egy öblös… tudjátok mivel… tudtam volna kiszabadítani, amit az utazó közönségem nem biztos, hogy jó néven vett volna. Érdekes módon, a dühöngésem eltűnt és helyette kétségbeesetten próbáltam visszatartani a visszatarthatatlant.

Az utolsó feladatsor, kérdések halmaza:

Honnan indul ki a légzésünk?
Érezzük-e az orrlyukon ki- és beáramló levegőt?
….
Amint orron keresztül vettem a levegőt a levegő óvatosan és teljesen hangtalanul hagyta el a testemet. Annyira viccesnek tartottam a jelenséget, és egyben jól kupán is csapott, hogy minden mogorvaság tovalibbent belőlem.

Összesítettem a tanultakat és megfogadtam, hogy a könyvben leírtak alapján odafogok figyelni a testem jelzéseire, főként a levegő vételemre. Milyen amikor boldog vagyok, milyen amikor pénzt adok ki és amikor kapok, melyik izmom feszül meg, hogyan beszélek és még sorolhatnám. A listám, amit azóta kezdtem írni, döbbenetes módon növekszik napról napra, és úgy tűnik lassan egy egész térképpel rendelkezem arról, milyen tudatlan jelzéseket ad a testem. Aznap nem olvastam tovább. Átszálltam a villamosra, kisütött a nap, és mosolyogva figyeltem az embereket, a mozgásukat és próbáltam nyakon csípni a saját reakciómat a világra.

Ez a fejezet, nem tartalmaz újdonságot. Azoknak, akik sok „hogyan engedjem el magam”, „ hogyan figyeljek a légzésemre” és hasonló könyveket olvastak, nem fog újat mondani. Sem a megközelítés, sem a feladatok nem újdonságok. Azonban ha nyitottak vagyunk rá, és hajlandóak vagyunk beépíteni a hétköznapjainkba a megtanultakat, akkor igazi kincset ér.

Feng Shui 4. rész

2010-12-01T11:00:00.000+01:00

A rendetlenség fölszámolása, selejtezés és a pénzapadás megállítása

Az első fejezet utolsó része keményen vágja hozzunk a következő teendőt. Teremteni mindenki szeret, a felszámolás azonban sokkal félelmetesebben hangzik. Megszabadulni valamitől, nem is olyan könnyű. Selejtezni, meg kifejezetten lehetetlen feladatnak tűnik, legalábbis egy olyam „emlék” és „tárgyragaszkodó” ráknak, mint amilyen én is vagyok.

A könyvben szereplő „ minden tárgynak megvan a maga vibrációja” nevű részt, könnyedén nyeltem le. Oké, persze. Vannak terek ahová nehéz belépni, vannak tárgyak amiket a kezembe veszem és máris elcsuklik a hangom. Mindannyian így vagyunk ezzel, így nem nehéz megállapítani, hogy valami pozitívan vagy negatívan vibrál.

„Rendetlenség. A mozgásra váró energia voltaképpen elakadt”. Ide is jön egy pipa. Gyűlölöm a rumlit, és ellenérzéseim ellenére mégis oly sokszor találkozom a jelenséggel, még többször okozom én magam. A szobámban megáll a levegő és ahogy a dolgok nem kerülnek a helyére, úgy gyarapodnak életemben is a rendezetlen ügyek.

Szeresd vagy engedd el! – áll a következő alcím, és nekem egyből eszembe jut a mondás: Ha valamit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem sosem volt az. Szeretem ezt az idézetet, de egészen ideáig nem próbáltam tárgyakra, és főként nem a pénzre értelmezni. Nem stresszelek a kiadások miatt, de azt sem tartottam a fejemben (mindig), hogy amit kiadtam, az visszatér hozzám. Suzan Hill felszólít, hogy kezdjek bele. Mindegy hol, a legkisebb tárgyal és szobával, mindegy, csak kezdjem el. Töredelmesen be kell vallanom, hogy bár fejben elkezdtem a dolgot, de megtorpantam. Karácsony és szilveszter közöttre tervezem a hadművelet, és pont ezért jó, hogy emlékeztetőül itt állnak majd ezek a sorok.

Néhány kérdés, amik segítenek a selejtezésben és a kidobolásban:
Szeretem ezt a tárgyat?
Illik a jelenlegi életvitelemhez?
Örömöt és békességet kelt bennem?
Olyasvalakinek őrizgetem, aki szereti vagy szeretné?
Fogom használni az elkövetkező években?
Élvezetett okoz, ha rá pillantok?
Megérinti a lelkemet?

Nagyon jó kérdések, és már előre tudom, hogy néhány tárgy ki fog fogni rajtam. Vegyük például azt a dísz tőrt, amit az exemtől kaptam, kb 5 évvel ezelőtt, melybe belegravírozták a nevemet. Szeretem a tárgyat, de cseppet sem illik a jelenlegi életvitelemhez. Nem okoz örömöt sem békességet. Sőt, már a szobámban sem tartom, na nem a pasi emléke miatt, hanem mert egyszerűen azt éreztem, hogy állandóan „szúrja” a hátamat. Ide-oda forgattam, de sehol sem állt jól. Oda adni nem tudom senki, a gravírozás miatt ( ha valakinek mégis tetszene, akkor sikítson! Küldök képet!). Használni sosem használtam, és bár megérinti a lelkemet leginkább érzelmi és emlék kötődés fűz a tárgyhoz, egyszerűen nem tudom mi legyen a sorsa. Valakinek, ötlet?

Túllendülve a takarítás és a tértisztításon (melyet majd a selejtezés után kell elvégezni), jön pár feng shui gyógymód, mely kifejezetten a „megragadt” energiák folyósításához segítenek hozzá:
-Fényvisszaverő vagy fényes lámpák, tükrök és kristályok
-Hangkeltő tárgyak: szélcsengő, csengettyű
-Élő tárgyak: növények, virágok, akvárium, stb
-Mozgó tárgyak: szélcsengő, csobogók,
-Nehéz tárgyak: kövek, szobrok, sziklakertek
-Elektromos tárgyak: számítógép, tv, hifi,
-Bambuszfurulyák
-Színek

Azt hiszem, mániákusnak tűnhetek, de a fent felsoroltakból, csak bambusz furulyám nincs. Önmagában ez, nem feltétlenül jelent jót, mert néha bizony, nem a legkönyebb ellazulni és pihenni a szobámban. Túl teng az energiától.

Ez a rész, még tartogat pár meglepetést, de azoknak a kedvéért, akik szeretnék elolvasni a könyvet nem lövöm le a poént. Címszavakban szó esik a ház azon részeiről, mely feng shui szerint „vészelyeztetet” zónák és azok kezeléséről: fürdőszoba, lépcsők, ablakok, ajtók, kandallók.

Feng Shui Energy Flow -- powered by eHow.com

Tárgyi kapcsolatok

2010-11-27T16:00:00.000+01:00

Kis kakas a szemétdomb tetején

Az elmúlt hónap átrendezése, felújításai sok kérdést és gondolatot felvetettek bennem. Kezdve azzal a felismeréssel, hogy mennyi fölöslegesen, használaton kívüli kacatom van. Ha ehhez hozzáadom azokat az eszközöket, amiket néha használok, és azokat amiket naponta akkor megállapíthatom, hogy az én "dombomnak" nem királynője, de minimum Császárnője vagyok. Mert ennyi "nép" felett, már császári uralkodásra szakosodott egyénnek kell törvénykeznie.

Rögtön ebből a gondolatmenetből jöttem rá a következő kínos tényre. Nem én uralkodom a cuccaim felett, hanem ők felettem. Bekerültek az életembe, mit kerültek, ömlöttek és most bárhová nézek OTT VANNAK. Állandóan beszélnek hozzám... kiabálnak... emlékeztetnek..parancsolnak... Skizoid pillanat volt, de örökre belém véste azt, hogy a tárgyaknak hatalmuk van az emberek felett.

Nevetni lenne kedved? Gondolj csak bele... a rakat könyv azt suttogja, olvass ki! A polc, amin állnak: Porolj le! Az exedtől kapott keret, amiben a mostani párod képe villog, a fölösleges plüss állatok, az évek óta a szekrényben roskadó hordhatatlan cipők, ruhák és egyéb kiegészítők.

Lehet csak én vagyok ilyen szentimentális (na meg a szüleim), de nekem még az egyik rumliszobában megvannak a 10-14 éves korombeli kesztyűim és sapkáim. Minek? Kérdem én, és ők válaszolnak. Mert értéket képviselnek. Mert ajándékok vagyunk, akiket nem szabad kidobni... és így tovább.

Lelki szemeim előtt megjelent, hogy mindaz vagyok, amim van. A ruhám, a tollam, a táskám, az íróasztalom mind elköpi az odaérkezőnek azt, kivel is van dolga. Ez ellen sajnos nem tehetek, de bizonyos tárgyak hazudnak. Eljárt felettük az idő. A legtöbb ilyen tárgy a ruhák/ékszerek, pipere holmik- amiket több, mint 3 éve nem használtunk. Rám tört a vágy, hogy megszabaduljak ezektől a tárgyaktól. Az érzést csak erősítette bennem egy másik rémálomkép.

Minden tárgyért felelős vagyok (nem csak a rózsáért), és ezáltal elképzeltem, hogy a sok tárgyam, mind a vállamon nyugszik. Most tessék elképzelni a világlegerősebb nőszemélyét, amint keskeny vállain egyensúlyoz három háztartásnak megfelelő "rumlihalmazt". Így van. És most akkor képzeld el, hogy mekkora lenne a válladon a súly, ha a te használatban lévő és használatlan tárgyaidat felpolcolnánk a vállaidra. Nehéz, mi?

Miért is olyan érdekes ez az egész?

Azért, mert előbb vagy utóbb, de mindenki élete eltömődik. Azt érezzük, hogy nem tudjuk, hol áll a fejünk. Nem csak rumliként, de egyenesen szemétként érzékeljük a használatlan tárgyakat. Olyan ez, mint egy befejezetlen történet, aminek szeretnénk a végére érni, de nem lehet mert nincs vége. Nincs használat, nincs funkció. Akkor meg minek? Az életünk telített. Teendőkkel, érzelmekkel, tervekkel, gondolatokkal és immáron tárgyakkal is. A lomtalanítás, pakolás és szortírozás nem csak az ember kedvére, de az egész életére és hétköznapi hangulatára is hatással van.

A kevesebb, több! Kevesebb holmi, több tér és lehetőség!

Mint általában a döntéseket, a kidobást döntését is nehéz meghozni. Azonban ahhoz, hogy tisztán lássunk az életünkben, tiszta fejjel és akadályok nélkül tudjuk előrejutni ennek az életben nevezett versenyben, tért kell tisztítanunk. Ez a tér a szobád, a konyhád, az íróasztalod, a ruhásszekrényes, a polcokat!

Tegyél egy próbát, nekem bevált, bár a vége még messze, ennek a mesének én írom a happy endjét!

Feng-Shui gazdagság 3. rész

2010-11-23T16:11:00.000+01:00

I/2

Feng Shui / A Gazdagság területe

Végre... végre... végre, elérkeztünk egy lényeges részhez. A báguához. Ahhoz a nyolcszöghöz, ami a lakás területeit felossza 8 részre, melyekről az előző részben is megtudtunk néhány dolgot. Érhető a feladat, miszerint rajzoljuk le kézzel a lakásunk, szobánk, irodánk területét és rajzoljuk be a Báguát, ezzel fel is derítettük, mely részre esik a gazdagság területe.

Vicces, mert az a feladat rávilágított pár dologra: az irodában a főnök helyén van a Gazdagság területe (milyen meglepő), de itt gyűlik fel a legtöbb stressz és munka is (ez sem meglepő, ellenben annál aggasztóbb). Ami a békés otthont illeti, főként a szobámat, nos L alakú, plusz egy kiszögelléssel így nem egyszerű felállítani benne egy négyzetet, vagy nyolcszöget. Mégis sikerült! A legeldugottabb és sötétebb hely a gazdagság területe. Oh well. Orvosoljuk a problémát.

Visszatérve a könyvre, mindenki felderítheti a saját lakását, ha a fő közlekedő nyílást (ajtó amin belépünk a terembe) teszi a Pályafutás és életút területére. Íme kirajzolódik a szobának, vagy akár az egész alaprajznak a Bágua területi felosztása.

Néhány jól irányzott ütéssel, akarom mondani kérdéssel felhívja az író a figyelmet arra, hogy gondolkodjunk el eme terület rendezettségén, majd vonjuk következtetéseket a pénzügyi, anyagi életünk között és az eredmény között. Kmm. No igen. Ezen a ponton, nagyon fontos eldöntenünk, hogy hiszünk-e benne, hogy egy hely bizonyos fekvése miatt hatással van-e az anyagi életünkre/gazdagságunkra. Ha egyébként nem lennék Feng Shui Fan, akkor most biztos belátnám, hogy valami a dologban.

Gyakorlatok folyamatos halmaza következi: takarítás és "gyógyítás", majd végül a kedvencem a Garastánc. Eme egyszerűnek nem nevezhető feladat röviden arról szól, hogy tegyél ki (lehetőség szerint a gazdagság területére) egy tálat. Legjobb ha egy tóhoz hasonlít. Ebbe minden nap, kis értékben dobj pénzt. Magyar valutában ez az 5Ft-os lenne. :) A gyakorlat abban segít, hogy naponta átéld a pénz áramlását és növekedését, és tudd, hogy amikor a tál megtelik, akkor a pénzt visszaforgathatod! Vissza a nagy ARANYFOLYAMBA! Magyarul elköltheted.

A Garastánc nálunk debütált, nem csak otthon a saját szobámban, de a Pesten, ahol hétköznap élek, sőt még az irodában is a NAGYFŐNÖK asztalán és mindenki, minden nap dob bele. :) Majd megbeszéltük, hogy amikor megtelik (kb fél év, ahogy a jelenlegi helyzet áll) négy felé összuk igazságosan. lehet, hogy hülyén hangzik, de ez a közös "dobálózás" nagyszerű hangulatot ad az irodának. A munka is pénzt teremt, sőt!, mégis ez az apró, napi 5 forint (még ha szabi miatt ki is marad) egy napi móka! Ajánlom mindenkinek!

Ez a fejezet zökkent néhányat, de a feladatok igazán megérték. Az ajánlási görbén felemelkedőben van. Lássuk a továbbiakat. Az első rész utolsó részében felszámoljuk a rendetlenséget és kidobjuk a selejtet...jhaj, az nem árt!

Felnőtkori meséink (2)

2010-11-19T10:00:00.001+01:00

Az első rész

A Pénztermő fa rothadt csümölcsei

Nem újdonság, ha azt mondom, "olyan, hogy ingyen ebéd, nem létezik". Felébredve a tündérmeséből, amikor azt gondoljuk, egy döntés megváltoztatja az életünket és GAZDAGOK leszünk, észrevesszük, hogy bilibe lóg a kezünk. És hamar a nyakunkig ér a mese-tál tartalma.

A hamis meséknek sok közös pontjuk van, amit azért nem érdemes kitárgyalni, mert mindenki ismeri őket. Ami sokkal fontosabb, az a mesékben rejlő igazságtartalom. Szeretnélek most egy közös mese-túrára hívni. Nézzük meg pár mese PÉNZ szimbólumait, milyen üzenetet tartalmaznak és hogyan fejlődhet ki az ÖNmagból a pénztermő fa, ami nem mese.

Kisgömböc

Mindenki innen indul és magára ismerhet a Kisgömböc személyében. Belekebelznénk a fél világot. Anyagi jólétünket bekebelezéssel igyekszünk növelni. Időnket, energiánkat és gyakran valós anyagi befektetéseket teszünk, hogy még több pénzt vonzzunk agunkhoz. Egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy nincs szabad hely a "pocakunkban". Tele van az életünk munkával, de a pénz nem jön, nem lakunk jól.

A mese tanulsága a MEGELÉGEDÉS, mely nem egyenlő a lemondással. Mi az amit rosszul tett a kisgömbőc? Nézzük mit is mond, amikor elé járul a ház apraja nagyja: - Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta! Igyekezetünkben, hogy megakadályozzuk a pénz hiányát, elkezdünk "falni". Azt gondoljuk, ha lenyeljük a problémát, akkor megoldódik. A megoldás az, hogy óvatosak vagyunk. Nem mondunk igent, nem járulunk a kisgömbőc elé (bankok, hitelek, ügynökök, nagyszerű ajánlatok, stb), racionálisak vagyunk. Időnként visszakell fognunk magunkat a költekezésben, hogy legyenek tartalékok. De azokkal és tudni kell bánni. A tartalék lesz az a mag, amiből a jövőt megvetheted

A Pénzes Gömböc, azaz zsák:

Információ zsák vagy pénz zsák? Szeretem a házipénztár ötletét és sokáig nem voltam hajlandó bankba tenni a pénzem, mert bosszantott, hogy a keményen férerakott 1000 Ft-omból lejön a havi 200 Ft kezelési költség. Azonban rájöttem, hogy ha elég pénz összegyűlik, akkor a kamatokkal még kereshetek is. Információ felfedezőbe mentem át. Mielőtt valami olyasmihez nyúlok, ami látszólag pénzt hoz, megakarom tudni hogyan, mikor és miért. Ez a három kérdés pénzügyekben elengedhetetlen! Mielőtt levágánád a KisGömböcöd, ha van egyáltalán megtakarításod, gondold végig mit tudsz vele tenni. A kisgömböc tulajdonképpen befektetés. Olyan anyagi mag, ami 300 Ft. fektess be, ezzel nincs baj. Vásárolni kell, költeni szinte muszáj de tudd, milyen következményekkel jár!

Felpuffadás ellen:Megfigyeltem magamon, hogy kétféle képpen kezelem a pénzem. Vagy mind elköltöm, vagy már-már fukarságba taszítva magam, megtagadok minden jót. Itt is az arany középút az ami segít. Az ember anyagilag akkor stabil, ha értékes és értelmes dolgokra költi a pénzét. De amikor jól esne egy kávé és nem akarok megragadni a presszó émelyítő ízénél, akkor 1000 Ft alatt nem úszom meg. A legjobb amit, a költsésel és a felpuffasztott pénzünkkel tehetünk, hogy engedjük áramolni. Lehetőség szerint úgy, hogy örömet okozzon! Csekk kifizetés? A francba, az senkinek nem öröm. De ha azzal a gondolattal fizeted be, hogy amikor a tévét nézed, tudod, hogy azért teheted meg, mert befizetted a számlát, akkor már más a helyzet. A pénz nem tűnik el, csak átalakul! Ezt tartsuk észben!

Első ÖNmag, a pénztermő fádhoz: A pénz nem mi vagyunk, hanem egy termékünk. Amit mi állítunk elő munkával. Ennek a munkának vannak gyümölcsei melyet hagyhatunk megromlani, megehetünk nyersen. A pénz bárhová elszórható és bármiből megteremthető. Az első lépés ahhoz, hogy önMAGunkból pénztermű fát növesszünk az, hogy megfelelő információval látjuk el magunkat. Képzeljük mindezt úgy el, hogy megkeressük a megfelelő táptalajt és a meglévő "vegyszerekkel", takarékosággal munkáljuk meg a földet. Tisztában kell lennünk saját anyagi szokásinkkal, mert ha ez hiányzik, akkor nem tudunk rendesen fát-nevelni, betakarítani és amikor az eső szétveri a termést, fogalmunk sem lesz, hogyan tovább.

Folytatásban: Pumukli meséje, avagy a láthatatlan kobold-pénz

Ha van kérdésed, tedd fel nyugodtan és megköszönöm a visszajelzéseket is! :) Szép napot!

Feng-Shui gazdagság 2. rész

2010-11-19T09:00:00.000+01:00

I/1 rész

Feng Shui / A feng shui és az energia áramlás

Az elkövetkező 15 oldal, még mindig arról szól, mi is a Feng Shui. Megismerkedünk a Feng Shui területeivel:

Hír és Hírnév
Házasság és Kapcsolatok
Alkotókészség, gyerekek és tervek
Pártfogók, utazás és jótevők
Önismeret és bölcsesség
Ősök és család
Egészség és egység

A Csi-vel, a jing-jang felületes és táblázatszerű tulajdonságaival és jelentőségével, az öt őselem (fém, fa, víz, tűz, föld), azok építő és romboló hatásával.

Végig olvasva ezt a részt és a két féloldalas példát, feltűnik még egy negatívum. (nem célom lehúzni a könyvet) Az író igyekszik megteremteni a közvetlenséget és az olvasási dinamikát a könyvben, de szerintem rosszul. Sokszor utal a következőkben megemlítésre fontos részekre, "majd erről még beszélünk", illetve tesz olyan kijelentéseket, hogy "nem baj, ha ezt nem értjük, majd ő segít". Az első reakcióm erre. Honnan veszed, hogy én ezzel nem vagyok tisztában? És itt nem a tudásra gondolok.

Az első rész, első része jó. Van információ tartalma, bár feladat nincs benne, és a kizökkentő tényezők nélkül még élvezetes és tanulságos is lehetne. A képek, ábrák és a táblázatok érdekesek és könnyítik az olvasást. A következő rész ígérete, a Gazdagság területének felderítése.

MTASZ- Változás

2010-11-15T11:00:00.001+01:00

MTASZ, avagy Mit tanultam a szüleimtől..

A Változásról

A változással állandóan szembesülünk. Akár akarunk, akár nem. A szüleim kétféle képpen tanítottak meg "bánni" a változással. Egyrészt ők maguk voltak a példák, máskor megfigyelői a változásnak.

A változás sokféle lehet. Megtörténhet velünk, és megtörténhet mással. A változás jöhet belülről és kívülről. Vannak komoly és könnyebb változások.

Mi számít változásnak? Minden olyan dolog, ami a megszokottól eltér, új mederbe tereli az életünket. A veszélyes és felelmetes dolog. Pont ebben rejlik a nehézségge. A biztonságos talajtól messzire kerülünk és sokszor nem tudjuk mit tegyünk, mi következik.

A külső kényszerek

Édesapámat 35 évesen megműtötték. Addigi vállalkozása hatalmas léket kapott. Egészségügyi okok miatt tiltották el attól a szakmától, amiben addig sikereket ért el. Az ilyen változás gyökereiben renget(het) meg egy személyt és egy családot is. Nincs menekülési útvonal, nincs köztes lehetőség. Elkerülhetetlenül új vágányra kerülünk. A változtatás megtörtént. Azóta 6 szakmával rendelkezik. 50 évesen végzi első főiskoláját. Ehhez szüksége volt támogatásra, akaraterőre, belátásra, elfogadásra, bizakodásra és valós tettekre.

Belső késztetés

Édesanyám több mint 20 éve dolgozik egy szakmában. A monotonitás tűrése számomra bámulatos. Alkalmazottból lett vállalkozó, 16 éve "önállóan" teszi azt, amit szeret. Az évek múlása alatt a cég rengeteg fejlődésen és változáson ment át. Azonban nem csak ügyfelek, de a rá váró feldatok és a stressz is megnövekedett az életében. Ő felismerte, és a mai napig túlórában dolgozik azon, hogy a stressz ne válassza el azoktól, akik szeretik. Akarja a változást, elfogadja a segítséget, belátja, hogy "ez így nem mehet tovább" és tesz.

Az élet apró bukkanói

Az első jelentős bukkanó az iskolai váltás volt az életemben, a dráma tagozatos gimnázium. A második, amikor egy teljesen más kúltúrába csöppentem egy számomra erősen hézagosan érhető nyelvű népség között. A harmadik ismét a főiskola megválasztása és ottlétemből fakadt. Mindeközben 1000 másik döntési kihívás és "jaj mi legyen" jellegű pillanat furakodott az egyébként is őrült hétköznapjaimba.

Ha jól megfigyelem az életem térképét, sosem tudtam rendesen a fenekemen maradni. A változás nálam adrenalin függőséget okozó extrém sport. De ez nem lehetne, így ha nem kapok támogatást, mintát, szabadságot és némi lökdösést a szüleimtől.

Ők azok a bástyák, akik ha levágatom a hajam, ha kilyukasztom az orrom, ha kiteszem a hasam, ha kézrátétellel akarok gyógyítani, akkor felemelték a sorompót. Szabad utat adtak és útmutatást, visszacsatolást. Ők azok, akik ha párkapcsolati válságban voltam, ha egy probléma bizonytalansággal töltött el, meghallgattak és tanácsot adtak. A kezembe adtak olyan könyveket, amikből megtanulhattam azt, amit még nekik is tanulniuk kell.

A változás sok formát felvehet. Lehet:

prébléma
egy kapcsolat vége/kezdete
egy váratlan esemény
előre eltervezett cselekedet (hajvágás, ruhavásárlás, felújítás, költés, stb)
elkerülhetetlen tényező
belső vágy és ahhoz szükséges lépések
érzelmi, fizikai, szellemi

Amit megtanultam:

a változás elkerülhetetlen
a változás nem rossz, az ember félelme és rugalmatlansága tűnteti fel rossz színben
a változás nem jó, nem rossz, egyszerűen az élet természetes része
a változás elől elzárkozni nem szabad, mert az olyan, mintha vakon vezetnénk egy teherautót egy kacskaringós szakadékokkal tűzdelt hegyvonalton
mindig több megoldás van, csupán időt kell rá szánni, hogy meglássuk azokat
a változást el kell fogadni és mindent meg kell tenni, azért hogy jól jöjjünk ki belőle
ha más él át "változást" segítsük. Hallgassuk meg, de csak akkor mondjuk el a véleményünket (ne tanácsot), ha ő kéri
ha probléma formájában jelentkező változással állunk szemben, akkor beszéljünk róla, foglalkozzunk vele. Ha figyelmen kívül hagyjuk, csak rá nő a fejünkre.
az akaratunk sokkal erősebb, ha kívülről jön a változás
a belső változás és szándék ösztönzőleg hat ránk, érdemes gyakran alkalmazni. Ezáltal megszokjuk, hogy a föld akkor is forog tovább, ha valami már "nem ugyanaz"
sose kényszerítsünk másokat arra, hogy változást hozzanak az életükbe, de ha így döntenek tegyünk meg mindent, hogy "épségben, egészségben és boldogságban" hajtsák végre a változtatást
a változtatáskor két dolog kell: a gondolat és a tett
nincs megváltozhatatlan dolog
a változás egyetlen nyitó kulcsa: maga a változtatás

Következő rész: Problémák és megoldások

Előző részek: Pénz és Tanulás

Feng-Shui gazdagság 1. rész

2010-11-09T09:37:00.000+01:00

Suzan Hilton: Feng Shui a gazdagságért című könyve évek óta porosodott a polcainkon. Elméletben én vettem ajándékba, de sajnos a célszemélyre nem tett mély benyomást. "Kiolvasatlan könyvet nem tartok a polcomon" felkiáltással arra gondoltam, akkor nekiveselkedem és elolvasom.

Hamar árjöttem arra, mi a gond a könyvvel. Az évek folyamán immár hatodszor ugrottam neki, és az 56. oldalnál tovább eddig nem jutottam. Sokáig azzal nyugtattam magam, hogy nincs időm megcsinálni a könyvben szereplő feladatokat, és megáltam. Így egyből két problémával szembesültem. 1. nincs elolvasva a könyv 2. a várt feng-shui jólét is elkerül.. na ennek most vége

Bevezetés:

Röpke 13 oldal, és elég könnyen olvasható. Nem volt vele bajom, még akkor sem, ha más forrásokból már tisztában voltam azzal, mi az Aranyfolyam, honnan ered a Feng Shui és mi a teremtő energia. A valós tartalom a bevezetőből:

Aranyfolyam

a feng shui áramlata
a testi érzetek áramlata
érzelmi áramlat
kreatív áramlat
a gondolkodás áramlata

Ha már ennyi áramlat van, akkor van egy hajónk is, melyhez természetesen dukál egy Hajó-napló, elybe a felmerült feladatokat jegyezhetjük. Nálam plusz pontot érnek azok a könyvek, amik gyakorlati útmutatóval vannak ellátva. Sőt! Épp rendrakás közepette meg is találtam az elkezdett (felcímkézett) Hajó-Naplómat így örömmel végtam neki a valós munkának, amivel az első fejezet kecsegtetett.

Ami a könyvnek lehet erőssége, és (esetemben is) hátránya: a sok példa. Egyértelmű, hogy Suzan tanácsadóként dolgozik és így, a megértést a praktizálásából fakadó példákkal igyekszik alátámasztani, érhetőbbé tenni. Azonban a minden oldalra jutó, fél oldalnyi példát túlzásnak gondolom. Jóindulattal a bevezetőben még el fér. Kíváncsian várom, mi lesz a folytatás.

Önsajnálati pocsolya

2010-11-08T11:13:00.000+01:00

Baktatunk az élet rögös ösvényében. A machete a kezünkben, gázolunk előre, hogy elérjünk egy célt. De mivel az út olykor beláthatatlan, belepottyanunk egy pocsolyába. Az élet dzsungelében bőven akadnak pocsolyák. Például az önsajnálat pocsolyája.

Önsajnálati pocsolya: már messziről bűzlik, de kikerülhetetlen. Váratlanul zuhanunk bele. A pocsolyába kerülés után rögtön kiváltja belőlünk a szitkozódást, fej elvörösödést, tenyérizzadást és a szívszaggató kölyök-üvöltést. A terepen fellelhető összes tárgyat és élőlényt hibáztatjuk, amiért ide kerültünk. A pocsolya, egyben mocsári tulajdonságokkal is bír. Bárki, aki megpróbál kihúzni bennünket közveszélyes és tudatlanul ellenséges területre tévedt. Halál rá!

A második stádiumban a pocsolya testmeleggé válik, mi gyanútlan vándorok pedig dagonyázó malacokká. Feltűnnek a Mártírmalacok, és a Bíramalacok.

Mártírmalac: magát hibáztatja mindenért. Elvárja a környezetétől, hogy ellenkezzen vele, de akkor igazán boldog, ha a többiek is elismerik ő volt a hibás. Hite szerint ő nem tehet róla, hogy kissebb és gyengébb, és karmikus feldata, hogy (élvezettel) viselje eme pocsolyákban töltött óráit, napjait, éveit.

Bíramalac: mindenért mást hibáztat, mindenáron tagad. Ő nincs pocsolyában, csak úgy tűnik. Az iskola, a szülei, az exe, a jelenlegi párja, a kormány, az Isten bárki más okolható azért, ami történik. Egy biztos, ő nem tehet róla, mert ő ezerszer jobban tudná. Magát a pocsolyát is képes emberfeletti képeséggel felruházni, azt feltételezve, hogy valamiféle természetfeletti csapdával csábította magába a pocsolyába.

Hogy pontos képet adjak a folyamatról elmesélném személyes malacságaimat. Nem is oly rég, második alkalommal járultam a Kresz-vizsga oltára elé. Ciki vagy sem, az első alkalomra kb 3 órát tanultam, így a bukta várható volt. A macera ellenére befizetésre került a második kör, kaptam két hét haladékot. Képességeimhez mérten (Mártírmalac hozzáállás) és a körülmények engedte munkarohanás közben ( Bírálómalac- a munka oka, hogy nem készültem fel) felkészültem a megmérettetésre. Örömmel ültem le és nyomkodtam végig a gombokat. A síralmas végeredményre senki sem számított. Még ki sem értem a teremből a világ már egy gonosz helynek tűnt, ahol az óriások elakarnak taposni. Ahol a stressz miatt képtelen voltam felkészülni, a saját kényelmességem miatt nem gyakoroltam eleget, ahol a Közlekedési Hatóság rajtam akar meggazdagodni és ahol a kísérőm, maga a Sátán, mert csak legyint, majd legközelebb, és hogy ez nem a világ vége. Persze eközben képzeletbeli szemem előtt láttam, ahogy mindenki röhög, "Ha a kreszt nem tudtad letenni- hogy fogsz vezetni?"

A pocsolya közelében vagyunk minden kihívás, megmérettetés előtt. A bukás felér a pocsolyába való belengéssel. Akadnak olyan felkészült vándorok, akik ilyenkor képesek elugrani és mosolyogva tovább lépni, de olykor-olykor mindenki belepottyan. Nehezen elkerülhető akadály lévén, már a létezéséről való tudás is segíthet, hogy önmagunk egyedül - ritka esetben segítséggel- kikecmeregjünk, még mielőtt dagonyázni kezdenénk.

Nekem sikerült. Bár ma már röhögök rajta, hogy fennhangon panaszkodtam tegnap: "lehet, nekem nem is kell jogsi", eleinte csak konokséggal tudtam a probléma felé fordulni. összeszorított foggal vicsorogni a pocsolyában és hangosan mondogatva: Egy ku**a Kresz-vizsga nem foghat ki rajtam. A nap végén már tudtam, hogy pénteken bejelentkezem még egy körre, naponta 2 órát készülök és a következő alkalommal elkerülöm messziről még a pocsolyába jutás lehetőségét is. Nem a pocsolyával van a gond, hanem azzal, hogy sokszor nem tanulunk belőle. Pedig a pocsolyában egészen tisztán tükröződnek a hibáink.

Ön-feltalás vagy megtalálás

2010-11-04T20:57:00.000+01:00

Ön-feltalálás vagy megtalálás?

Bizonyos korban az ember felteszi magának a kérdés:

Ki is vagyok én?

Majd az évek folyamán újra és újra keresi a választ. A szerencsésebbek már korán rábukkannak, van aki....később.

Jómagam a kevésbé szerencsések táborát erősítem. A város tövében egy faluban csöppentem bele, és egészen az általános iskola 4. tagozatáig fel sem merült bennem a kérdés. Aztán Richard Bach Illúziók című könyvét olvasva rájöttem valamire. Fogalmam sincs ki fia és borja vagyok? Tudtam kik a szüleim, a barátaim és nagyjából még azt is megtudtam mondani, hogy utálom a tökfőzeléket.

Az én stílusom

17 éves koromig leginkább a Szürke kisegér és a Jaj istenem ki vagy te? stílus között ténferegtem. Ne nevessünk, a legtöbben átmegyünk ezen. Mentem a csorda után. Sport cipő, farmer, valami hatalmas minden flik-flang nélkülő XL-es póló, jellegtelen pulóverek hada. Majd jött a Buffaló Holdjárós korszak, végül beszereztem egy acélbetkós bakancsot.

12 évesen valami megmozdult bennem és felfedezve egyre növekvő mellbőségemet, nővé akartam lenni. Addig csak úgy voltam. Hová megy az ember lánya, ha nővé válna, persze hogy egy modell-tanfolyamra. A végeredmény kétszer akkora ruhavásárlási cekkek, a szekrényben porosodó ruhák, szandálok és hatalmas csalódás. Sportot űző emberként a kényelem fontosabbnak bizonyult a trendnél és bármennyire küzdöttem ellene, csak összefogni volt erőm a hajam.

14 évesen elegem lett. Ott hagytam a sikertelen, ám önbizalom-porig-romboló modell tábort, levágattam rövidre a hajam. Kung-fuzni kezdtem. Akkori személyes hősöm Linda, akit szentül hittem, hogy valójában Ginának hívnak.

Az Elvont

Első címkémet még általános iskolában kaptam ezoterikus érdeklődésem és fura beszólásaim miatt. Büszke voltam rá. Elvontnak és furcsának lenni már valami. Gondoltam akkor. Igen ám, de akkor jött a következő gikszer. Dráma tagozatos gimnázium, ahol mindenki elvont. A színész-palántáknál kíméletlenebb, egoistább és furcsább lények talán csak a művészeti tagozaton lelhetőek fel. Oda is mehettem volna, de akkor mára biztos, hogy valami elfajult irányzat követője vagyok. No offense.

Az Amerikai csere-diák

17 évesen dobbantottam. Annyira nem találtam önmagam, hogy jobbnak láttam egy másik ország színpalettájáról vinni némi akvarellt a vásznamra. Addigra ruha/smink/körömlakk arzenálommal egy hadseregnyi nőt kilehetett volna készíteni....csak engem nem! Hangosan tiltakoztam minden ilyesmi ellen.

Hazaérkezésem sors-fordító pont az életemben. Megtanultam ugyanis valamit odakint. Ha nem vagy elég egyedi, és nem ismered eléggé önmagad, mégis szeretnél a felszínen maradni (mert, ez azt egyet azért tudtam), akkor FEL KELL TALÁLNOD ÖNMAGAD! Hogy ez a feltalálás, ne legyen ÁLARC az első dolgod MÉGIS megismerni Önmagad!

Unalmas kérdés, a mi a kedvenc színed, ételed, ki a kedvenc színészed, milyen zenét szeretsz jellegű kérdések, mégis ezek egyértelműen elmesélnek rólad valamit. Még magadnak is. Főleg, ha felteszed a nagy kérdést: Miért?

Nem az számít, hogy ki voltál, még csak az sem olyan fontos, hogy ki leszel egykor. Mindenhez, az Önfeltalálás, vagyis az Önmegtalálás szükséges. Ha címert kellene készítened magadról, mit tennél rá? Nem elég, hogy a névjegykártyádon ott áll a foglalkozásod, hogy van neved. A cselekedeteid messziről visszhangozzák jó és rossz tulajdonságaidat, amiket JELEN pillanatban birtokolsz.

Az én rögös utam, hogy bőven 20, ha nem 22 évesen találtam rá Önmagamra és arra az útra, amin Önmagamat fejleszteni akarom, nem bűn. Nem bűn, ha valaki szeretne egy bizonyos képet mutatni magáról. Azonban érdemes észben tartani, hogy sem a ruha, sem a smink, semmilyen tanfolyam vagy élettapasztalat nem mi vagyunk. TE az vagy, akinek érzed magad. Bárkivé, bármivé válhatsz. Csupán tudd előtte, hogy MOST ki vagy! NE találj fel egy olyan ál-ént, aki nem te vagy, mert azzal csak magadnak hazudsz. Tökéletlenül vagyunk tökéletesek!

A LEGTÖBB, AMIT ÖNMAGUNKÉRT ÉS A SIKERÉRT TEHETÜNK, HOGY ÖNMAGUNK VAGYUNK! MERT MI, SENKI MÁS NEM LEHET, CSAK MI!

Twittertali archív

2010-11-03T20:50:00.000+01:00

Magyarország twitteresei egyesüljetek!

2010. Október 22.-én ismét bebizonyosodott, hogy nem csak 143 karakteren fér el sok információ, de sok jó ember kis helyen is. Bár a Vaskapuról, minden elmondható, csak az nem, hogy kicsi. Inkább túl kevés volt a sorosan kapcsolt a szék, az egy főre jutó fenékre.

Személyes tapasztalataim alapján érdemes tájékozódni előre hogyan is zajlik a találka, esetleg egy twitteres társsal (aki már volt) egyeztetni, vagy találkozni vele előtte. Jómagam két másik twittertali-szűz barátommal vetődtünk be a kiszemelt helyre és mondanom sem kell, hogy bár végig kérdeztünk két asztalt és a pultost, ha nincs a Twitter, akkor nem találjuk meg a célcsoportot. Legalábbis 8-kor biztos nem.

Ahogy telt múlt az idő, valami feltűnt. Aki sokat és intenzíven csiripel a többiekkel hamar betudja lőni, ki kicsoda és a beszélgetésnek már csak az idő szabhat gátat. Akiket félénkebb fából faragták, vagy valami módon elzárkóznak az ismeretlenekkel való ismerkedésen azok végül az asztalnál ragadnak, amíg egy felmentő meg nem kérdezi a Felhasználó nevét.

Érdemes megjegyezni, hogy a twittertali egy mozgalmas, nem egy helyben ülős találkozó. A kitűzők, (amiket előre be lehetett szerezni), kicsit rásegítettek egymás megtalálására, de már a buli elején igazándiból mindegy volt, hiszen a Twitteres társaságból ha követnek, ha nem, szépen illedelmesen bemutatkoztok egymásnak. Hála az égnek, így nem feltétlenül neked kell odarohangálni mindenkihez.

Aki erősítést szeretne hívni az kétszer is gondolja meg. Azok, akik nincsenek benne a körforgásban 1. kényelmetlenül érezhetik magukat 2. odaköttetnek az asztalhoz és így megrekedésre ítélve két társaság között bolyonganak majd. A twittertali célja az, hogy akik valójában szeretnének élőben is csevegni, azok megtehessék. Ezért érdemes twitteres haverokkal vagy egyedül menni, és bízni a jó szerencsében, meg abban hogy 143 karakter is elég lehet, hogy valaki megkedveljen.

Röviden: Kötetlen beszélgetés, nagyszerű lehetőség, "Csak könnyedén"- jelszóval.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, és bár nekem már majdnem a kezdetekkor tovább kellett állnom, biztosan ott leszek a következő alkalommal is.

Frissült a KAPTÁR

2010-10-31T15:04:00.000+01:00

A Kaptár és a hírfolyó Októberi frissítése megtörtént!

Itt megtalálhatod ebben a hónapban elkészült és az interneten olvasható cikkeimet, bejegyzéseket, és egyéb kevésbé érdekes információt arról, mi is történt velem Októberben.

A napokban elképzelhető, hogy a blog egyes részei nem lesznek olvashatóak, mert jelenleg kisebb-nagyobb átalakításokat végzek!

Üdvözlet és béke!

Fotózás szombaton

2010-10-25T09:02:00.000+02:00

Pénteki egyeztetés, némi huza és vona után,- mely a túlterhelt péntekemnek köszönhető, mégis rávettem magam és nem bántam meg, sőt!
A fotókat: BÖDÖR ADRIÁN KÉSZÍTETTE

ENJOY

Felnőttkori meséink

2010-10-11T12:40:00.000+02:00

Gyerekkorunkban hittünk a Mikulásban, a Húsvéti nyusziban, sőt még az is lehet, hogy a Fogtündérben. Jó gyerekek voltunk, de a virgács ott virított, kihúzogattuk a fogainkat, párna alá dugtuk, és kaphattunk egy-egy 20 Ft-ost, amit aztán rendre édességre költöttünk.

Idővel azonban vagy elárulták jótevőinket, vagy mi magunk buktattuk le az ál-csoda-lényeket. A tény, az tény marad, csak azért mert jók vagyunk, mert jön a Jézuska, vagy mert egyébként is kihullanának a fogaink, nem kapunk semmit.

Úgy gondolom, hogy valahol ezekben a tév-képzetekben és talán az Égig érő paszuly legendája miatt, sosem növünk ki a mesékből. Akarjuk, hogy igaz legyen. Lényünkbe mélyen gyökerezik a hét, hogy kell valami csodásnak, valami hihetetlennek, valami erőlködés mentes jutalomnak lennie az életünkben. Ez a növény, pedig a felnőttkori meséink egyike a:

Pénztermő fa

A Pénztermő fa meséjében, mi vagyunk a legkisebb királyfi, aki kalandjára indul üres zsebével, csoda magukat talál, melyből friss és ropogós zöldhasú bújik ki. A magot több helyen is árusítják. Van, hogy Tv-ben látunk egy bankot, aki arany-magot árul. Személyi hitel, kölcsön és egyéb. Ho hó rákapunk, elvetjük, és csak évekkel később, amikor a paszuly megnőtt jövünk rá, hogy a csodás birodalom, ugyan királyság, de nem mi ülünk a trónon, hanem valami szörnyű egyfejű óriás, aki tripla annyit magot akar tőlünk kicsikarni, holott mi gondoztunk a növénykét éveken át.

Aztán ott vannak a direkt marketinges, MLM és akciós termék sárkányok, akik azt ígérik, ha legyőződ a sárkányt, tiéd a fele királyság, na meg a királylány keze. Csak éppen a többségnek ott marad a keze, a lába, néha a feje és a sárkány-harc szélmalom harccá válik. A Péntermű-sárkány-fa nyeli az időnket, a pénzünket, a baráti kapcsolatainkat és mivel nem voltunk apródok, hogy kitanuljuk a LOVAG MLM trükköket, végül a fejünk porba hull és nem nőtt fa, csak egy még nagyobb árkot ástunk.

Aztán ott vannak a szellemi síkok. Amikor a bölcs öreghez fordulunk, talán magához Merlinhez, hogy segítsen kihúzni az Exkaliburt. Vonzás törvényéről olvasunk, feng-shui tanácsadót fogadunk, rendben lehajtjuk a wc ülőkét és elmondunk minden este egy mi-vonzás-törvényünket, aki a világot irányítod imát és várunk. Az angyalok serege hallgat, bárhogy dörzsöljük azt a mocskos lámpát, a drasztikus változás elmarad. Nem jön Dzsinn, aki teljesíti a kívánságainkat, az Univerzum hatalmas mágnese sem vág hozzánk legalább 10 kg vasat.

Mi pedig, mint egykor a vörös sipka felett letörten ülünk, és üres szemekkel bámulunk bele a világba, azt kérdezve: miért? Miért nem lehet egy mese vége sem happy, miért kell mindenért megdolgozni, miért nincs olyan mag, amit elvetek "oszt jó van." Bármennyire és akárhányszor sikerüljön felismerni magunkban azt, hogy a mese nem létezik, hogy az életnek ez a rendje és megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy azért jól vagyunk, ott ahol vagyunk, amivel megvagyunk áldva és átkozva, akkor is felcsillan a gyermeki szemünk, amikor újabb zsákbamacskát veszünk. Ki tudja, lehet benne rejtőzik a mag????

Jó hírem is van. A mesék oktató szándékkal születnek, így minden mesében van valami igaz. Létezik a mag, mely pénzt terem, jómódra gerjeszt. Ez a magam önMAGünk vagyunk. A királyfi nélkül nem lenne mese. A királyfiból lett az óriás, a jós-mágus Merlin, kisfiú volt egykor a Dzsinn is. Nem szabad elfeledni azonban, hogy nekik sincs Pénztermő fájuk, ez csupán a mese címe.

És hogy miért és milyen szimbólumokat rejt a mese, hogyan élhetünk jobb életet, mégis vele, azt majd elmesélem, a következő regémben!

MTASZ a TANULÁSRÓL

2010-10-11T11:14:00.000+02:00

A gyerek első körben a szüleitől tanul. Természetes módon utánoz, figyel és ismétel. Majd bekerül különböző közösségekbe és ott új hatások érik. A bölcsi, óvoda és az általános iskola azok a helyek, ahol először találkozunk a "tanulnivalókkal".

A létezéshez szükséges szabályokkal nincs probléma. Nem kell megtanulnunk lélegezni és mozogni. Az evés-ivás és társadalmi érintkezés alaptrükkjeit kipipálhatjuk.

Tanulni, vagy elsajátítani valamit

" Az iskolának az a feladata, hogy első sorban gondolkodni tanítson meg! Arra, hogyan találd meg a megoldást" - Apa

A szüleim első körben a gyakorlásra ösztönöztek. Mindezt egészen különös módon tették. Nagyon ritkán kérdezték ki tőlem a házi feladatot. Hogyan ösztönzött ez mégis a gyakorlásra? Harmadikos koromban megkaptam az első 1-est matematikából. Annyira meglepett eme fordulat, hogy sírva fakadtam. Akkor figyeltem fel először arra, amit Apu oly nagy hévvel mondogat, és kíváncsi lettem, mi lehet a megoldás?

Egyedüli gyerekként elég sokat unatkozhattam volna, mégsem így lett. Iskola után a szüleimnek nem volt ideje arra, hogy túl sokat foglalkozzanak velem. Édesanyám hajnali 5-től, szinte éjfélig a számítógép előtt ült. Édesapám a pincében ügyködött. Sokáig nem értettem mire jó ez, míg nem egyszer amikor mégis összeült a család elbeszélgettünk erről.

"Azért dolgozunk ennyit, hogy a saját magunk urai lehessünk.
Hogy mi irányítsuk az életünket, és ne az minket.
A sok munka, sok gyakorlást jelent.

Nem elég jónak lenni, kiválóvá kell lenni.
A munka nemesíti a lelket."

Íme a kivonat és a tanulság abból a beszélgetésből.

A számomra akkor erősen munka-alkoholistának tűnő szüleim előléptek valamiféle bölcs gyakorló Mesterekké. Bár nem fogtam fel akkor a jelentőségét, úgy éreztem valami hasznossal kell kitöltenem az "üres időket". Mivel cseppet sem volt jó érzés, hogy nem tudtam valamit, a szüleim pedig látszólag mindenre tudták a helyes választ, belevettem magam a gyakorlásba.

Saját magunk urának lenni

Mint két ellentétes pólus, olyanok a szüleim. Egyikük inkább reál, míg a másik humán beállítottságú. A tanulásról mindketten mást tanítottak meg.

Anyu, aki már általános iskola után tudta, hogy ő a számok labirintusában akar "elveszni" arra tanított, hogyha szeretünk valamit, azzal kell foglalkozni. Mélyíteni kell a tudást ugyanabban a témában. Ehhez hozzá tartozik a monotonitás tűrése, és akkora tisztelet és szeretet a választott "hivatás" felé, amit én a mai napig ritkán érzek. Mindig felnéztem Anyura a precizitása és tűrőképessége miatt. Olyan ő, mint valami szuperhős, akinek nincsenek határai, aki egy egész hadsereget eltudna irányítani és mind emelet hatalmas szíve van. Addig nem nyugszik amíg valami kész nincs, és 100% rendben nincs.

Apu más kategória. Bár hosszú évekig dolgozott eredeti szakmájában az élet más utakra kényszerítette. Egészségügyi okokból ott kellett hagynia a munkát amit imádott, amiben ő volt az ÁSZ. Azóta több mint 10 különböző dologgal foglalkozott, 6 szakmája van. Bár műszaki ember, az ő figyelmét és érdeklősét az emberek jobban lekötötték. Igazi ezermester, aki nem csak a munkában, de a hétköznapi életben is rettentő színes, nem ritkán "hajmeresztően furcsa" ötletekkel áll elő. Igazi feltaláló!

A jó pap holtig tanul..és utána is

Mindketten egy kisfaluból indultak neki az életüknek. Bár más irányon, mindig egy céllal. Fejlődni kell. Édesanyám a 30-as éveiben végezte el a Főiskolát. A foglalkozása megköveteli tőle, hogy napra-kész tudása legyen. Édesapám a 50 évesen iratkozott be a Főiskolára. Mi ez ha nem bizonyíték arra, hogy sosem késő elkezdeni?

Nem csak azt tanítják meg nekem minden nap, hogy sosem késő elkezdeni valamit tanulni, de ezt is, hogy hogyan miért és mit válasszunk.

Nem a mennyiség, a minőség számít

Életemben többször adódott olyan helyzet, amikor magam vagy külső tényező miatt a tanulmányaim befejezése nem ment simán. Sem az OKJ szakpapírt, sem a Főiskolai diplomám nem kaptam meg egyből. Egy év telt el a valós végzés, és a papírok megkaparintása között. Sokan megállnak a cél mező előtt és vagy visszafordulnak, vagy egyszerűen legyintenek nem a papír, a tudás a fontos. Engem arra neveltek, ha valamit elkezdek azt fejezzem is be! Ez a tanulásban igazán hasznos tanács, mert a papír nem egyenlő a tudással, de számodra örök emlékeztető marad.

"A Tudás Hatalom"

Ha ma visszagondolok erre a mondatra, kijelenthetem, hogy HATALMAS ember vagyok, mert hatalmam van FELETTEM! A kíváncsiság amit sosem fojtottak el bennem, gigászi méretekre nőtt. Az ösztönzés, hogy megismerjem magam és a világot, a nyitott kapuk és a lehetőség, hogy tanuljak triplán jól jön. A szüleim sosem mondtak nemet a tanulásra. Nem lehettek hóbortjaim, mert ha valamit elkezdtem, akkor azt be is kellett fejezni. Ha én Agy-kontroll tanfolyamra, táncolni, festeni vagy épp hennázni akartam tanulni szabad utat engedtek.

A valódi hatalom a tanulás, mely nem csak napokra, tanfolyamokra szól, hanem egész életünkre. Amit nem felejthetünk el, mert életünk, személyiségünk szerves része. Nem az a tudás, amit az iskolapadban tanulunk, hanem amit az élet apró rezzenései mutatnak meg.

A tudás=gyakorlás, tapasztalat, biztonság (anyagi, lelki és érzelmi), lehetőség, kíváncsiság, válaszok és kérdések.

Köszönöm a szüleimnek, hogy minden nap tanítanak valami újat családról, érzelmekről, az emberi viselkedésről, az élet ügyes-bajos dolgairól. Köszönöm nekik hogy nem szabályokat tanítottak, hanem szabadságot adtak és az életre neveltek.

Mit tanultam a tanulásról:

A tanulás megértés
Tanulni mindenkitől lehet, és minden szituációban
A tudás, megértett és alkalmazott ismeret valamiről.
Tanulni mindig lehet és mindig érdemes, de sosem kötelező.
Elkötelezettség, akarat, kíváncsiság kell a sikeres tanulói magatartáshoz.
Sokkal fontosabb valaminek a hasznosíthatósága, mint az, hogy mennyien tudják, vagy ki várja el tőled, hogy TUDJ bizonyos dolgokat.
Önmagadnak tanulsz, és nem a tanárnak, vagy szülőnek.
Ha valami nem érdekel, sosem tanulom meg.
Akkor tudok valamit, ha bármikor visszatudom hívni az emlékezetembe, vagy végre tudom hajtani.
Nem tudni nem bűn. Nem kérdezni, az.
Ahhoz, hogy hatalmad legyen magadról kell a legtöbbet tudnod. Csak magadon uralkodhatsz, de ha ezt megtanultad, nincs szükséged az uralomra.

és még annyi mindent nem tudok :)

Otthon, egyedül- angolt kellene tanulni?

2010-09-12T18:15:00.000+02:00

Otthon, egyedül- angolt kellene tanulni?

A terv nem megvalósíthatatlan, de először is erő kell hozzá!

Szükséges eszközök:

Te és az elhatározásod, ha belegebedsz is megtanulod a nyelvet!
Tankönyv és kazetta

Általában mindenki rendelkezik valamilyen tankönnyel. Az iskolákban használt tankönyvek nagy része egyedül” hasznavehetetlen”. Szükség van egy nyelvtani könyvre! Olyanra, amiben magyarul megvannak a szabályok, azok leírása és ehhez rendszerint járul valamilyen teszt sor, ami konkrét írásos feladatot ad. Nem árt, ha van benne ellenőrző kulcs!

A szavak/kifejezések elsajátításához valamilyen tanító-anyag, ahol a VALÓDI kiejtést hallod! Ajánlom a Villám csomagokat!
Idő: Idővel mindenki rendelkezik. Csa az nem mindegy mikor és hogyan, és azt az időt mire szánja?

Mikor és hogyan tanuljuk a nyelvet?

Ha komoly az elhatározás, akkor a következőt ajánlom:

Nyelvtan: 1 héten egy nyelvtani egységet vegyél át! Háromnaponta ismételd át, fusd át a tanult anyagot! Ne görcsölj fölötte! Az első alkalommal és az utolsó alkalommal (pl. hétfő és vasárnap) oldj meg feladatokat az adott témában! Még ha azt érzed, ez már megvan (főleg ha ismétlő vagy) akkor is tedd ezt meg! Ha vasárnap még nem tudod helyesen megoldani a feladatokat, vidd át a következő hétre az adott nyelvtani részt, de kezd el az új anyagot is! Egy hétre maximum 2 nyelvtani anyagot vegyél magadhoz! Légy türelmes, bizonyos témák röhejesen egyszerűek (személyes névmások I, you, he, she, it) mások komolyabb kihívást okoznak! Nem megértened kell egy hét alatt, azt két nap alatt jó lenne. 1 hét alatt a „véreddé” kell válnia a nyelvtani anyagnak.

Nyelvtan első és utolsó napi átolvasása, megértése és feladatok: max 30 perc!

Napi ismétlés max 5 perc!*

Nagyon fontos, hogy ne csak a szabályt értsük és tudjuk, sokkal fontosabb érteni és használni tudni egy szabályt! Az alapokon áll vagy bukik leendő nyelvtanulásunk. A mondatok ismerete: kérdő, kijelentő, tagadó, a szavak fajtái: ige, főnév, névmás, segédige. Ezek nélkül elvesztünk, és ha az első héten ezeket nem tanuljuk meg, akkor akár a wc-n le is húzhatjuk az egészet!

Ha nyelvtantanulással kapcsolatban felmerülnek kérdések, jöhetnek a kommentbe vagy emailen! :) Szívesen segítek!

Folytatás hamarosan: szavak és szókincs!

* ennél több már fárasztó! Ha túl sokat, akar a szarka nem bírja a farka! Hidd el, ezt a módszert követve fél év alatt a középszintet megtudod ütni nyelvtanban, ha hatékony vagy! Sőt!