Össze vagyunk kötve. Láthatatlan és bizonytalan köldökzsinór fűz a családunkhoz, a barátainkhoz, a párunkhoz. Felelősség. Kemény és súlyos szó, amit gyerekkorunkban először csak a saját vállunkra helyeznek. Felelősséggel tartozol magadért. Vigyázz magadra. Aztán bekerül a képletbe a házi feladat, hogy másokra is tekintettel legyünk és hamar azon kapjuk magunkat, hogy azt érezzük NEKÜNK KELL TENNÜNK mások boldogságáért, nekünk kell megoldani mások problémáját, de legalább segíteni.
Mindenki saját szerencséjének és balsorsának kovácsa.
A boldog, de legalábbis a kiegyensúlyozott élethez fontos a fenti állítást szem előtt tartani. A "nem az én problémám" filozófiájával először a TAO-ban, másodszor a coaching iskolában, harmadszor pedig Richard Templar "Az élet 100 szabálya" című könyvben találkoztam. Első blikkre önző, elutasító és cseppet sem humán gondolatmenetnek tituláltam. Amíg el nem kezdtem magam is alkalmazni.
Az elmélet megértéséhez először fontos tudnunk azt, hogy melyik ember típusba tartozunk. A MAGÁNYOS HARCOS, a TERÉZ ANYA vagy a VÁNDOR JÓTEVŐ illik-e ránk?
A Magányos Harcos ritkán segít, ha megteheti és ha érdemben hozzá tud járulni egy ember problémájához. Érzelmileg nem veszi magára a másik gondját, baját, nem azonosul a bajba jutottal, maximum a hallgatás támaszát nyújtja. Mottója: "A te életed, csak te változtathatsz rajta. Nekem kívülállóként, nincs közöm az életedhez." Ő maga is csak krízisben kér és fogad el segítséget, ami többségében szellemi, gondolati és nem materiális, főleg nem cselekvés központú segítség.
A Teréz Anya típus mindig ad. Ő maga szinte keresi a bajbajutottakat és attól érzi magát igazán értékes embernek ha segíthet. Pénzt, energiát nem kímélve rohan, ha szükség van rá. Szélsőséges esetben akkor is, ha nincs. Ők azok az emberek, aki akkora empátiával rendelkezik, hogy gyakran megkönnyezi a pórul járt társat. Eggyé válik nem csak a bajba jutottal, de magával a problémával is. Tünetei megegyeznek, vagy túl szárnyalnak a gond valódi szintjét. Mottója: "Azért vagyok hogy segítsek. Ha elfáradt a lábad, majd én felemellek és elviszlek a célig. Minden erőforrásommal (tudásom, tapasztalatom, kapcsolati tőkém, pénzem, energiám) szolgálatodba bocsájtom."
Legtöbbünk a középső mezőnyben indul. A Vándor Jótevő a hozzá közel állókkal szemben Teréz Anyu, az idegenekkel vagy azokkal szemben akikkel nem szimpatizál, a "le se sz***" viselkedés jellemzi. Mottója: "Ha tudok ott vagyok és teljes mellszélességgel állok melletted, azonban nem lehetek állandó támasz, csupán mankó, amíg magad a talpra nem állsz."
Bár vonzónak tűnik a Vándor Jótevő szerepe, sajnos a legtöbben nem ismerjük a pontos receptet és ezért a két szélsőséges típus problémái felváltva jelenhetnek meg az életünkben. Szeretnénk segíteni, de a saját életünkben is meg kell küzdenünk a problémákkal, nem bírunk el még egy terhet. Dühít esetleg az, hogy a másikat önállótlannak látjuk, látszólag hárítaná a felelősséget, a könnyebb utat választaná. Értetlenné válunk, mert bár szeretnénk VALÓBAN átérezni a másik problémáját, a valóságban azonban az NEM A MI PROBLÉMÁNK. Finom kis dupla csomó ez, melyben úgy tűnhet nincs jó megoldás. Ha nem segítek, érzéketlen tuskóvá válok, ha viszont segítek, akkor együtt fogunk lötyögni egy teli hordó kakiban, amiből valljuk be, nem vagyunk biztosak hogy kitudjuk húzni a másikat.
Hogyan is tudhatnánk? Hiszen nem tudhatjuk ki mit szeretne, mi lenne neki a jó. Nem vagyunk jósnők vagy mágusok, akik szavatolni tudják, hogy amennyiben XYZ-t teszi valaki, akkor annak eredménye VWE - lesz. Még az annyira közkedvelt "Én a helyedben...." kezdetű mondatok is csak annyit érnek, mint sötét kamrába zárt egyénnek a másik szobában gyújtott gyertya. Nem vagyunk mások helyében. Ahogy másoktól sem várhatjuk el, hogy megmondják mit kell tennünk. Hiszen a következményeket nem a tanácsadó, hanem mi magunk fogjuk viselni. Teljesen mindegy minek vagy kinek a hatására DÖNTÖTTÜNK.
Hogy akkor mi a megoldás?
A bejegyzés folytatásában kiderül. ;)
Addig is, akinek van kedve megosztani a témával kapcsolatos élményeit, hogy ő magát hová sorolná, az ne fogja vissza magát. Szóljon bátran hozzá!
